Mit várhatunk el jogosan egy partnertől?

Kereshetjük a tökéletes partnert, de ezzel valószínűleg csak önmagunkat szabotáljuk, nem csak azért, mert ilyen ember nem létezik, hanem azért is, mert megőrjítene, ha létezne. Ráadásul egy tökéletlen, hibákkal és gyengeségekkel teli ember (ez vagyunk mi), minek vágyna olyasvalakire, akiben nincs semmi kritizálni való?

Vannak bizonyos tulajdonságok, igények, amelyekből azonban nem érdeme engedni csak azért, hogy végre legyen valakink. De mikor ezeket a feltételeket megfogalmazzuk, mindig legyünk igazságosak. Amit elvárunk a másiktól, azt magunktól is várjuk el. Nem fogalmazhatunk meg nagy igényeket, ha mi magunk nem állunk azon a szinten, amit szívesen látnánk a partnerünkben.

1. Jellembeli tulajdonságok

Nyitottságot, őszinteséget, transzparenciát, kedvességet, laza hozzáállást, megbízhatóságot várunk? Azt szeretnénk, ha a partnerrel könnyű lenne kijönni, nem kellene attól félni, hogy az élő fába is beleköt? És velünk könnyű kijönni? Hajlamosak vagyunk cikizni másokat? Mennyire vagyunk őszinték önmagunkkal és másokkal? Vagy rengeteg helyzetben viselkedünk kétszínűen és csapunk be embereket? Mennyire lehet ránk számítani? Mennyire görcsölünk rá dolgokra?

Ha úgy állunk hozzá, hogy jó, én nem vagyok egyszerű eset és velem jobb, ha mindenki óvatos, akkor mégis, milyen alapon szeretnénk, ha olyasvalaki kapcsolódna hozzánk, akivel könnyű együtt lenni? Nem életszerű minden megoldást a másik embertől várni, főleg nem fair azt gondolni, hogy a szerelem arra való, hogy megmentsen bennünket valamitől, leginkább a saját félelmeinktől.

Tegyük fel a kérdést: mi magunk szeretnénk olyan emberrel kapcsolódni, amilyenek vagyunk? Vagy igazából küzdünk az önutálattal, a szégyennel, alacsony az önbizalmunk és nem dolgozunk rajta, hogy kijöjjünk a gödörből? Esetleg valamilyen szenvedélybetegség jellemző ránk?

Amíg nem hozzuk magunkat rendbe, amíg saját magunk számára is terhes társaság vagyunk, addig senki másnak se lesz kellemes velünk együtt lenni.

2. Külsőségek, státusz, kapcsolati háló

Elég gyakori még mindig, hogy olyanok kritizálják mások kinézetét, akik nagyon messze vannak a tökéletestől. Még mindig divat az alapján megítélni egy nőt, aki bármilyen okból szerepel, hogy milyen az alakja, a ruhája, a megjelenése, mint az alapján, hogy egyébként miért is van ott az illető.

Egyesek úgy gondolják, hogy saját külsejüknél sokkal előnyösebb külsejű partnerekre tarthatnak igényt, mert valami másból több van nekik (jellemzően státuszuk, illetve pénzük). De ha őszinte emberi kapcsolatot keresünk, akkor az ilyen csereüzletek nem igazán működnek.

Az persze lehet afrodiziákum, ha valaki nagyon gazdag vagy híres vagy bármi más, de ilyenkor azzal is kell számolni, hogy akit emiatt választottak, azt könnyen lecserélhetik egy még gazdagabb, híresebb, akármilyenebb másikra. Aki pedig mindig a feltűnően csinos nőkre hajt, annál sejthető a Leonardo DiCaprio szindróma.

Ha tartós és mély érzelmi kapcsolódásra vágyunk, akkor külsőnkben, társadalmi státuszunkban, sőt, még anyagiak szempontjából is hasonló ember a legmegfelelőbb: minél nagyobb a különbség, annál valószínűbb, hogy instabil lesz a kapcsolat.

3. Szándékok

Mivel ma már nem alapértelmezett, hogy mindenki házasodni akar és gyereket is vállalna, tudnunk kell egymásról, hogy milyen tervekkel indulunk. Benne van-e a pakliban a házasság vagy kizárt. Még túl korai vagy sose érkezik el az ideje?

Ha nem vagyunk őszinték a szándékainkkal kapcsolatban, akkor lehet, hogy olyan kapcsolatba invesztálunk, amely teljesen más irányba tart, mint ahová mi szeretnénk eljutni.

4. Egymás iránti vonzódás

Nem, nem elég, ha csak egyikünk érez vonzalmat. Nem elég, ha csak egyikünk szeret, a másik nem. Akárhány dal is szól erről, egy kapcsolat csak akkor működhet, ha nincs nagy különbség abban, hogy mennyire akarjuk egymást. Ne kössünk rossz kompromisszumot, ne törődjünk bele abba, ha csak mi szeretünk, mi kívánunk, vagy éppen ellenkezőleg, ha bennünket ajnároznak és mi nem tudunk lelkesedni. Hosszú távon ez elviselhetetlen feszültségekhez vezet.