Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Mit árul el a Facebook a szerelmi életedről? szep16

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Mit árul el a Facebook a szerelmi életedről?

Ha használjuk a közösségi oldalakat, akkor talán észre sem vesszük, mennyi mindent kideríthet rólunk az, aki kíváncsi, és itt most nem csak arról van szó, hogy milyen árucikkek megvásárlására tudnak bennünket rávenni: a párkapcsolataink, udvarlásaink, flörtjeink is nyomon követhetők – feltéve, ha nem ügyelünk kifejezetten arra, hogy ebből a szempontból inaktívak legyünk.

Nyilván vannak, akik még mindig nem jelentek meg a közösségi hálón, vagy ott vannak, de álnéven (bár ezt a Facebook igyekszik megakadályozni), esetleg van profiljuk, de semmilyen aktivitást nem mutatnak, csak megfigyelnek, vagy egyszerűen hétszámra ki se nyitják a fiókjukat. Az ilyen felhasználó szerelmi életéről sokkal nehezebb megállapításokat tenni, mint egy olyanéról, aki gyakorlatilag a magánélete minden mozzanatát megosztja ismerőseivel, fotózkodik egyedül, partnerrel, társaságban, kifakad, ha csalódás éri, letilt embereket, vagy feltűnően sok az ismerőse, és így tovább.

De nem kell ahhoz nagyon nyíltan kiteregetni az életünket, hogy bizonyos dolgokat ki lehessen olvasni az adatokból. Ügyes megfigyelő számára még az is kikalkulálható, hogy éppen kivel akarunk összejönni (és az illető mennyire vevő erre), összejöttünk-e már, vagy hogy meglévő kapcsolatunk romló tendenciát mutat, és esetleg szakítani fogunk-e.

Ha intenzíven érdeklődünk valaki iránt, akkor hajlamosabbak vagyunk kedvelni a bejegyzéseit, és kommenteket írni hozzájuk, ha pedig ez kölcsönös, akkor feltételezhető, hogy a flört nem egyoldalú. Ha egy ilyen intenzív egymást kommentelgető, lájkolgató időszak után hirtelen lecsökken ez a tevékenység, az nem biztos, hogy összeveszésre utal – lehet, hogy épp arról van szó, hogy a két ember összejött, és már személyes kommunikációval helyettesítik a távolsági kedveléseket.

Ha viszont távkapcsolatban élnek, de a Facebook-on ezt nem vállalják fel, akkor jól megtéveszthetik a megfigyelőt, aki csak abból indul ki, hogy mi történik a közösségi oldalon.

A netes aktivitás persze attól is függ, hogy mennyi időt töltünk gép előtt, olyan jellegű-e a munkánk, ahol nincs megtiltva a magánjellegű kommunikáció (vagy a magunk urai vagyunk), illetve mennyire vagyunk tudatában annak, hogy árulkodó jeleket hagyunk a neten, és ez zavar-e bennünket.

A kapcsolat megromlását, a szakítást kicsit bonyolultabb előre látni, de nem lehetetlen. Michelle Drouin és kollégái egy cikkükben például arra biztatják az aggódó gyerekeket, hogy ne szüleik már meglévő ismeretségeit figyeljék, hanem azt, hogy milyen „új” ismerősök jelennek meg náluk. Ha hirtelen több ex-partnerük is csatlakozik az ismerősök köréhez, az annak a jele lehet, hogy a szülők házassága már nem a legjobb – persze ez sem teljesen megbízható mutató, lehet, hogy csak közeledik a 20., 25. érettségi találkozó, vagy az egyetemi társak gyűlnek össze, és a kapcsolati állapothoz az egésznek semmi köze, csak épp a régi társak kezdtek szervezkedni.

Meg azt se feledjük el, hogy nem feltétlen csak régi partnerekkel lehet összejönni, nagyon egyszerű újakat is találni, akiket valószínűleg azonban nem vesznek fel nyilvánosan ismerősnek…

Kicsit bonyolultabb megfigyelni, hogy mennyi a párok közös ismerőse, vagyis, hogy a baráti, ismeretségi körük mennyire fedi vagy nem fedi egymást: minél több közös barát van, annál kisebb a valószínűsége, hogy szakítás lesz a dologból: na persze itt is lehet azért sok közös barát, mert egy iskolába jártak, vagy a munkahelyről, sportegyesületből ismerik egymást, és eleve sok a közös ismerősük.

Mint ahogy lehet kevés közös barátjuk, és mégis jó kapcsolatuk, mert mondjuk az érdeklődési körük egész más, és nem fogadnak el mindenkit ismerősnek, akiről csak hallottak, hanem ragaszkodnak hozzá, hogy csak olyanokat vegyenek fel a listára, akikhez személyes kapcsolat fűzi őket.

Azt is megfigyelhetjük, hogy valaki a férjével/feleségével közös profilképet tesz-e ki, vagy egyénit, vagy a korábbi közöset egyénire cseréli-e… De attól, hogy valaki nem szeret páros képeket feltenni, még lehet remek a kapcsolata: lehet, hogy a partnere utálja, ha fotózzák, vagy van olyan individualista, hogy egy profilképen szerinte neki kell szerepelnie, nem egy párnak. Ami abszolút érthető.

Ha egy partner azonban, akiről korábban voltak képek az illető oldalán, egyszer csak soha többé nem tűnik fel, az már azért jelenthet valamit. Vagy családos embereknél, ha csak a gyerekekkel jelennek meg közös képen, és együtt soha (pedig korábban voltak közös képeik), az is adódhat abból, hogy a szülők már nem szeretnek együtt mutatkozni. De nincsenek egzakt mutatók, ezek mindig csak tendenciák, mindig van más lehetséges magyarázat is arra, ha valaki ezt vagy azt feltünteti, illetve nem tünteti fel a közösségi oldalon.

A lényeg az, hogy csupán a Facebook-on látható tevékenységből ne vonjunk le messzemenő következtetéseket, ha viszont nem szeretnénk, ha mindenki naprakész lenne a kapcsolatainkat illetően, akkor rendezkedjünk be tudatos rejtőzködésre. Szakítás után például lehet, hogy jobb, ha nem posztolunk magánjellegű dolgokat, mert nagyon sok ex hajlamos abban kiélni magát, hogy az őt otthagyó partnere életét figyelje, és ezzel nem csak magának árthat, hanem esetleg az új kapcsolatnak is. Hiába tiltjuk őt le, ha van egy rakás közös ismerősünk, azokon keresztül is megtudja, amit meg akar tudni…

Sőt, nem kell hozzá szakítás: elég egy féltékeny partner, aki mániákusan figyeli a közösségi oldalakon folyó tevékenységeinket, és ártatlan lájkokból, kommentekből is azonnal leszűri, hogy a szerinte kívánatosnál közelebb akarunk kerülni valakihez. Ha pedig már itt tartunk: ne adjuk meg soha senkinek a kulcsszavunkat, csak, mert szerelmesek vagyunk. Mindenkinek joga van a saját titkaihoz, és a saját profiljához.