Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Tényleg az ellentétek vonzzák egymást? jan15

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Tényleg az ellentétek vonzzák egymást?

Gyakorta hallani a közhelyet, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de vajon mennyire igaz ez, illetve mennyire lesz tartós az olyan kapcsolat, amelyben férfi és nő nagyon eltérő jellemvonásokkal rendelkezik?

Az ellentét sok mindenben megnyilvánulhat, a vonzás eleve azon is alapszik, mennyire más tulajdonságokkal írhatóak le általában férfiak és a nők. Itt érdemes felidéznünk a sztereotípiákat, amelyekről annyiszor volt szó, és amelyeken túl még millió más is létezik és hat ránk. Nem véletlen, hogy alaposan rá is játszunk ezekre a kifejezetten nőies vagy férfias vonásokra, mikor éppen az a cél (akár tudattalanul is), hogy a nekünk tetsző ellenkező nemű egyénnel kifejezetten éreztessük, mennyire nőként vagy férfiként akarunk jelen lenni az életben, illetve leginkább az ő életében.

Érdekes és messzire vezető vita folyik arról, hogy mennyire szerencsés már gyerekkorban ráerősíteni a nemi jellegre, esetleg éppen ellenkezőleg, kifejezetten gyengíteni az évezredes beidegződéseket. Nem akarok ebben állást foglalni, de tény, hogy már egy kisgyerek is pontosan tudja, mi fiús és mi lányos az adott társadalom normái szerint, és ha sikeresek akarunk lenni heteroszexuális párkapcsolatainkban, akkor érdemes igazán megélni férfiasságunkat illetve nőiességünket. De nem akárhogy, nem minden múló divatnak és megalapozatlan hiedelemnek behódolva. Az a legfontosabb, hogy nemiségünket, társadalmon belül betöltött szerepünket autonóm módon és semmiképp ne saját hajlamaink ellenében éljük meg.

A nemi jellegen túl persze rengeteg más jellemvonás van, amely ellentétként jelentkezhet és vonzást gyakorolhat a másikra. Úgy is fogalmazhatunk, hogy sokszor pont azt keressük, ami hiányzik belőlünk. Azt szeretnénk kipótolni egy párkapcsolatban, amit nem kaptunk meg gyerekkorunkban. Így jönnek létre komplementer kapcsolatok: a szigorú, felelősségteljes, felszabadultságot nem ismerő férfi például játékos, felelőtlen, gyerekes nőbe szeret bele, mert benne látja a gyógyírt gyermekkori traumáira. Az absztinens, józan életű, vallásos nő megrögzött alkoholistát választ, akit megmenthet, mert a saját apját sose sikerült megmentenie. A visszafogott, félénk, szemérmes férfi egy tűzről pattant, kacér, nagyon közvetlen nőt vesz el, aki mellett színesnek tűnik az élet…

Legtöbbször persze nem hogy gyógyírt nem jelentenek ezek az ellentétes választások, hanem a korábbi frusztrációk újratermelődését. Ami egy kapcsolat első heteiben, hónapjaiban izgalmasnak, szokatlannak, frissnek hat, vagy amit elnézünk a másiknak, mert annyira odavagyunk érte, az hosszabb távon elkezdhet bennünket borzasztóan idegesíteni. Nem csak a karaktert illető, de az értékrendbeli különbségek is rengeteg konfliktushoz vezetnek: ezeken az elején nagyvonalúan átsiklunk, aztán esetleg csak a gyereknevelésnél derül ki, mennyire nem tudunk kompromisszumokat kötni.

Ha hosszú távú kapcsolatban gondolkodunk, akkor nagyobb az esély a sikerre, ha hasonló a gondolkodásunk. Persze szó sincs arról, hogy semmiben ne különbözzünk, hogy mindenben értsünk egyet és bólogatójánosok módjára töltsük napjainkat (ez halálosan unalmas lenne), de a túlságosan nagy különbségek általában nem eredményeznek harmonikus együttélést. Sőt, a sikeres házasságokban gyakorta előfordul, hogy a partnerek fizikailag is hasonlítanak egymásra: vagy egymáshoz hasonulnak az évek során, vagy már eleve nem nagyon különböztek megjelenésük jellegében a kapcsolat kezdetén sem.

De elsősorban nem a külső megjelenés számít, hanem az értékrend, az ízlés, a lelki alkat összeegyeztethetősége. Nincs azzal semmi baj, ha bizonyos, kevésbé fontos kérdésekben különbözünk egymástól, sőt, kifejezetten inspiráló lehet a különbség. De ha az egyiket kicsit sem tudja érdekelni a másik munkája, hobbija (mondjuk egy festő partnerét teljesen hidegen hagyja a képzőművészet), ha halálra idegesíti a rá legjellemzőbb vonása (egy rendmániás partnere extrém rendetlen), vagy olyan kulturális szakadék tátong köztük, hogy teszemazt az egyik szégyell a másikkal társaságban mutatkozni (értelmiségi nő kétkezi munkással, például), akkor ott sok jóra nem lehet számítani.

Mielőtt tehát komolyabb kapcsolatra szánnánk el magunkat, nem árt mérlegelni, hogy mennyire lényegesek az ellentéteink, és hogyan tudjuk őket kezelni. De ettől még lehetnek olyan partnereink is, akikkel együtt élni nem tudnánk, de szívesen bocsátkozunk velük kalandba.