Miért Valentin napozunk valójában?

Köztudott, hogy a Valentin nap a szerelmesek „karácsonya”, ilyenkor megemlékezünk társunkról és igyekszünk a kelleténél jobban megerőltetni magunkat, kifejezve azt, hogy a párunk különleges és megismételhetetlen a számunkra. Amellett, hogy mindez történettel bír, ezen írásomban a jelennel foglalkozom. Azzal, hogy mi van most, milyen erők mozgatják az embereket „Ámor hatása” alatt.

Virágot vásárolunk, igényesen felöltözünk, esetleg ellátogatunk egy étterembe (netalántán, ha extrém hangulatban vagyunk, beülünk az épp aktuális brutál romantikus drámára és végigszenvedjük, miközben asszonyunk halott kamaszkori vágyai kielégítéseképpen eszményi ideákat táplál az „igazi férfiról”, melyet utólag megerősít magában azzal, hogy ráakad néhány valóságtól elrugaszkodott listára a csúcs pasiról az interneten, hogy elmesélhesse barátnőinek, hol is tartanak manapság azok a félresikerült hímneműek).

Ha ez sem elég, valamilyen sajátos, egyedi módon is meglephetjük szerettünket (pl. felavatjuk a sétahajónkat, vagy, ha anyagilag kissé nehézkesebb helyzetben vagyunk, akkor a fürdőkádban próbáljuk meg kivitelezni ugyanezt, pár gyertyával és némi kiváló minőségű vörösborral megspékelve).

Hogy ki milyen megoldásokhoz folyamodik azt az olvasó fantáziájára bízom.

Mit jelenthet ez az ünnep adott párkapcsolatra lebontva? Ugyanis ahány együttlét, annyiféle dolgot szimbolizálhat. Mi magunk töltjük fel tartalommal.

Néhány felvetésen haladnék most végig. Ahogy máskor is hangsúlyozom, most is ezt teszem: a példák nem merítik ki az összes létező lehetőséget, inkább gondolatébresztő jelleggel bírnak, amiket az olvasó továbbgörgethet és levonhatja belőle a saját következtetéseit. A különböző motivációk nem homogének, egyszerre többet is „igaznak” érezhetünk magunkra, ahogy a felsoroltakon kívül egyéb okok mentén is magyarázhatjuk hozzáállásunkat.

1. Egyszerű rítusok sorozata, amit nekünk is „csinálni kell”: Szeretnénk, ha társadalmilag elfogadnának bennünket. Az összes ismerősünk romantikázik ilyenkor, csicsereg a másikkal, lágy érintésekkel látja el a partnerét, hát hogy nézne ki, ha pont mi maradnánk ki ebből? Azoknál a pároknál, ahol a kapcsolat külső határai hiányoznak, nincs meghatározva, hogy mit képviselünk mi és mi az, ami a környezetünk számára lényeges, könnyen lehet ez az általános irányelv. Épp ezért nincs más választásunk: ha törik, ha szakad, nekünk is Valentin napozni kell, nem mondhatunk le ekkora társadalmi attrakcióról!

2. Egy évben egyszer megvallom Neked, hogy mennyit jelentesz a számomra: Nem állítom, hogy csúcs szuper lenne a viszonyunk. Rengeteget veszekszünk, talán, ha havonta egyszer összeszedem magam, hogy kedvesen belemorogjak valamit a füledbe. Nyilván az is „tévútra megy”, mert félreérted, amiből aztán kirobban egy ütős kis patália. De van egy napom a háromszázhatvanötből, amikor kimutathatom, hogy mindez meg sem történt, mert mi valójában tökéletes szerelemben, kimondhatatlan harmóniában élünk egymással! Úgyhogy itt az idő, hogy jelképesen (merthogy ez sem mindegy, az egyszerű és őszinte szavak, tettek nem elegendőek!) eladjam neked ezt az illúziót (legalább néhány mézesmázos tárgyi ajándék közvetítésével), amibe aztán a következő évben kitartóan kapaszkodhatsz.

3. Strukturálhatjuk az időt: Csak úgy folyik minden értelmetlenül, átláthatatlanul, fogalmunk sincs arról, hogy hol a kapcsolatunk eleje és milyen irányba tart, kell egy nap, amikor keretbe helyezhetjük mindezt, programokat csinálhatunk, amikor van kezdettől tól-ig az évek egybemosódott megfoghatatlan sodrában.

4. Mert van jelentése számunkra az ünnepeknek: Képesek vagyunk értelemmel feltölteni ezt a napot, de talán másokat is. Visszaemlékszünk szerelmünk fellángolására, újra beülünk arra a bizonyos helyre, ahol összenéztünk, abban a ruhában, ami akkor rajtunk volt és azt a zenét kérjük, amit a háttérben hallottunk. Igen, ez már kezd csöpögőssé válni. Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy az évfordulónkat, vagy a születésnapokat sem felejtjük el, mert valóban sokat jelentünk egymásnak és ez csak egy újabb lehetőség arra, hogy ezt nyilvánvalóvá tegyük.

5. Mert az asszonynak fontos: Ritka leosztásnak tűnne párkapcsolaton belül, hogy pont a férfi legyen az, aki presszionálná a partnerét arra, hogy Valentinozzanak, inkább a nők részéről jelenik meg elvárásként az, hogy méltó módon celebrálják e jeles eseményt. Ha egyáltalán nem hiszünk benne és feleslegesnek érezzük, elfogadható megoldásnak tűnhet az, hogy azért lerójuk a tiszteletkörünket, így legalább nem kell konfrontálódnunk egy kellemetlen helyzetben a másikkal.

6. Mert így szoktuk meg: Számtalan szokás uralkodhat a párkapcsolatunkban, családunkban, aminek követésére nagy valószínűséggel mi sem tudunk értelmes magyarázatot adni. Hogy miért Valentin napozunk? Hát, a fene tudja. Évek óta így csináljuk. Már a szüleink is ünnepelték a február közepi szerelmesek ceremóniáját. Aztán, mikor összejöttünk, kialakítottuk mi is a magunk rendjét, hétköznapjait, ami ebből a szempontból nemigen változott.

Összefoglalásképp elmondható, hogy a Valentin nap megosztja az embereket, ahány párt érint, azok annyiféleképpen állhatnak a kérdéshez, fontos, hogy tiszteletben tartsuk a különböző motivációkat, hajtóerőket. Azokról azonban még nem is esett szó, akik ilyenkor egyáltalán nem ünnepelnek, pedig ők is köztünk élnek (sejtelmes sci-fi zene a végére… :)).

Írta:
Lázár Gergely
pszichológus

További anyagaim, munkáim a következő webes felületeken elérhetőek:
www.gery.hu
www.randidoctor.hu