Mit ne kérdezzünk egy szinglitől?

Nagyon sokan panaszkodnak arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök kellemetlen kérdésekkel bombázzák őket, főleg, ha például hosszú idő után futnak össze, mondjuk nemsokára húsvétkor, amikor összejön a család. Az idősebb generáció tagjai kifejezetten tapintatlanok tudnak lenni bizonyos témákkal kapcsolatban, sőt, elég nehéz olyan témát mondani, amiben tapintatosak lennének... Tisztelet a kivételnek. Nem mindig lehet tudni, hogy ezeket a kellemetlen kérdéseket rosszindulatból teszik-e fel. Egy részük szimplán csak nem talál más témát, mások meg tényleg szeretnek belekotyogni boldog-boldogtalan dolgaiba.

Nézzünk néhány érzékeny témát, amit a megszokott módon inkább nem kéne szóba hozni. Itt most ugyan a szinglikre fókuszálunk, de akár partnerrel rendelkező családtagoknak is fel lehet tenni hasonló kellemetlen kérdéseket. 

1. Még mindig nincs pasid/barátnőd? Mi lesz így veled? 

Nagyon bántó ezt ilyen frontálisan megemlíteni. Hiszen már a kérdésben benne van a vád, hogy nyilván a te hibád, hogy nincs, illetve az elvárás, hogy mindenképpen lennie kéne. Márpedig te döntöd el, hogy szeretnél-e partnert vagy sem, és ha igen, akkor is csak a te dolgod, hogy mit teszel érte. Ha te kérsz valakitől ismerkedési tanácsot, akkor persze más a helyzet, de kéretlenül senkinek nem áll jogában így belemászni az intim szférádba. Még a szüleidnek sem... 

Ennek a témának a variációja még azok számára, akiknek már van partnerük, de még nem jegyezték el egymást: mikor házasodtok már össze? Lehet, hogy nem is gondolkodnak házasságban, kinek mi köze hozzá. Persze az még bosszantóbb, ha arra utalgatnak, hogy a jelenlegi partneredtől meg kéne szabadulnod. 


2. Miért nincs gyereked? / Akarsz még gyereket egyáltalán? / Nem gondolod, hogy már kicsúsztál az időből? 

Akár egyedülálló az illető nő (olykor férfiak is kaphatnak ilyen kérdéseket, de ritkább), akár van partnere, nagyon sértő számon kérni rajta, hogy miért nincs gyereke. Senkinek nem kötelező a gyerekvállalás, márpedig a kérdésben ott rejlik a vád, hogy ha neked nincs gyereked, akkor hibás vagy. Mivel nagyon érzékeny téma, ha nem tudjuk, hogy az illetőnek esetleg nincsenek-e egészségügyi problémái, vagy saját döntése alapján nem akar utódot, mindenképpen tapintatlan és sértő így kérdezősködni, illetve arra utalgatni, hogy már úgyis késő, elment a vonat, és így tovább. 


3. Csak nem híztál / fogytál? Beteg voltál, hogy ilyen rosszul nézel ki?

Úgy általában érzéketlen dolog a másik ember külsejére megjegyzést tenni, ha az nem abszolút pozitív előjelű. Ha valaki sokkal csinosabb lett egy nagy mértékű fogyástól, akkor az más, arra utalhatunk dicsérően, de minden más bunkóságnak számít. Lehet, hogy hirtelen megdöbbenünk azon, hogy valaki megváltozott, de próbáljuk visszafogni magunkat, és semmiképp ne szálljunk bele két lábbal az illető lelkébe. Ez persze nem csak szinglik esetében betartandó szabály, de valahogy őket még inkább hajlamosak kritizálni a családtagok, mert az esetleges párkapcsolati sikertelenségüket is a külsejükből vezetik le. 



4. Mennyit keresel? El tudnál tartani ebből egy családot? Nincs itt ideje valami komolyabb meló után nézni? 

A fizetésre és "komoly munkára" vonatkozó megjegyzések céltáblái inkább a férfiak, akiktől még mindig szokás elvárni, hogy egy nap egyedül is fenn tudjanak tartani egy családot. Ha tehát valaki nem keres "eleget", akkor a családtagjai érezhetnek késztetést arra, hogy felhívják a figyelmét: randizási próbálkozásai éppen azért nem vezetnek eredményre, mert nem elég tehetős, nem tud perspektívát kínálni a nőknek. Egyrészt senkinek semmi köze ahhoz, hogy mennyi van a pénztárcánkban (hacsak nem vagyunk az adósai), másrészt nagyon elavult gondolkodásmódra vall, ha elvárjuk egy férfitól, hogy eltartsa majdani feleségét. Még az se biztos, hogy házasodni akar... Hát még, hogy hagyományos struktúrában... 


5. Nem akarod, hogy bemutassalak valakinek? 

Ez a kérdés talán nem mindenki számára problémás, esetleg még örülhet egy-két ember, ha a családja segít az ismerkedésben, de inkább azt tippelem, hogy a legtöbb esetben a hátuk közepére sem kívánják, hogy a rokonok szervezkedjenek. Sokszor van olyan is, hogy az anya szívesen tukmálna rá valakit a lányára / fiára, noha igazán nem is ismeri a gyerek ízlését. Vagy eleve olyasvalakit szemelt ki, aki mondjuk iskolázottságban egész más réteget képvisel, így nagyon kínos, ha összehozzák őket úgymond véletlenül. 


Persze nem egyszerű az ezer éves beidegződéseket elhagyni, és valljuk be, olyan rokonokkal közös témát találni, akiket ritkán látunk és akiknek a világa teljesen távol áll a miénktől, elég bonyolult feladat. Ezért is szoktak ezek a kellemetlen kérdések előkerülni, hiszen ilyen témákról mindenki képes beszélni, ráadásul ezt lehet jóindulatú érdeklődésnek álcázni... Csak legtöbbször egyáltalán nem az, sőt, kifejezetten toxikus.