Miért nincs még pasid? Avagy hogyan válaszolj a kellemetlen kérdésekre

Nincs olyan társkereső, akitől még ne kérdezték volna meg a kíváncsiskodó rokonok ismerősök: „Na, és van már párod? Nincs??? Ó, de hát olyan csinos, kedves, okos vagy! Mi a baj veled, hogy még nem találtál társat?”

A rossz hír az, hogy hiába találsz társat, a kíváncsiskodók nem nyugszanak. Jönnek majd az újabb kérdések: „Miért nem költöztök össze? Mikor házasodtok? Jön már a baba? Nem??? Menjetek lombikra, úgy biztos összejön!”

Én is végigfutottam a fenti köröket szingliként, és úgy éreztem, hogy soha nem lesz vége a kíváncsiskodásnak. Sokáig bosszantottak a tapintatlan kérdések, aztán rájöttem, hogy érdemes inkább megérteni, hogy mi vezérli őket. Miért kíváncsiak a magánéletemre? Mi motiválja őket? Azt feltételeztem, hogy ha megértem a motivációjukat, akkor talán jobban tudom majd kezelni a kínos helyzeteket.

Többféle motivációval találkoztam.

Azok, akiket tényleg érdekelt, hogy mi van velem

Voltak a szimplán jóindulatúak, akiket tényleg érdekelt, hogy mi van velem. Segíteni akartak, törődtek velem. Nekik általában őszintén elmondtam, hogy mi a helyzet, mi nehéz, mi fáj.

Persze gyakran jöttek a jótanácsokkal, bölcs mondásokkal, amitől falra másztam. Aki egyszer is effélével traktált, annak többet nem meséltem magamról ennyire nyíltan. Aki viszont együttérzett velem, nem akarta „megoldani” az életemet, egyszerűen csak meghallgatott, vele később is őszintén megosztottam a gondjaimat.

Persze, tudom, hogy a jótanácsok is csak segíteni akarásból származtak, de ezek a tanácsok többnyire butaságok vagy közhelyek voltak, amelyek nem segítenek egyetlen társkeresőn sem.

Akik barátkozni akarnak

A következő csoport tagjai távolabbi ismerősök, kollégák voltak, akik csak barátkozni akartak. A tapintatlan kérdések félresikerült barátkozási kísérletek voltak. Ők nem mertek megnyílni, beszélni a saját gondjaikról, ehelyett az én magánéletemben próbáltak vájkálni, és erőszakkal kialakítani egy bizalmas légkört.

Ezekben az esetekben igyekeztem valamivel elütni a dolgot, és felszínesebb csacsogás irányába vinni a beszélgetést.

A kíváncsiskodók

A harmadik csoportba azok tartoztak, akiket már nem annyira a jó szándék vezérelt. Azt tapasztaltam, hogy ők az önbizalomhiányukat próbálták kompenzálni, és szerették volna magukat velem összehasonlítani.

Ha megfigyeled, akkor jellemzően azok teszik fel ezeket a kérdéseket, akik már megugrották a társkeresés gondját, és most jólesik nekik egy kicsit sajnálkozni rajtad. A céljuk az, hogy ügyesebbnek, talpraesettebbnek láthassák magukat, akár azon az áron is, hogy belemásznak a magánéletedbe.

Amikor ezt éreztem, akkor elég határozottan állítottam fel a határaimat, és elmondtam, hogy erről nem szeretnék beszélgetni. Volt, aki megsértődött, de olyan is akadt, aki elnézést kért…

Amikor nem tudtam eldönteni, hogy vajon miért érdekli őket a magánéletem, megkérdeztem: „Kíváncsi vagyok, hogy ez vajon miért érdekel téged.” Ettől sokan hátrébb léptek eggyel.

Hogyan reagálj?

Azt javaslom, hogy próbáld felmérni, hogy a kíváncsiskodót milyen szándék vezérli. Ha jóindulatot, érdeklődést, barátkozási szándékot fedezel fel, bánj velük kedvesen, és ha van kedved, oszd meg velük a gondjaidat.

Ha nincs kedved, akkor ne. Nem vagy köteles mindig és mindenkivel a magánéletedről beszélgetni. Fontos tudnod: ez mindig a te döntésed, és jogod van azt mondani, hogy „erről nem akarok beszélni”. Ha valaki emiatt megsértődik, az az ő baja. Ha erősködik, okoskodik, arcoskodik, mondhatod ezt: „Beszéljünk inkább rólad! Én is kíváncsi vagyok a magánéletedre. Ti hogy vagytok a pároddal?”

Ha nem tudod eldönteni, hogy a másik jószándékkal érdeklődik, vagy csak az önbecsülését akarja növelni, akkor kérdezd meg: „Miért érdekel?” esetleg: „Neked is hasonló problémáid vannak?”

A választól függően eldöntheted, hogyan folytatódjon a beszélgetés.

Ha nem akarsz határokat állítani, akkor elütheted egy tréfával, ahogy Bridget Jones is tette, amikor az ismerősei arról kérdezték, miért van ennyi egyedülálló harmincas nő mostanában. Bridget azt válaszolta, hogy biztos az sem segít, hogy a ruhánk alatt az egész testünket kelések borítják.

Ezeknek a helyzeteknek az a furcsasága, hogy a tapintatlan kérdezők egyáltalán nem érzik magukat kínosan, a megkérdezettek viszont tartanak attól, hogy egy határt állító válaszukkal megbántják a kíváncsiskodót.

Arra biztatlak, hogy merj határokat állítani, amikor a magánéletedben akar valaki kotorászni! Hidd el, nem vagy tapintatlan, ha az orrára csukod a sorompót egy elutasító válasszal!

Ha elakadtál a társkeresésben, nézd meg a Társtaláló Expedíció videóit!