Verticordia szerző bejegyzései

Aktív vagy a közösségi oldalakon? Vajon sejted-e, mennyi mindent elárulnak a posztjaid, kedveléseid, megosztásaid a szerelmi életedről? Arról, hogy esetleg kivel flörtölsz, vagy szakítasz-e hamarosan a partnereddel?

Az egyik fajta vonzalom nyomorba dönt, a másik felemel és előre visz. A szerelem nem sötét verem, csak akkor, ha az éheztető fajtájához van szerencsétlenségünk.

Éltél már olyan kapcsolatban, amelyben nem lehettél önmagad? Elfogadott-e valaha valaki olyannak, amilyen vagy? Tudod-e egyáltalán, milyen vagy, és te magad el tudod-e fogadni önmagadat?

Milyen fontos tulajdonságok befolyásolják, hogy egy férfi vonzó-e a nők szemében? Mennyit számít a megjelenés, a társadalmi státusz, a humorérzék vagy a kockázatvállalási kedv?

A boldog és tartalmas kapcsolatot nem adják ingyen. A kapcsolat sikerességéhez gyakorta ki kell lépnünk a komfortzónánkból és jó tágra kell nyitnunk a szemünket. Látnunk kell – önmagunkat és a társunkat egyaránt. Akkor is, ha ez nem mindig csak kellemes, örömteli és kényelmes.

A párkapcsolatok eleje általában izgalmas. Felfedezés, remegés, felhív-e, ír-e, hogy alakul az első randi, az első szex, az első közös hétvége... Millió dolgot meg kell tudnunk egymásról, és még hódítani akarunk. Aztán eljönnek a hétköznapok. Persze, ha eljutunk egyáltalán a hétköznapokig, de tespedni csak akkor lehet, ha már eljutottunk.

Annyi biztos, hogy a beszélgetés, az odafigyelő, és nem felületes csevegés nagyon kedves a nők számára (jónéhány férfit is ismerek, akik szeretik ezt a műfajt), vagyis remek kezdete lehet egy induló kapcsolatnak, ha kellemesen elbeszélgetünk.

Egy kiegyensúlyozott kapcsolatban a pénz sem lehet tabu téma. Válóperes ügyvédek a megmondhatói, hogy a pénzügyek tisztázatlansága milyen mértékben mérgezi meg a kapcsolatokat, hiszen a legalapvetőbb dolgokat se merjük megbeszélni egymással. Például azt, hogy egyikünk elvárja a másiktól, hogy az eltartsa…

A Love című sorozatból mindent megtudunk arról, hogyan szokás randizni okostelefonnal a kézben, de az is kiderül, hogy a pápaszemes srácoknak még mindig sikerül becserkészniük a legszebb lányokat.

Mindannyian gondolunk valamit arról, hogy mennyire tetszünk az ellenkező nemnek. Úgy általában. Vagy konkrétan ennek vagy annak az embernek. Például annak, aki nekünk nagyon tetszik. Ha a tapasztalataink arról győznek meg minket, hogy általában tetszünk, akkor sokkal magabiztosabban megyünk el partikra, ismerkedünk új emberekkel, kezdeményezünk egy online társkeresőn.

A párkapcsolati boldogság nem nagy drámákon, hanem apró és látszólag jelentéktelen ostobaságokon múlik: képesek-e vagyunk úgy együtt élni, hogy ne menjünk permanensen egymás idegeire? Mit vagyunk képesek megbocsátani, és mi az, amihez évek alatt se vagyunk képesek hozzászokni?

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja mit akar… - de hogyan őrizzük meg a barátságunkat, ha ez bekövetkezik, vagyis az egyik barátnő talál valakit, a másik facér marad?

Az egyik legnehezebben feldolgozható élmény az online társkeresésben, ha a partnerünk, akit már elkezdtünk megkedvelni, esetleg megszeretni, egyik pillanatról a másikra, magyarázat nélkül eltűnik. A jelenség olyan gyakori, hogy felmérések szerint a társkeresők 50%-a élt már át ilyet, vagy aktív vagy passzív félként.

Többször írtunk már arról, mi idegesítheti a nőket randihelyzetben, vagy egy ismerkedés kezdetén, de a nőknek is lehetnek idegesítő szokásaik. Nem mindenkinek, persze, de ha egyik-másik viselkedésformában magunkra ismerünk, elgondolkozhatunk rajta, hogy ez vajon mennyire irritálhatja a partnerünket. Vagy mennyire nem. És, hogy miért viselkedünk így, mit akarunk ezzel elérni? Vagy nem is voltunk tudatában annak, hogy így viselkedünk?

A hit hegyeket mozgat meg – de sajnos a tévhitnek is nagy a hatalma. Csak sajnos nem a javunkra, hanem a kárunkra válik. A szerelemmel kapcsolatos tévhiteink nem vezetnek sehová: attól, hogy nagyon erősen kapaszkodunk beléjük, nem hogy igazsággá nem válnak, de inkább tönkreteszik az esélyeinket.

Mi minden tehet vonzóbbá bennünket? Ha sokat mosolygunk, ha van humorunk, a sok a barátunk, ha tudunk beszélgetni, esetleg, ha mi vagyunk a főnökök?

A jófiúk eleve kisebb esélyekkel indulnak egy társkeresőn, mint az úgynevezett klassz pasik, még akkor is, ha utóbbiak lekezelően viselkednek? Mit lehet tenni azért, hogy kevésbé dögös kinézettel és magabiztossággal rendelkező srácok is találjanak maguknak partnert?

