Sokkal kisebb a választék a randipiacon, mint gondolnánk?

Első blikkre úgy tűnik, hogy rengeteg lehetséges partner közül választhatunk, mikor regisztrálunk egy vagy akár több randioldalra. Jönnek szembe a profilok és ha nem vagyunk nagyon válogatósok, akkor elég sokat tarthatunk vonzónak. Persze nem mindegy, milyen szándékkal keresünk, mennyire vagyunk hajlandóak utazni, milyen rugalmasak vagyunk például a végzettséget tekintve, de még számtalan egyéb faktor is létezik.



Dr. Peter Backus egy 2010-es tanulmányában arra jutott, hogy a rendelkezésre álló (vagyis vele ismerkedni hajlandó) nők közül csak 5%-ot tartana vonzónak, illetve kapcsolatra alkalmasnak, ami nála 26 konkrét embert jelentett, aki elég közel élt a lakhelyéhez, hogy egyáltalán szóba jöhessen.

Marisa T. Cohen egy idei cikkében pedig úgy számol, hogy csak a legalapvetőbb faktorokat beállítva (legyen megfelelő korú, szingli és rendelkezzen legalább BA szintű végzettséggel), a 8 milliós New Yorkban 111 férfi jöhetne szóba nála. Ezt úgy számolta ki, hogy a férfiak 20%-át találná vonzónak, és ezen férfiaknak csak 20%-a érdeklődne iránta.

Ugyanez mondjuk a 2 milliós Budapesten akkor negyed ennyi lehetne, vagyis kb 26 férfi, pont, ahogy Backus tanulmányában, csak ott nőkről volt szó.

De nézzük, mi szűkítheti még a kört: ha abból indulunk is ki, hogy ebből a 26 emberből mindenki tartós kapcsolatot akar (ami egyáltalán nem biztos), lesznek, akik például nem szeretnének gyereket, és ha mi szeretnénk, akkor ez már kizáró ok. Az ideológiai megosztottság is nagyon erős, egyre kevésbé valószínű, hogy különböző politikai/ vallási elképzelésekkel rendelkező emberek képesek egy párt alkotni.

És ugye lehetséges, hogy papíron minden oké, megfelelő korú, végzettségű, családi állapotú, szándékú és ideológiai beállítottságú emberek találkoznak, akik mégse éreznek egymás iránt semmit... Vagy barátok még tudnának lenni, de romantikus/szexuális kapcsolatba bonyolódni már nem akarnának, mert hiányzik a szikra.

Ha így nézzük, szinte csoda, hogy a netes ismerkedés előtt emberek egymásra találtak puszta véletlen alapján. És hogy ez még ma is megtörténik a való életben. Igaz, ha nem onnan közelítjük a keresést, hogy bizonyos kritériumoknak megfelel-e az illető, hanem csak érezzük, hogy nagy a vonzalom, akkor könnyen kiköthetünk olyasvalaki mellett, aki alapból nem is felel meg az elvárásainknak.

Például sokkal idősebb/fiatalabb, mint amire gondoltunk, nincs olyan végzettsége, túl messze lakik, és még csak nem is szingli... Amikor csak az ösztöneinkre hallgatunk, akkor sokkal könnyebben tesszük túl magunkat azokon a kritériumokon, amelyeket előre elképzeltünk. Noha nem biztos, hogy ez mindig szerencsés, hiszen hosszú távon tönkreteheti a kapcsolatot, ha nagy a kulturális szakadék, ha nem tudjuk áthidalni a generációs különbséget, ha nem tudjuk megoldani, hogy közelebb lakjunk egymáshoz, és így tovább.



Mi ebből a tanulság? Például az, hogy becsüljük meg jobban azokat, akik minden kritériumunknak megfelelnek, és még erotikusan is vonzódunk hozzájuk, sőt, ez kölcsönös. Egyáltalán nem arról van szó, hogy még millió ilyet fogunk találni. Arról sincs szó, hogy a „nagy ő”-re kéne vadásznunk, mert az épp annyira félrevezető, mint az, ha folyton azt hisszük, hogy a jó nem elég jó.

Ha végre találunk valakit, akivel akár el is tudnánk képzelni egy hosszabb kapcsolatot, csak amiatt, mert nem minden tökéletes és mert az a benyomásunk, hogy még rengeteg hal van a tengerben, ne dobjuk el a kapcsolatot.

Lőjük be, hogy miből tudunk engedni, és miből nem. Lehet, hogy toleránsabbaknak kell lennünk az életkorral vagy a végzettséggel kapcsolatban, ahogy például egy korábbi cikk javasolta, az értelmiségi nők ismerkedhetnek sikeres kékgallérosokkal, azaz olyan szakemberekkel, akik nem végeztek egyetemet, de a saját területünkön kiválóak.

Vállalhatjuk, hogy többet utazunk vagy elköltözünk akár országon belül, akár külföldre, ha olyasvalakit találunk, aki egészen különleges számunkra. Lehet, hogy a saját városunkban, településünk környékén nem találunk párt, de kicsit arrébb pont ráakadunk valakire, akivel sose találkoztunk volna, ha nem online ismerkedünk.

Az esélyeink elsősorban attól függenek, hogy mennyire vagyunk rugalmasok és mennyire értékeljük, ha végre találunk valakit, aki a legtöbb szempontból nekünk való. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy ha nincs vonzalom bennünk, akkor erőltetni kéne a dolgot, de ne várjuk rögtön, hogy lecsap a szerelem, adjunk időt magunknak. A villámcsapás -féle történetek inkább kivételek, amelyek próbára teszik a szabályt.