Virtuális énünk / 2. rész

Énképünk az internetes társkeresésben

A netes társkeresésen belül a virtuális én természetesen más lesz, mint mondjuk egy tematikus fórumon vagy egy blogon, ahol kommentelünk. Egyrészt jellemzően nem csoport előtt, hanem csak egy-egy ember előtt kell megmutatnunk magunkat (noha írhatunk naplót vagy részt vehetünk fórumbeszélgetéseken is a társkeresőn belül, az megint külön kategória), másrészt nagy valószínűséggel egy csomó számbeli és ízlésbeli adatot megadunk, ami máris sok olyan tényt tesz egyértelművé, ami puszta kommentelés alapján legfeljebb csak sejthető. Ráadásul a legtöbb társkereső képen is megjelenik, ami már sokkal inkább a valós én felé tereli a figyelmet. (Azért annak is megvan a varázsa, mikor valakit a szavaiból rakunk össze, a magunk kedve szerint, és még fogalmunk sincs, hogy néz ki. Nagyon élvezetes tud lenni ez is.)

Aki eleve úgy áll hozzá, hogy nem akar sok levelet váltani és szinte azonnal a személyes találkozásra szavaz, annak szinte nem is lesz külön virtuális identitása, hiszen időt sem ad magának arra, hogy ez kialakuljon. Pedig lehet, hogy az IRL viselkedésmintáit is meg tudja változtatni mindaz, amit online megél. Ha nem sajnáljuk az időt a kísérletezésre, lehet, hogy éppen azok a személyiségjegyeink fogják elvarázsolni a partnerünket, amelyeket IRL beszélgetésekben elrejtünk, amelyeket valamilyen okból kifolyólag nem akarunk vagy nem merünk megmutatni. Sokan (főleg férfiak) szívesen kihagyják a kezdeti, úgynevezett lelkizős részt, és azzal foglalkoznak, hogy minél pontosabban bemérjék a másik fizikai paramétereit, pedig egy komoly kapcsolatban a személyiség megismerése sokkal fontosabb.

Ha arra koncentrálunk, hogy minél hamarabb eljussunk a randiig, mert úgyis ott dől el minden, lehet, hogy rengeteget fogunk randizni, de sok olyan emberrel is találkozunk majd, akiről egy-két levél alapján eleve kideríthettük volna, hogy nem hozzánk való. Az is lehet, hogy a két levél után megszervezett találkozó egészen más eredményre vezet, mint ha több hetes bemelegítés után kerítünk rá sort. Nem egy számunkra szinte teljesen közömbös emberrel fogunk összefutni, hanem valakivel, akiről már rengeteget tudunk, sőt mitöbb, már megkedveltük, hiszen különben aligha leveleznénk hosszasabban. Lehet, hogy bizonyos furcsaságok idegenségként hatnak, ha hamar találkozunk, és egészen más fényben fogjuk őket látni, ha már eltöltöttünk némi időt egymás társaságában. Az első kapcsolatfelvétel és a randi közötti idő meghosszabbításával tehát alkalmunk lehet virtuális énünk kibontakoztatására.

A virtuális énnel kapcsolatban persze még sok a szkepticizmus. Sokan tartanak attól, hogy átvágják őket, hogy az, akivel beszélnek, leveleznek, valójában egész más, mint aminek mondja magát. Pedig ez viszonylag ritkán fordul elő. És persze léteznek módszerek, amelyekkel ki lehet szűrni a hamiskártyásokat. Hosszabb levelezés vagy csevegés-sorozatok alatt keveseknek sikerült koherens alternatív személyiséget felmutatniuk. Ha valami egész mást is akarnak előadni, mint amik valójában, apróságokon nagy valószínűséggel el fognak csúszni.

Legtöbb esetben tehát a virtuális személyiség, amellyel majd találkozunk, nagy vonalakban tükrözni fogja a valós személyiséget, de bizonyos tulajdonságai lehetnek hangsúlyosabbak vagy kevésbé hangsúlyosak, mint az életben.

Ha a megszólított partner elég támpontot ad az ízléséről, körülbelül be tudjuk lőni, milyen kommunikációs formát érdemes választanunk, ha fel akarjuk hívni magunkra a figyelmet. Nem mindenkinek ugyanaz jön be, ne legyünk mi se mindig egyformák. Új partnernél mindig új esélyeket is kapunk, ha úgy érezzük, hogy valami nagyon nem működött az előzőnél, próbáljunk változtatni. A bemutatkozó levél elmaradása, helyette néhány odavetett mondat semmilyen képet nem ad rólunk, tehát ne sajnáljuk az időt arra, hogy egy kicsit részletesebben nyilvánuljon meg a virtuális énünk. Ha valakinek van hozzá affinitása, a naplóírás is nagyon jó módszer lehet arra, hogy kitűnjön a tömegből: csak arra vigyázzunk, hogy ne inkább elijessze, mint vonzza a jelölteket. Se a túlságos dicsekvés, se a sok siránkozás nem kelt szimpátiát, a partnereink kibeszélése se feltétlen vet ránk kedvező fényt.

Hogyan alakítunk vonzó virtuális ént? Lehetünk-e merészebbek, magabiztosabbak virtuálisan? Vajon igaz-e, hogy akinek a neten nagy a szája, az a valóságban kis nyuszi? Vagy ez egyáltalán nem törvényszerű?

Szerintem a netes személyiségünk vagy személyiségeink jó lehetőséget jelentenek a teljesebb önismeretre és a felszabadult játékra is. Hat a valós énünkre is, milyen érzésekkel vagyunk jelen az online térben: minél többet és ügyesebben játszunk egy szerepet, annál inkább belénk költözik ez a szerep, és egy része a vérünkké is válhat. Persze erős túlzásokba esni nem érdemes, maradjunk azért a realitások talaján virtuális térben is (nem computeres szerepjáték a társkeresés).

Ha nagyon tapasztaltnak és nagyszájúnak tűnünk a neten, és utána alig merünk megszólalni a randin, az bizony mindkettőnknek kényelmetlen lesz: elég, ha csak a valóságnál egy kicsit vagyunk felszabadultabbak virtuálisan. Persze, ha olyan partner, lehet, hogy már a találkozás előtt olyan felszabadulttá tesz, amilyenek még sose voltunk. Csak ne verjük át se önmagunkat, se a partnert: a verbális vetkőzés és szex még nem tesz bennünket gátlástalanná a való életben. Biztos sokakkal előfordul, hogy pont a virtuális énük szabadjára eresztése miatt később már nem mernek találkozni azzal, akivel a képernyő előtt jól érezték magukat (ez persze főleg nőkre lehet jellemző). Az is előfordul, hogy az, akinek az netes személyisiégéhez vonzódtunk, attól a valódi randin idegenkedni fogunk. Ezért is érdemes meggondolnunk, mennyire megyünk bele az online rosszalkodásba.

A másik lehetséges veszély, hogy amíg nem mutatkozunk be teljes névvel és címmel, olyan bizalmas információkat osztunk meg magunkról, amelyekkel akár vissza is lehetne élni, mikor pedig arra kerülne a sor, hogy valóban találkozzunk, megijedünk. Mert névvel inkább nem vállalnánk ugyanazokat a dolgokat, amelyeket név nélkül igen. Legyünk tehát óvatosak, de azért a bizalmatlanságot se vigyük túlzásba, mert bizalom nélkül képtelenség ismerkedni. Használjuk okosan a virtuális én adta lehetőségeket, ha így teszünk, nem fogunk csalódni.