Az alábbi történetet Szabolcs küldte nekünk, aki megtalálta az igazit az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!
Ezzel a történettel évek óta tartozom a középkorú, reménytelen korosztálynak. A Mi történetünk, most így 3,5 év távlatából mondom, igazi szerelmi sikertörténet. Két ikerláng talált egymásra, aki inspirálva egymást, nagyon nyugodt és boldog lelki kapcsolatban élnek. Mindketten egy korosztály vagyunk, pár év korkülönbséggel, 15 év házasság után váltunk szabadaddá. Én picit hamarabb, már 2 éve éltem nagyon magányosan.
Az a fajta férfi vagyok, akinek az alapvető életfilozófiája a családi egység és összetartás fontossága. Értük éltem, dolgoztam, teremtettem, küzdöttem. Boldogan csináltam végig mindhárom babavárást, szülést és bizony pelenkáztam, mosogattam, játszottam és rajongtam a lányaimért. A családdal fedeztük fel a világot, szó szerint. Rengeteget utaztunk, sportolva játszottunk. Nagyon sikeres voltam a saját cégemmel is, sok munkám volt, jól kerestem. Szép új házat építettem, igazi álomház lett. Aztán jött a világválság…szép lassan a szorongás, hogy mindezt elveszítem, ez a negatív gondolat mindent felemésztett. A család nem bírta elviselni ezt az állapotom. Egyedül maradtam.
Tehát, meghirdettem magam a Randivonalon. Kihirdettem, hogy én bizony társat keresek. Őszintén, etikusan, képekkel…valós képekkel és eredeti gondolatokkal a világnézetemről. Nem tudom pontosan mi az arány az oldalon, de szerintem jól gondolom, hogy a hímek nagyobb arányban jelennek meg. Gondolom, akik skalpot gyűjtenek azok is itt vadásznak. Tehát van bőven negatív tapasztalat a hölgyek körében és sok előítélet is. Így elég nehéz az igazat kihámoznia egy társkeresőnek.
Lapozgattam a lányok között 28-45 közötti sávban és persze a képek alapján, próbáltam válogatni és levelezést kezdeményezni…Őszinte voltam, sokat leveleztem, éjszakától reggelig tartó levelezések, több órás telefonok. Nem akartam felesleges köröket futni, alapos voltam. Akivel nem ment az eszmecsere, gyorsan tovább léptem. Akikkel viszont találkoztam, nagyon jól kijöttünk, voltak pár hónapos kapcsolatok, de én vetettem véget a dolgoknak. Lassan engedtem el az előző életem, nehéz időszak volt.
Aztán egy lány bejelölt a városomból. Nem volt képe fent. A neve sem volt ismerős. Ö volt Judit. Nem adta ki magát, hiányos, fotó nélküli adatlapja volt, mert Ő akart válogatni. A külső igenis fontos, ezért ráírtam egy frappáns pár mondatos szóviccet, miszerint képtelen vagyok elképzelni Őt, így képtelenül és szerintem az Ő képességei adottak ahhoz, hogy ezen változtasson, képes rá, én tudom. Képes volt. Tetszett neki a stílusom. Hetekig leveleztem vele. Aztán telefonáltunk, órákat, éjszakákat. Többet ismertünk meg egymásból, mint sok házasságban élő. Megbeszéltünk egy találkozót, nála. Családi ház, hétköznap délelőtt. Nyugodt voltam, nem ismeretlenhez mentem. Kint várt a ház elött. Leparkoltam, átöleltem…nagyon hosszan, finoman és teljesen eggyé váltunk. Az első pillanatban tudtuk mindketten, hogy végünk. Olyan energiák szabadultak fel, hogy mindketten elvesztünk. Ő minden szeretetét, nyíltságát kiadta, én nem éltem vissza vele, viszonoztam. Nem szégyenlem, csodálatos órákat töltöttünk el, aznap délelőtt, ami azóta sem ért véget. Ő egy igazi angyal, őrületesen izgató, talpraesett tudatos, igazi Nő, aki nem birtokol, hanem támogat, barátként és igazi társként is. Ma, közös házban élünk, 5 kamasz gyerek vesz körbe minket...és igen, közösen fedezzük fel a világot!
Judit és Szabolcs