Az fog legjobban idegesíteni a párodban, amit kezdetben a legvonzóbbnak találsz?

Valószínűleg mindenki meg tudna nevezni a partnerében egy kirívó jellegzetességet, ami hozzá vonzotta, de éppen azért, mert kirívó és eltér az átlagtól, hosszú távon fárasztó lehet vagy akár illúzióromboló is.

Aki kezdetben azzal nyűgözött le, hogy magabiztos és határozott, arról kiderülhet, hogy zsarnok, és mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja. Akinek kezdetben a simulékonyságát, lágyságát, kedvességét tartottuk rendkívül szimpatikusnak, az hosszabb távon nem áll ki magálért, nincs saját véleménye, hagyja, hogy kihasználják, az őrületbe kerget azzal, hogy mindent nekünk kell helyette elintéznünk.

Megbízható és pontos? Mindig lehet rá számítani? Egy idő múlva unalmasnak és fantáziátlannak tűnhet, kiszámítható, szürke, azért ostorozzuk, mert soha nem lep meg semmivel. Érdekes ember, színes egyéniség, rengeteget beszél? Az elején még elvarázsolt, de aztán szeretnénk egy kis nyugalmat, csöndet, és jó lenne, ha olykor szóhoz jutnánk mi is.

Mivel valamivel ki kell tűnnünk a tömegből, azáltal válunk láthatóvá, ami a leginkább eltér az átlagostól, és annak a szemében tesz ez feltűnővé, aki erre a tulajdonságunkra valamiért vevő. Talán emlékeztetjük valakire, aki meghatározó szerepet töltött be az életében és épp ezért vonzódik annyira. De ha fel nem dolgozott traumák bújnak meg a vonzalom mögött, akkor ez a tulajdonságunk hosszabb távon ugyanúgy problémát jelent majd, mint a múltban annál a másik személynél.

Mi akkor a megoldás? Ignoráljuk zsigeri vonzalmainkat, álljunk ellen az elsöprő vágynak, mert az biztos trauma alapú vagy tanuljuk meg kezelni? Esetleg ne köteleződjünk el, ne hozzunk elhamarkodott döntéseket addig, amíg az első idők lila köde el nem oszlott? Meg kell tapasztalnunk, hogy józanabbul is bírjuk-e a partnerrel való együttlétet, szeretjük-e az eredetileg nagyra értékelt, de utóbb már idegesítő tulajdonságaival együtt, vagy azok ellenére is, vagy egyszerűen elmúlt a varázs és azt már semmi nem hozhatja vissza?

A hosszú távú kapcsolatok alapja sokkal inkább a közös értékrend, hasonló háttér, világlátás, életmódbeli elképzelések, a család és a gyereknevelés mikéntjének harmóniája, mint a végzetes vonzerő. De mikor az utóbbit tapasztaljuk, nagyon könnyen hozhatunk olyan döntéseket, amelyekkel hosszú évekre rossz pályára állíthatjuk az életünket. A sikeres együttéléshez sokkal több kell, mint szenvedély, de ezt a kezdetek kezdetén csak kevesen látják be.

Ha már túl vagyunk néhány zátonyra futott kapcsolaton, és kirajzolódik valamiféle mintázat: ha látjuk, mire reagálunk nagyon erősen egy partner esetében, mi az, ami annyira elvakít, hogy később hatalmas problémává növi ki magát, akkor előre készülhetünk hasonló helyzetekre. Á, már tudom: erre szoktam heves vonzalommal reagálni, ez a zsánerem és ezért és ezért nem szokott jó vége lenni. Esetleg már az elején le is állíthatom magam, ha úgy érzem, hogy semmi jóra nem vezet, ha újra ugyanabba a folyóba lépek.

De megtanulhatjuk azt is, hogyan éljünk együtt az idegesítő, de nem toxikus dolgokkal. Ha nem kifejezetten arról van szó, hogy az illető pocsék hatással van ránk, csak bizonyos dolgai irritálnak, a mélyére áshatunk annak, hogy miért is irritálnak és tudunk-e változtatni az érzéseinken. Olykor az irritáció sokkal inkább a saját lelkiállapotunk terméke és nem a partner olyan elviselhetetlen. Ugyanaz a dolog, amit máskor kedvesnek találtunk, most idegesítő, de nem a partner változott annyit, hanem inkább a mi látásmódunk.

Olykor a kapcsolat betokosodása okozza, hogy már minden irritál: túl sokat vagyunk együtt és sosem csinálunk semmit a rutinon kívül. Ha változtatni akarunk, akkor beszéljünk róla és próbáljuk meg! Egyoldalúan nem fog menni: mindkettőnknek akarnunk kell és nehéz lesz. A lehető legkönnyebb mindig visszacsúszni a bejáratott megoldásokba, hiszen azok elhagyása rengeteg energiába kerül. De ha szeretnénk jobb kapcsolatot, akkor bele kell tennünk ezt az energiát. Ha a partner ezt teljesen visszautasítja, akkor viszont valószínűleg nem érdemli meg, hogy vele maradjunk.