Megbízhatóság és kiszámíthatóság – vonzó vagy unalmas tulajdonságok?

Rengeteg mindenben különbözhet két ember, aki egyébként vonzódik egymáshoz. Lehet más a vallásuk, állhatnak egymással ellentétes politikai térfélen, lehet az egyik teljesen zárkózott, a másik mindenre nyitott… Az egyik sportos, hiperaktív, a másik otthonülő, nyugodt. Az egyik spórolós, a másik költekező, és így tovább.

Minél fontosabb dolgokban vagyunk ellentétesek, annál nagyobb kihívást jelent, hogy össze tudjuk csiszolódni, mert ha egyes kérdésekben lehet is jó kompromisszumot kötni, másokban a kompromisszum csupán ahhoz vezet, hogy egyik fél sem érzi benne jól magát.

Az egyik legnehezebben összeegyeztethető hozzáállásbeli különbség a megbízhatóság/ kiszámíthatóság versus megbízhatatlanság/ kiszámíthatatlanság skálán figyelhető meg. Akár barátokról, sporttársakról vagy kollégákról, családtagokról van szó, ez egy olyan spektrum, amely nagyban meghatározza a többiekhez való viszonyunkat. És a spektrum két szélén elhelyezkedő emberek extrém módon képesek irritálni egymást.
 

A megbízhatóság és a kiszámíthatóság hasonló fogalmak, de nem teljesen azonosak. Lehet valaki alapvetően megbízható, vagyis tudhatjuk róla, hogy megteszi, amit ígér, ha fontos dolgokról van szó, számíthatunk rá, de mindig van körülötte valami fennforgás, ami keresztbe tesz a terveinknek. Az illető jön, de nem akkor, amikor megbeszéltük, nem azt akarja csinálni, amiben megegyeztünk, esetleg másokat is hoz, vagy korábban távozik, mert közbejött neki valami más program…

Ha megkérdezzük az embereket, a megbízhatóságot általában pozitív tulajdonságnak tartják, mégis sokan hajlamosak azokhoz vonzódni, akik nem így viselkednek. Egyesek egyenest menőnek tartják, ha valaki úgy csűri-csavarja a dolgokat, ahogy neki tetszik és magasról tesz arra, mit ígért korábban, vagy hogy a viselkedési milyen hatással van másokra. Mivel a megbízhatóság egyesek szemében kispolgári csökevénynek, fantáziátlan hozzáállásnak tűnik, és kevéssé találják szexinek, nem ritka, hogy a hóhányók, a linkek rendelkeznek a legnagyobb rajongói táborral.

Sokan a kiszámíthatatlanságot is pozitívan értékelik, hiszen úgy érzik, ez adja egy kapcsolat sava-borsát, ettől lesz izgalmas, ettől lesznek benne olyan nagy érzelmi kilengések. Persze ez egy skála: az abszolút kiszámíthatóság nyilván lehet unalmas és bosszantó, utalhat fantáziátlanságra és passzivitásra. De az abszolút kiszámíthatatlanság mindenkit dróton rángat, teljesen képtelenné tesz arra, hogy akár egy egyszerű programot is megszervezzünk, nem hogy egy család életét alapozzuk rá.

Ezeket a viselkedési formákat otthonról hozzuk, a családunkból: van, akit arra neveltek, hogy mindig maximálisan megbízhatóan, precízen, pontosan végezze a feladatát és az emberi kapcsolatait is a rend és a tervezhetőség jellemzi – már, amennyiben ez rajta múlik. Mások meg káoszban nőttek fel, a szüleik ide-oda rángatták őket, nem tanulták meg, hogyan kell előre tervezni, nincs önuralmuk, ha épp olyan kedvük van, hogy az előre megbeszélt dolog púp a hátukon, akkor simán lemondják, és még csak eszükbe se jut, hogy ezzel mennyi kellemetlenséget okoznak másoknak.
 

Ha megismerkedünk valakivel, általában hamar kiderül, mennyire megbízható és kiszámítható… Bár olykor viszonylag hosszú ideig játssza valaki a megbízhatót, aztán belefárad és hirtelen semmit sem értünk.

Amíg ismerkedési fázisban vagyunk, még visz a lendület, akkor egyrészt imponálhat a kiszámíthatatlanság, főleg, ha kellemes meglepetésekkel jár együtt (az illető hirtelen megjelenik az ajtónk előtt és elviszi motorozni vagy vörös rózsákkal lep meg a munkahelyünkön, esetleg arra késztet, hogy fizetés nélkül távozzunk egy kávézóból, mert az olyan jó buli…

Teljesen elvarázsol ezekkel az akcióival… Majd egyszer csak, mikor már biztosan odavagyunk érte, elkezd ugyanilyen kiszámíthatatlan módon nem megjelenni a találkákon, napokig hallgatni, aztán felbukkanni, mintha mi sem történt volna…

Természetesen ennek is sok fokozata van. Egyesek csak sokkal kevésbé szeretnek előre tervezni, így ad hoc döntik el, mi legyen a következő lépésük, míg mások tényleg egyáltalán nincsenek tekintettel a partner igényeire, és ha az jelezni próbálja, hogy neki ez a zavarosság nem felel meg, a laza fél valószínűleg kijelenti majd, hogy nem kellene ilyen karót nyeltnek lenni és mindent agyongondolni, agyontervezni.

Ha valakivel hosszú távra tervezünk, akkor bizonyos fokú megbízhatóság kell, hogy jellemezze, különben már maga a tervezés mint fogalom értelmezhetetlen… Kaland szempontjából persze izgalmas, ha valaki spontán és merész, de tartós kapcsolat nem létezik megbízhatóság és bizonyos mértékű kiszámíthatóság nélkül, különben káosz lesz az egész.