Ha te is hiszel ezekben a tévhitekben, nem lesz normális párkapcsolatod

Bár ma már Dunát lehet rekeszteni a párkapcsolatokról szóló könyvekkel, még mindig makacsul tartja magát néhány tévhit, amit sajnos nagyon sokan elhisznek. És ezzel tönkre is teszik a szépen induló párkapcsolatukat.

Lehet, hogy hosszas társkeresőzés után sikerült találnod egy társat, akivel szeretitek egymást, ám ahogy telnek a hónapok, egyre nő benned a feszültség, mert úgy érzed, a kapcsolat nem olyan, mint ahogy a „nagykönyvben” meg van írva.

Az elvárásaid elkezdik aláásni a pároddal való viszonyodat. Ezeknek az elvárásoknak a nagy része téves párkapcsolati hiedelmekből származik. Mutatok egy csokorra valót ezekből a boldogságot tönkretévő hiedelmekből.

Az Igazival mindenben egyetértünk

Jó lenne, ha így lenne, de a realitás az, hogy még a legjobb párkapcsolatban sem értenek mindenben egyet a felek. Aki elvárja, hogy a partnerével mindenben egyetértsenek, az fenyegetésként éli meg, ha a társa a legkisebb mértékben is másként látja a világot, mint ő.

Valójában két ember elvárásai, elképzelései soha nem fognak teljes mértékben megegyezni. Konfliktus, nézeteltérés minden kapcsolatban lesz. A megoldás pedig a beszélgetés, az erőszakmentes konfliktuskezelés, amit minden normális párkapcsolatra vágyó embernek el kellene sajátítania – még azelőtt, hogy társat találna magának.

Ha igazán szeretne, kitalálná, hogy mire vágyok

Ez abból a meggyőződésből fakad, hogy az ideális párkapcsolatban a felek olvasnak egymás gondolataiban. Ha nem tudod kitalálni, hogy mire van szükségem, akkor nem is te vagy az Igazi. Ha Igazi lennél, tudnád. Ha nem fogadod el, hogy én jobban tudom, hogy neked mire van szükséged, és nem engedelmeskedsz nekem, akkor mehetsz, mert biztosan nem te vagy az Igazi.

Aki ebben hisz, azt gondolja, hogy egyek vagyunk, nincsenek köztünk határok. Aki ebben hisz, csecsemőkorba vágyik vissza: abba az időbe, amikor (jó esetben) az édesanyánk kitalálta, hogy mire van szükségünk, és már teljesítette is a vágyainkat. Az a vágy, hogy a párom találja ki a gondolataimat, egy csecsemő vágya, nem pedig egy felnőtt emberé. Egy párkapcsolat pedig nem erről szól.

A valóság az, hogy senkinek nem kötelessége kitalálni és teljesíteni a vágyaimat. A szükségleteim betöltéséért egyedül én vagyok felelős. Soha nem a társam. Ha nem mondom meg, hogy mire vágyom, a másik nem fogja kitalálni, még akkor sem, ha nagyon-nagyon szeret. Valójában a legtöbb emberben olyan mélyen el vannak nyomva a saját vágyai, szükségletei, hogy ő maga sem mindig tudja pontosan, hogy mire is vágyik. Sokkal könnyebb azt mondani a párunknak, hogy találd ki!

Ha már dolgozni kell egy kapcsolatért, az annyit is ér

Aki ebben hisz, az elvárja, hogy a párkapcsolatában minden – magától – tökéletesen alakuljon. Szerintük semmi szükség arra, hogy a partnerek beszélgessenek a nézeteltérésekről, megoldandó problémákról. A boldogságnak azonnal, varázsütésre működnie kell egy új párkapcsolatban. Elvégre, ha az Igazit találták meg, azzal mindennek tökéletesen működnie kell. Ha valami nem működik, az annak a jele, hogy nem az Igazit találták meg. És már lépnek is tovább a következő lehetséges partnerhez.

A valóság pedig az, hogy sokszor még a párkapcsolatok elején sem működik minden varázsütésre. A másik egy kicsit még idegen, meg kell ismerni, közel kell engedni. Ez kényelmetlen, egy kicsit félelmetes. Ezt a feszültséget ki kell bírni.

Aztán jön az összecsiszolódás fázisa, amikor kiderül, hogy eltérőek a szokásaink, a számunkra fontos értékek. Ez az egyeztetés ideje, ami szintén tele van konfliktusokkal. Aki ezeket nem tudja jól begyakorolt konfliktuskezelési technikákkal, elfogadással kezelni, az bizony hamarosan újra a társkereső oldalakon találja magát.

Ha probléma van a kapcsolatunkkal, azért a párom jellemhibái a felelősek

Vagyis, ha bármiféle gond merül fel, azért te vagy a felelős, mert gonosz, felelőtlen, lusta, megbízhatatlan alak vagy. Azok, akik sorra kudarcot vallanak a párkapcsolataikban, minden rosszért felelőst keresnek, és meg is találják a társuk személyében. Elkezdik őt magukban lehúzni, keresik a rossz tulajdonságait, és meg is találják. Ezek után pedig megkezdődik a társ nyaggatása: változz meg!

A valóság pedig az, hogy a párkapcsolat egy tánc, amit együtt táncolunk. Ha valami elromlik, azt együtt hozzuk létre. Időnként kölcsönösen a legrosszabbat hozzuk ki egymásból, és egy párkapcsolat tönkretételéhez ketten kellünk. Olyan nincs, hogy csak az egyik fél a hibás.

Nem árt tudatosítanunk, hogy amikor társat választunk, egy halom problémát is választunk vele együtt. Problémamentes társ nincsen. Aki ilyet keres, az válogasson az amerikai romantikus filmek szereplői között. A titok abban rejlik, hogy el tudjuk-e fogadni a másikat a puttonyával és a hozott problémáival együtt, és képesek vagyunk-e ebből a legjobbat kihozni.

Ha elutasítanak vagy szakítanak velem, az azt jelenti, hogy nem vagyok elég jó

Aki ebben hisz, azt gondolja, hogy az elutasítással ítéletet mondanak ki felette: „nem vagy elég jó, nem vagy szerethető”.

Valójában az elutasítás csak annyit jelent, hogy nem téged választalak, mert már most felismerem, hogy nem fogunk tudni jól együttműködni. Még időben szólok, nem megyek bele a párkapcsolatba, nehogy később még nagyobb csalódást okozzak neked.

Akinek stabil az önbecsülése, egy szakítást vagy visszautasítást épp olyan fájdalommal és szomorúsággal él meg, mint kevésbé magabiztos társai, de nem fogja azt gondolni, hogy az elutasítás az ő személyéről, annak értékességéről szól.

A magabiztos ember azt fogja gondolni, hogy „rendben, itt van egy ember, aki nem gondolja azt, hogy összeillünk. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem. De ettől én még értékes vagyok, és keresek tovább, mert biztos lesz majd valaki, aki boldog lesz, ha vele töltöm az időmet.”

Sajnos a fenti tévhitek nagyon elterjedtek, és akár egy is elegendő, hogy megkeserítsük a saját vagy embertársaink életét.

Ha magadra ismertél bármelyik esetben is, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te személyes megoldásodat!