Leáldozott a spontán ismerkedésnek?

Képesek leszünk-e még úgy ismerkedni, mint azelőtt? Per pillanat egyre nagyobb a bizonytalanság bennünk, ha ismerősöktől, családtagoktól távolságot kell tartanunk, akkor ismeretlenekhez valószínűleg nem fogunk csak úgy közelíteni. Vagyis a spontán flört most egyáltalán nem jellemző. Bár vannak, akik továbbra is úgy járnak-kelnek, mintha semmi különös nem lenne, azért az emberek nagy része most visszahúzódik a csigaházába.

A minap a gyógyszertárból jövet láttam egy mostanság különös jelenetet. Egy negyvenes forma, nagyon dekoratív hölgy odament egy idősebb úrhoz, hogy átkísérje a zebrán, bár úgy tűnt, az illető képes egymaga is átkelni. Hirtelen azt hittem, ismerik egymást, az úr a nő rokona, de abból, amit mondtak, nem ez derült ki. Egyébként egyikükön se volt maszk, és látszott rajtuk, hogy eszükbe se jut távolságot tartani. Mintha az egész hagymázos álom nem létezne. 

A nő egyébként is olyan személyiségnek tűnt, aki nagyon szeret nyüzsögni, és ha kell, ha nem, megérinti az embereket. Noha sokan már egyáltaltán nem mernek fodrászhoz, kozmetikushoz járni és kezdenek alább adni a csinos öltözködésből (ilyenkor mégis minek és kinek?), az ő frizurája tökéletesnek tűnt - gondolom, nem négy hete volt legutóbb fodrásznál. 

Mindezt csak azért idézem fel, mert míg sok más országban az ilyen jelenetek elképzelhetetlenek napjainkban (sokkal szigorúbb kijárási korlátozások vannak érvényben), idehaza még mindig sokan gondolják úgy, hogy spontán odamehetnek emberekhez és megérinthetik őket, akár a segítség szándékával, akár, mert szívesen megismerkednének. Látok összeverődő csoportokat, nyilván mindenki unja egymás kerülgetését, meg azt, hogy nem nézik jó szemmel, ha leállunk beszélgetni... Vagyis furcsa kettősség jellemzi most az utcai etikettet. 

A spontán viselkedés visszaszorítása miatt persze előtérbe kerül az online ismerkedés: most olyanok is belevágnak, akik eddig mindennek elmondták, sőt, lenézték azokat, akik így próbálnak partnert találni. Persze a földrajzi alapú szexpartnerkeresők összemosása az online ismerkedéssel ugyancsak nem segített a műfaj népszerűsítésében. Pedig még azokon az appokon is lehet hosszabb távú partnert találni, amelyek nem kifejezetten erre vannak kitalálva.

Az alapvetően a rögtönzésben, utcai, kávéházi, bárbeli flörtölésben hívők számára nem kis kihívás lehet az online randizás, mert itt nem ők vannak előnyben. Nem egy jól irányzott mosoly, egy kihívó mozdulat fogja eldönteni, hogy az illető felhívja-e magára annak a figyelmét, aki érdekli. Az online térben is létezik spontenaitás, de az nem  a testbeszédről és nem a jókor benyögött poénokról szól.

Itt az lesz sikeres, aki legalább egy kicsit tudatosan keres, tisztában van azzal, mit és kit szeretne: ami pont a spontán emberekre általában nem jellemző. Ők a pillanat szülte ötletek után mennek, nem terveznek előre, azt kifejezetten kispolgárinak és unalmasnak tartják. Vajon hogyan képesek átlépni a saját árnyékukat? És mennyire lesz tartós az a hatás, amely most arra kényszerít bennünket, hogy kevésbé rögtönözzünk, és ne engedjük olyan könnyen az ösztöneinknek?

Persze nem arról van szó, hogy a jövőben már hátrány lenne a spontán viselkedés, de most egy ideig biztos kevésbé lesz jellemző, és sokan fogják rossz néven venni, ha kéretlenül közeledünk. Ki-ki attól függően, mennyire veszi komolyan a veszélyt és mennyire híve a kijárási tilalomnak, vagy éppen ellenkezőleg, a teljes szabadságnak...