6 ok, ami miatt beleragadhatsz egy rossz párkapcsolatba

A társkeresés időszakában különösen fontos, hogy jól válasszunk partnert. Nagyon nehéz megtalálni a kényes egyensúlyt a „ne legyek túl válogatós” és a „jó, jó, de valami hiányzik” között.

Amikor valaki már hosszú ideje társkeresőzik, hajlamos belemenni egy majdnem elég jó párkapcsolatba, csak azért, hogy végre legyen valaki, akivel együtt lehet. Félre ne érts, nem ítélem el ezt a választást! Minden oka megvan arra, hogy így döntsön. El tud jönni a magánynak az a pillanata, amikor az ember azt gondolja, hogy inkább belemegyek egy párkapcsolatba, de érjen már véget a magány kínzó fájdalma.

És elkezdődik egy párkapcsolat, amiről lassan kiderül, hogy nem az, amire valóban vágytunk.

1. Mi számít rossz párkapcsolatnak?

Rossz az a párkapcsolat, ami rombol. Például az önbecsülésemet, a méltóságomat. Rossz a bántalmazó kapcsolat, akár szóbeli, akár fizikai formában jelenik meg benne az erőszak. Sokan nem ismerik fel a bántalmazás szóbeli formáját. Szóbeli bántalmazásnak számít, ha valaki folyamatosan megaláz, kritizál, kigúnyol, nevetségessé tesz, kontrollálni próbál.

A rossz párkapcsolatból érdemes minél hamarabb kilépni. Csakhogy sokan mégis beleragadnak egy ilyen kapcsolatba. De vajon miért?

2. Reménykedik abban, hogy megjavul

„De hiszen az elején olyan jó volt!” – mondják. „Most nagyon nehéz élethelyzetben van, nem csoda, ha ennyire feszült. Ha megoldódnak a gondjai, minden jobb lesz.”

„Ha sikerül neki elmagyaráznom, hogy mennyire fáj, amit velem tesz, akkor majd megváltozik.”

Így aztán csak reménykednek és tűrnek hónapokig, akár évekig. Ha valaki figyelmezteti őket, hogy hamis illúziókat kergetnek, inkább megsértődnek, megszakítják az illetővel a kapcsolatot. A hamis remény megkíméli őket attól, hogy a fájó realitással szembenézzenek: ez a kapcsolat soha nem lesz jobb.

3. A realitással való szembenézés rendkívül fájdalmas

Képtelenek szembenézni azzal, hogy ez a kapcsolat mennyire fájdalmas és megalázó számukra. Persze, érzik, hogy semmi sincs rendben, de elismerni, hogy ez a kapcsolat soha nem lesz jobb, szinte elviselhetetlen. El kell köszönni a vágyaktól, reményektől, a közösen tervezett jövőtől, a szép emlékektől. A folytatás pedig még rémisztőbb: egy olyan élet, amiben nem szerepel a másik, ahol ismét magányos leszek, és újra társkeresőzni kell. Ez szintén elviselhetetlen.

Az illúziókba való kapaszkodással éppen a realitás fájdalmát akarják elkerülni, miközben nap mint nap szenvednek a társuk bántó viselkedésétől. Ez olyan, mint egy gyulladt fog: ha bent hagyom fáj, ha kihúzatom, az is fáj.

4. Félelem a jövőtől

A szakítás azzal jár, hogy onnantól kezdve ismét egyedülálló lesz. Külön kell költözni, nem lesz senki, aki esténként hazavár, nem lesz kivel megbeszélni a napomat, megosztani az ágyat, asztalt. Ez itt a tömény magány, amitől sokan fejvesztve menekülnek. Sokan úgy érzik, ennél még a pocsék párkapcsolat is jobb.

További nehézséget jelent, hogy akik sokáig éltek egy megalázó párkapcsolatban, annyira lerombolódott az önbecsülésük, hogy el sem tudják képzelni, hogy kellenek-e még valakinek. Hiszen éveken át azt hallották, hogy csúnyák, buták, elviselhetetlenek. Ugyan mitől bíznának abban, hogy valaki még szeretheti őket?

A harmadik nehézséget az jelenti, hogy el sem tudják képzelni, hogy létezhet ennél jobb párkapcsolat. Nem hiszik, hogy egy másik férfi vagy nő jobb választás lehet. Ugyan, minek váltanának, ha úgyse lesz jobb? A kívülállók persze tudják, hogy ez nem így van, de ő belül azt éli meg, hogy teljesen reménytelen jobb társat és jobb párkapcsolatot találni.

5. A változás erőfeszítésekkel jár

Egy kapcsolatból kilépni azt jelenti, hogy erőfeszítéseket kell tenni: elköltözni, új lakást találni, megküzdeni a veszekedésekkel, az elválás fájdalmával.

Neki ehhez se kedve, se energiája nincs, hiszen a rossz párkapcsolat már minden erőt kiszívott belőle. Egyébként is: minek vágjon bele, ha minden úgyis csak rosszabb lesz? Hogy fogja ő mindezt véghezvinni? Hogyan állja majd meg a helyét egyedül? Ez számára szinte teljesen elképzelhetetlen.

6. Ez a helyzet legalább ismerős

A legtöbben sajnos nagyon sokáig nem is tesznek semmit. Mert lehet, hogy ez a kapcsolat rendkívül fájdalmas, de ez a helyzet legalább ismerős. Itt már tudja, hogy mire számíthat: ismeri a naponta elhangzó mondatokat, nincs ismeretlen, van viszont valami fura, beteges összetartozás-érzés. A legrosszabb énünket már látta a másik, és még mindig együtt vagyunk.

Durva ördögi kör ez az egész, amiből segítő és baráti kapcsolatok nélkül szinte lehetetlen kiszállni. Azonban a barátok egy idő után megunják, hogy mindig ugyanazokat a panaszokat hallják, a tanácsaik süket fülekre találnak, és inkább megszakítják a kapcsolatot a „problémás” baráttal. Az egyetlen megoldás talán az lehet, ha a barátok rábeszélik az illetőt arra, hogy minél előbb keressen segítőt (pszichológus, mentálhigiénés szakember).

Azt gondolom, hogy a legjobb az egészet még a társkeresés időszakában megelőzni azzal, hogy bármennyire is unjuk már a társkeresőzést, nagyon figyeljünk a vészcsengőinkre, és ne menjünk bele olyan kapcsolatba, ami nem nekünk való.

Ha elakadtál a társkeresésben, ha már nagyon frusztrál az egész helyzet, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te, személyes megoldásodat!