Lehetséges-e „csak” barátság nő és férfi között?

Újra és újra felmerül a kétely bennünk, mikor egy ellenkező nemű emberhez közelebb kerülünk, vajon minek is számít a kapcsolatunk, lehetséges-e köztünk mindenféle erotikától mentes, tisztán szellemi barátság, vagy ezzel csak hitegetjük magunkat, és valójában vagy az egyik, vagy a másik fél, esetleg titokban mindkettő erotikus gondolatokat is táplál magában, csak ezeket sokáig nem fejezi ki egyértelműen?

A társkeresést illetően azért érdemes feltenni magunknak ezt a kérdést, mert egyrészt meglehet, hogy már ismerünk valakit, akit „csak” barátnak tartunk, és észre sem vesszük, hogy ő többet (vagyis mást) szeretne, másrészt érezhetünk egy „barátunk” iránt oly módon, hogy az rég túlmutat a szellemi-lelki közösségen, és miközben nem jutunk vele egyről a kettőre, nem is igazán vesszük észre, hogy közben más irányában pedig nem nyitunk – úgy járhatunk, mint a még mindig igen fontos szerepet betöltő exünkkel, aki mellett nem látunk meg mást, vagy nem érünk rá másra.

Egy lány, nevezzük Noéminek, például rendszeresen találkozott az egyik barátjával, Zoltánnal, akit őt minden titkába beavatta. Sok időt töltöttek együtt, Noémi sokáig úgy érezte, hogy a fiú azért akar ennyit vele lenni, mert valóban kedveli, pedig a kapcsolatuk másról sem szólt, mint arról, hogy a srác minden nőügyét elmesélte Noéminek, és kikérte a véleményét, no meg bevonta őt mindenféle projektbe, amit egyedül nem tudott volna elvégezni. Noémi ugyan szenvedett attól, hogy Zoltán más lányokkal randizik, míg őt észre sem veszi ilyen értelemben, de annyira szerelmes volt, hogy minden morzsáért hálásnak érezte magát. Lassan azonban rájött, hogy a fiú őt soha nem fogja nőként kezelni, sőt, erre a kapcsolatra még azt sem lehet mondani, hogy barátság lenne, mert az ő dolgairól, érzéseiről sosem volt szó, azok felől Zoltán sosem érdeklődött. A lány végül ráébredt, hogy csak stagnál ebben a felemás kapcsolatban, és amíg nem zárja le az egészet, addig esélye sem lesz más fiú felé nyitni. Nagy nehezen megmondta Zoltánnak, hogy ő igazából szerelmes belé, és mivel nyilvánvaló, hogy ez az érzés viszonzatlan maradt, jobb, ha nem találkoznak többé.

Egy másik történetben Hajnal és Mihály kollégák voltak, évekig dolgoztak egy irodában, gyakran jártak el ebédelni, kávézni. Rengeteget beszélgettek, magánéleti ügyeikről is, nagyon összebarátkoztak, és noha a felszínen soha nem beszéltek egymás iránti erotikus érzéseikről, vibrált közöttük a levegő. De hol egyikük élt párkapcsolatban, hol a másikuk, így aztán sosem történt köztük semmi. Évek teltek el, Hajnal már rég máshol dolgozott, ritkán tartották a kapcsolatot, de olykor-olykor beszélgettek. Aztán Mihály egy este, néhány pohár ital után felhívta Hajnalt, és bevallotta neki, hogy mennyire kívánta azokban az években. Mint kiderült, az érzés kölcsönös volt, de egyikük sem mert túllépni a barátság keretein.

A teljesen erotikamentes férfi-nő barátság persze ettől még lehetséges, bár meglehetősen ritka, főleg, ha igazi barátságra, és nem valami felemás kapcsolatfélére gondolunk, amelyben nincs egyenrangúság. Ha egy férfit egy nő teljességgel hidegen hagy szexuálisan, akkor kevésbé érzi motiváltnak magát, hogy igazán mély kapcsolatot alakítson ki vele, kivéve, ha valamely családtagját hivatott megjeleníteni az adott nő: mondjuk lányfigura, vagy anyafigura a számára. De még ezekben az esetekben is előfordul némi finom erotikus vonzalom, amelyet talán még magának sem vall be. Az viszont sokkal gyakoribb, hogy egy nő valóban nem vonzódik szexuálisan a barátjának tartott pasihoz, sőt, naivitásában még annak az érdeklődését sem veszi észre.

Kialakulhat nagyszerű barátság egy megélt, vagy félig-meddig megvalósult erotikus kapcsolat, szerelem után is, amikor már túljutott a két ember azon, hogy ilyen jellegű izgalmat ébresszen a másikban, de annyira jól ismerik már egymást, hogy a bizalmasság megmaradhat: ehhez persze az kell, hogy ne érezze magát egyik sem kisemmizve, mellőzve.

Létezik olyan bajtársiasság, kollégák közötti szoros kötelék is, amelyben kevéssé fontos, hogy az illetők milyen neműek, de azért valahol mindig tudatában vannak annak, hogy potenciálisan érdekelné-e őket a másik, és ennek megfelelően viselkednek is. Meglehet, hogy évekig nem veszik észre, mennyire az életünk részévé vált valaki, és csak akkor üt beléjük a ménkű, ha meglátják valaki mással, vagy, ha úgy hozza az élet, hogy megszűnik a munkakapcsolatuk. Ilyenkor kiderülhet, hogy a barátság, bajtársiasság, kollegiális bizalom mellett mégiscsak ott vibrált az erotika. Lehet, hogy csak az egyik fél érezte, de az is lehet, hogy mindketten.

Hogy aztán a kapcsolat szexuálissá, illetve romantikussá válása tönkreteszi-e a barátságot, már más kérdés, sokan ettől félve ódzkodnak attól, hogy más minőségi szintre emeljék azt a viszonyt, amely szexmentesen nagyszerűen működött.

De a netes társkeresés tematikáját se hagyjuk ki ebből a posztból: bizony az sem ritka, hogy társkeresés közben olyan emberrel kezdünk levelezni, aki ugyan partnerként nem válik be, lelki társként azonban nagyszerűen megfelel: így is létrejönnek szexmentes férfi-nő barátságok, amelyek aztán végképp nem adnak okot félreértésre, noha persze nem kizárt, hogy az egyik fél idővel mégiscsak szívesen próbálná ki a szexet. De legtöbbször mindketten tovább keresgélnek, és drukkolnak egymásnak, hogy ki-ki megtalálja azt, akit igazán keres. A neten ugyanis nem csak szerelmet, de barátokat is lehet szerezni, ezt ne feledjük!