Intimitás, kompatibilitás, függetlenség, szex - ezeknek kell működniük egy kapcsolatban ahhoz, hogy a benne részt vevők boldogok lehessenek.

A legtöbb ember nem igazán szereti a konfliktusokat, bár olyanok is akadnak, akik imádják, ha szóváltásba elegyedhetnek, ha legyűrhetik az "ellenfelet". Minden kapcsolatban léteznek konfliktusok, és ez nem is baj, mert a megfelelő hozzáállással a kapcsolat javára is válhatnak. De ehhez mindkét fél jóakarata és tudatossága kell.

Férfi és nő között általában nem könnyű a kommunikáció, főleg akkor nem, ha ismerkedésről, randizásról, csábításról van szó. Nőként például sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni a komolyabb érdeklődést az alkalmi szexelést célzó udvarlástól, férfiként nehéz eltalálni az adott nő ízlését, és se nem túl pipogyának, se nem túl erőszakosnak lenni…

Mitől eshetünk szerelembe? Miben különböznek a szenvedélyes szerelem és a békésebb, baráti szerelem alapindokai? A. Aron és társai egyetemisták vallomásai alapján határozták meg a szerelembeesés 11 lehetséges okát.

Szerelmi bombázásnak, vagyis Love bombingnak azt nevezzük, amikor egy férfi (vagy ritkább esetben nő) oly mértékben elhalmozza figyelemmel, esküdözéssel és ajándékokkal a választottját, hogy az szinte elkábul, és esetleg úgy érzi, hogy ennél jobb már nem is lehetne, végre megtalálta a nagy szerelmet, mindaddig, amíg a kezdetben kedves és rajongó udvarlója ki nem borul valami teljesen banális dolgon…

Az egyik legfontosabb kérdés, ha hosszú távú kapcsolatot építünk, hogy tudjuk: hogyan kezeljük a félelmeinket mi magunk, és milyen eszközöket használ a partnerünk. Vajon lesz olyan, akitől segítséget kérhet, akivel megbeszélheti a kétségeit? Vagy szerinte az ilyesmire semmi szükség, ő mindent meg tud oldani magában? Miért ne dőljünk be az ilyen kijelentéseknek? És milyen a félelmeivel őszintén szembenéző ember?

Írni vagy nem írni, ez itt a kérdés. Ki válaszol udvariasságból akkor is, ha kizártnak tartja, hogy az illető érdekelheti, és ki válaszol csakis akkor, ha nagy esélyt lát az ismerkedés sikerére? Esetleg éppen azt szalasztjuk el, aki passzolna hozzánk, ha nagyon kevés embernek válaszolunk?

Noha a boldog családok sem mind egyformán boldogok, ahogy Tolsztoj állította, a boldog pároknak vannak közös vonásaik. Léteznek olyan szokások, amelyek mellett kitartanak, szabályok, amelyeket nem rúgnak fel – lehet persze, hogy azért, mert ez fakad belőlük, és nem azért, mert tudatosan törekszenek rá... De ha valaki tudatosítja ezeket a dolgokat, az sem árthat – megelőzheti a kapcsolat ellaposodását, unalomba fulladását, illetve elmérgesedését.

A komoly társkeresésben nem az az igazán nehéz, hogy számunkra vonzó embert találjunk, és átéljünk egy-egy forró kalandot, hanem az, hogy olyan társra bukkanjunk, aki mellett éveket, évtizedeket tudunk leélni boldogan.

Az első randik sokszor kínosak: ha nincs miről beszélgetni, ha az egyik fél túl sokat beszél, ha a másik csak hallgat, ha a téma, amiről egyikük hosszasan monologizál, a másiknak dögunalmas, ha csak mi teszünk fel kérdéseket, tőlünk nem kérdeznek semmit, vagy ha kellemetlen, személyeskedő kérdéseket kapunk... Hogyan lehet gördülékenyebbé tenni egy első találkozást?

Egy jó kapcsolat soha nem alapulhat zsaroláson, ha még idejében észrevesszük, hogy mi ezt műveljük, vagy velünk művelik ezt, akkor van mód a menekülésre, vagy megpróbálunk változtatni, vagy szakítunk, és legközelebb igyekezzük jobban csinálni... De sok pár észre se veszi, hogy milyen mechanizmusok alakulnak ki már a kapcsolat elején, vagy a szerelem kedvéért engedményeket tesz, és ezzel olyan sínre engedi az együttélést, amiről többé letérni nem lehet, legfeljebb kisiklani.

Elmúlt a Valentin-nap, és nem kaptál még egy üzenetet sem a kedvesedtől? Vagy te nem küldtél, és ezért utólag szemrehányásban volt részed? Meggyőződésed, hogy az ilyen össznépi köszöntés csak üzleti érdekeket szolgál, ezért nem vagy hajlandó részt venni benne? Annyi biztos, hogy nem a Valentin-napi köszöntéseken vagy azok elmaradásán fog múlni egyetlen kapcsolat minősége sem, de az fontos, hogy el tudjuk fogadni, mit szeretne és mit nem szeretne a partnerünk.

Mikor beleszeretünk valakibe, első körben általában a róla szőtt fantáziánkba szeretünk bele – ez legfeljebb akkor nincs így, ha az illetőt már nagyon régen ismerjük, és csak hosszas barátság után jön meg a szerelem. Akkor már eleget tudunk róla ahhoz, hogy ne egy ábrándképet hajkurásszunk. De a megismerkedés után nem sokkal bekövetkező rajongás a saját képzeletünkből táplálkozik elsősorban, nem a valóságból.