* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: Verticordia , dátum: már 11, 2023 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Az, ha valamilyen oknál fogva partnert keresel, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne szeretnél alapvetően szingli maradni. Sokan nem bírják elképzelni, hogy a teljes egyedüllét és a teljes elköteleződés /családalapítás között még hány átmeneti élethelyzet van, ezért számukra vagy szingli valaki, vagy rögtön házas. De az élet ennél sokkal bonyolultabb. És nem csak azért, mert vannak elváltak, özvegyek és távkapcsolatban élők is.
Alapvetően szeretünk embereket beskatulyázni és ha valakinek egy bizonyos életkorban nincs fix és nagyon komolynak kinéző kapcsolata, arról sokan gondolják, hogy megrekedt valahol az élete és egyáltalán nincs jól úgy, ahogy van. Valaki másra pedig, aki egy pocsék kapcsolatban vergődik, a legtöbben úgy tekintenek, mint olyan emberre, akinek rendezett az élete és elérte, amit akart.
De nézzük, kik azok, akiknek kifejezetten előnyös a szingliség, vagyis az az állapot, hogy nem él együtt senkivel.
Aki az év nagy részében úton van, aki folyamatosan éjszakai életet él és nappal alszik, aki annyira szenvedélyesen dolgozik, hogy semmi másra nincs ideje, aki képtelen beilleszkedni a megszokott keretek közé, annak valószínűleg nem való hagyományos, együtt élős párkapcsolat. Se házasságban, se azon kívül.
Vannak emberek, akik annak ellenére vállalnak családot, gyerekeket, hogy ilyen az életmódjuk és ezt általában alaposan meg is szenvedi a környezetük. Állandó feszültséget okozhat a távollétük, a figyelmük hiánya, az, hogy egyáltalán nem vesznek részt a mindennapi feladatokban.
Nyilván elképzelhető olyan konstelláció, hogy hasonló habitusú emberrel lazább kapcsolatot tartanak fent, de ahol már gyerekek vannak, akiket gondozni kell, ott a jelenlét és a törődés bizony elsődleges fontosságú.
Házasodni és tartós kapcsolatban élni akkor is lehet, ha nem akarunk gyereket, de azok, akik ezt eldöntötték magukban, sokszor nem is látják értelmét annak, hogy feladják az egzisztenciális függetlenségüket.
Ugyanakkor vágyhatnak gyerekre olyanok is, akik párkapcsolatot viszont nem akarnak, bár az ritkább, hogy valaki eleve azzal a gondolattal vág bele a gyerek projektbe, hogy nem is szeretne másik szülőt. Ritka, de létezik, illetve nem kevés olyan ember is van, akinek már van gyereke, de rájött, hogy egyáltalán nem szeretne párkapcsolatban élni, mert annyira rosszul sikerültek az eddigi próbálkozásai vagy rájött, hogy olyan kompromisszumokat kellene kötnie, amelyekre nem hajlandó.
A családi élet rettentő megerőltető tud lenni annak, aki szeret egyedül lenni, ugyanis ott sose hagyják az embert magára. Kivéve, ha nehézségei vannak és segítséget kérne. Nem szokás nyíltan beszélni róla, de sok introvertált álmodozik arról, hogy végre egyedül lehessen otthon, senki ne szóljon hozzá, ne hívja fel, ne akarjon vele beszélgetni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne léteznének boldog intro emberek tartós kapcsolatban és családban, csak az ilyen beállítottságú emberek sokkal könnyebben tolerálják a szingliséggel járó következményeket, mint az extrók, akik a többi emberből merítik az energiáikat.
Mondhatjuk úgy is, hogy önzők, de lehet valaki úgy is önző, hogy hét gyereket nevel… Nem mindenkinek való a párkapcsolat és főleg a család, ahol sokszor kell a saját vágyainkat a többiek mögé sorolni. Még ha a gyerekeket nem is számítjuk, már egy partner rengeteg igényéhez alkalmazkodni kell, ha jó kapcsolatban szeretnénk élni. Ha valakinek ez nagyobb teher, mint az egyedüllét, akkor valószínűleg nem arra van kitalálva, hogy együtt éljen valakivel.
Még egyszer érdemes hangsúlyozni, hogy a szingliség nem jelenti, hogy ne lehetnének akár hosszú távú kapcsolataink, legfeljebb ezek nem olyan szigorú határokon belül fognak működni, ahogy a társadalmunk általában ezeket az elkötelezett viszonyulásokat elképzeli.