Hogyan tehetsz jó benyomást a randipartneredre vagy bárki másra?

A később legendaként emlegetett megismerkedések általában remek első benyomással kezdődnek. Vagy éppen katasztrofálissal. De szinte biztos nem azzal, hogy „észre sem vettem, olyan semmilyen volt”. Persze az első benyomás általában teljesen véletlenszerű, és sok esetben ki vagyunk szolgáltatva a pillanat szeszélyének. Milyen az időjárás, milyen szögből süt ránk a nap, milyen táj vesz körül, mit viselünk aznap… mindezt nehéz lenne megtervezni.

De ez nem jelenti, hogy ami a későbbiekben történik, az nem árnyalhatja ezt az első benyomást, csak egy online ismerkedésnél nincs igazán idő arra, hogy 180 fokos fordulatot érjünk el, ha valakivel nem sikerült megtalálnunk a hangot egy rövid első találka alatt.

Ugyanakkor az online ismerkedésre az a szokatlanság is jellemző, hogy nem egy, hanem két első benyomásnyi lehetőséget is kapunk: az egyik a netes ismerkedés első lépése, a másik a személyes találkozásé.

Manapság persze egyre több az olyan ismerkedés, akár magánéleti, akár hivatalos jellegű, ahol két, egymástól élesen elkülönülő első benyomást tehetünk. Így a fizikai megjelenés talán egy kicsi veszített a fontosságából, bár az is igaz, hogy lehet valaki bármilyen szimpatikus egy levelezésben, ha aztán valami miatt élőben nem tetszik a másiknak, akkor úgyis mindegy… És a legtöbb esetben nem fog kiderülni, hogy mi nem tetszett.

Mindenesetre a puszta netes ismeretséget még nem nevezhetjük teljes értékű első benyomásnak: amíg nem társul hozzá a valóság, addig nem sokat ér. Vagyis inkább illúzió, mint komolyan vehető hatás, noha attól még nagyon is igazi érzelmeket és vágyakat tud kelteni az emberekben.

De nézzük, mi a titka a pozitív első benyomásnak, ha az élő helyzeteket nézzük. A pszichológusok az emberek kedvelésének alapvetően kétféle módozatát különböztetik meg. Az egyik, hogy mennyire vagyunk népszerűek, vagyis, hogy egy adott közösségen belül mennyi ember kedvel bennünket, a másik pedig, hogy mennyire vagyunk kedvelhetőek személyesebb szinten.

A népszerűséghez elsősorban az kell, hogy az adott közösség színe előtt határozottnak, öntudatosnak, magabiztosnak mutatkozzunk, nem árt, ha domináns pozíciót is felveszünk. Bár olykor ez nem ahhoz vezet, hogy kedvelni fognak minket, hanem ahhoz, hogy tartanak tőlünk, nem mernek ellentmondani, a jóindulatunkat keresik. Minél dominánsabbak vagyunk, annál kevésbé lesz szó valódi kedvelésről, sőt, a népszerűséget sokszor antipátia kíséri.

A személyes kapcsolatokban viszont nem a dominancia, hanem az empátia, a másikra való odafigyelés kelt szimpátiát. Egy randihelyzetben, ahol csak ketten vagyunk, tehát nem a lehengerlő énünket érdemes megmutatnunk, hanem azt, aki meghallgatja a másik embert és valódi érdeklődéssel fordul felé. Persze, ha nincs bennünk valódi érdeklődés, akkor nem is annyira fontos, hogy jó benyomást tegyünk.

De ha konkrétabb dolgokat akarunk: a remek első benyomáshoz az kell például, hogy pontosan érkezzünk, megfelelően legyünk felöltözve, udvariasan, kedvesen, előzékenyen, könnyeden viselkedjünk, ne rendezzünk jelenetet semmi miatt, ne hozzuk a partnert kellemetlen helyzetbe, legyünk határozottak, de soha ne presszionáljunk senkit, törekedjünk az egyensúlyra (se túl sokat, se túl keveset ne beszéljünk), és így tovább.

Ezek általánosságban kedvelt viselkedésmódok, de az is biztos, hogy ahány ember, annyi egyéni preferencia: van, akinek az udvariasság, kedvesség annyira nem jön be, vagy éppen attól vonzódik majd hozzánk, mert hatalmas jelenetet rendezünk, ezzel bizonyítva, milyen szenvedélyesek vagyunk. (Legalábbis ez sok filmben előkerülő klisé: a filmek egyébként is imádják a pocsék első benyomást, amit aztán a sztori folyamán a szereplőknek le kell dolgozniuk.)

Persze, a kinézetünk mindenképp mérvadó lesz, ha eleve nagyon csinosak vagyunk, akkor sok kellemetlen dolgot meg fognak nekünk bocsátani, mert a jó külső hatalmas előnyökkel jár, de azért a kellemes megjelenést is el lehet rontani viselkedésbeli baklövésekkel.

Ha nem online ismerkedésről beszélünk, hanem mondjuk egy munkahelyen szemelünk ki valakit, az első benyomás kevésbé fontos: inkább az számít, hogy az idők folyamán mi mindent tudnak meg rólunk mások. De alapvetően nem bújhatunk ki a bőrünkből: ha nem vagyunk dominanciára hajlamosak, akkor nem fog jól állni, ha alfahímet vagy nőstényt játszunk, és nem is olyan partnerrel leszünk boldogok, akinek feltétlenül egy alfa kell.

Hiszen az első vagy akár sokadik benyomás akkor ér valamit, ha összhangban van a valódi énünkkel. Zárkózottabb emberek például tipikusan nem tesznek jó első benyomást, de javuló tendenciát mutatnak, egyre inkább meg tudják kedveltetni magukat, ha időt kapnak rá. Nyilván jó, ha törekszünk a jó első benyomásra, de sokszor fordul elő, hogy az nem igazán mérvadó és érdemes megvárni a folytatást is.