Randizás és közlekedés – avagy nem kell autó a „csajozáshoz”

Leginkább amerikai filmekből ismert motívum, hogy egy srác akkor válik férfivá, amikor már jogsija lehet és saját autóval furikázik (vagy az apjáéval), de ennek persze földrajzi okai is vannak. Ott, ahol nagyok a távolságok és nincs tömegközlekedés, illetve a mikro közlekedési eszközök sem vethetőek be igazán eredményesen, az autó egyenlő a függetlenséggel. Hisz az tényleg ciki, ha a randira a szüleid visznek el.

De olyan környezetben, ahol tökéletesen megoldható a helyváltoztatás autó nélkül is, ennek sokkal kisebb a jelentősége. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a férfiak (és bizonyos nők) számára az autó messze nem csak közlekedési eszköz, hanem státuszszimbólum is. Szinte olvasni lehet egy pasi jellemében attól függően, hogy van-e autója, ha van, milyen, hajlandó-e egyáltalán tömegközlekedni, bicajozik, rollerezik-e, ezeknek csak az eletromos változatait használja, illetve mi a véleménye a közösségi közlekedésről úgy általában.

Tapasztalataim szerint ez sokkal inkább ideológiai kérdés, mintsem gyakorlati, egy nemrég készített felmérésből meg az is kiderült, hogy Budapesten a férfiakra jellemzőbb, hogy vagy autóznak vagy bicikliznek, mint hogy bkv-ra ülnélnek, a nők nagyobb arányban választják a közösségi közlekedést és a gyaloglást.

Az autózás 100%-os hívei sokszor úgy gondolják, hogy nekik derogál bármi mást használni, mint saját (vagy éppen céges) kocsit, nem, mintha amúgy nem lehetne megoldani a helyváltoztatást másképp vagy létrát és festővödröket kellene szállítaniuk (mert utóbbi esetben persze nem nagyon váltható ki az autó), hanem egyszerűen előkelőbbnek gondolják magukat, mint az emberek nagy része… Hozzáteszem, a stílusukból ítélve semmi előkelőség nincs bennük…

De az az érv is megjelent hasonló vitaposztok kommentjei között, hogy csajozni csak autóval lehet. Ami persze nonszesz, hiszen például vonaton kiválóan lehet ismerkedni, ezt én is többször tapasztaltam, pedig nem vagyok túl nyitott. Egy autóban ülve, a külvilágtól elvágva meglehetősen nehéz ismerkedni… Persze ott vannak a piros lámpás versengések (élőben ilyet sose láttam), meg a kis koccanások, amelyek filmekben könnyen szerelemhez vezetnek, de a való életben szerintem ennek nem nagyobb az esélye, mint a vonatos ismerkedésnek.

Az az elképzelés, hogy a randizáshoz kell autó, inkább abból fakad, hogy főleg, ha a nő nem autóval érkezik és bonyolult hazajutnia, felajánlhatjuk, hogy hazavisszük, és plusz lehetőségeket ad a közlekedésre, illetve villogni is lehet azzal, milyen klassz a kocsink. (Meg le is lehet égni, ha az autó amúgy rendetlen és piszkos. Esetleg olyan ócska, hogy jobb, ha eltitkoljuk a létezését.)

Nagyon attól függ, ki milyen célból és milyen nőkkel ismerkedik: az autó így más és más jelentést hordoz. Az a srác, aki jobban figyel a kocsijára, mint a lányra, akivel éppen van, és témája sincs más, mint az autó, eléggé felejtős. Lehet, hogy menő egy kétüléses kabrió, de el tudod képzelni az illetőt egy családi autóban gyereküléssel?

Mennyire menő valaki, akiben nincs annyi rugalmasság, hogy gyalogoljon vagy éppen felszálljon a villamosra? Vannak lányok, akik kifejezetten azokat a pasikat részesítik előnyben, akik bicajoznak, mert ők is lelkes bringások, szeretnek sportolni, lelki szemeik előtt közös túrák lebegnek. Vagy annyira pragmatikusak, hogy az évszaknak és az alkalomnak megfelelően váltogatják a közlekedési eszközt, nyáron élvezik, hogy nem kell kocsiba ülniük és parkolót keresniük.

Persze, a legtöbb nőnek nincs ellenére, ha a pasi, akivel ismerkedik, rendelkezik autóval, mivel ennek számos gyakorlati haszna van: könnyebb így kirándulni, bevásárolni, esti programra menni (ha az nem a belvárosban van), de ha egy nőnek az a fő szempont, hogy minél drágább legyen az az autó, ha látszik, hogy a státusszimbólum mivolta vonzza, akkor azért érdemes azon elgondolkodni, hogy az illető nő akkor is kitart-e majd mellettünk, ha éppen rosszul mennek a dolgok és gyalog kell majd járni.

Ha komolyan tervezünk valakivel, akkor elsősorban azt kell éreznünk, hogy nem az anyagiak és a státusz fontosak a számára. De ehhez persze az kell, hogy nekünk se ezek legyenek az elsődlegesek. Senkinek nem esik le az aranygyűrű a kisujjáról, ha a közlekedés valamely más módját választja és a „csajozáshoz” nem kell autó. Ártani éppen nem árt, de amerre most a világ halad, egyre kevésbé lesz jellemző a saját tulajdonú kocsi és egyre gyakoribb a car sharing, amivel már nem lehet úgy „menőzni”. Vagyis a fiatalabb generáció már másképp áll ehhez a témához is.