Verticordia szerző bejegyzései

Mitől eshetünk szerelembe? Miben különböznek a szenvedélyes szerelem és a békésebb, baráti szerelem alapindokai? A. Aron és társai egyetemisták vallomásai alapján határozták meg a szerelembeesés 11 lehetséges okát.

Szerelmi bombázásnak, vagyis Love bombingnak azt nevezzük, amikor egy férfi (vagy ritkább esetben nő) oly mértékben elhalmozza figyelemmel, esküdözéssel és ajándékokkal a választottját, hogy az szinte elkábul, és esetleg úgy érzi, hogy ennél jobb már nem is lehetne, végre megtalálta a nagy szerelmet, mindaddig, amíg a kezdetben kedves és rajongó udvarlója ki nem borul valami teljesen banális dolgon…

Az egyik legfontosabb kérdés, ha hosszú távú kapcsolatot építünk, hogy tudjuk: hogyan kezeljük a félelmeinket mi magunk, és milyen eszközöket használ a partnerünk. Vajon lesz olyan, akitől segítséget kérhet, akivel megbeszélheti a kétségeit? Vagy szerinte az ilyesmire semmi szükség, ő mindent meg tud oldani magában? Miért ne dőljünk be az ilyen kijelentéseknek? És milyen a félelmeivel őszintén szembenéző ember?

Írni vagy nem írni, ez itt a kérdés. Ki válaszol udvariasságból akkor is, ha kizártnak tartja, hogy az illető érdekelheti, és ki válaszol csakis akkor, ha nagy esélyt lát az ismerkedés sikerére? Esetleg éppen azt szalasztjuk el, aki passzolna hozzánk, ha nagyon kevés embernek válaszolunk?

Noha a boldog családok sem mind egyformán boldogok, ahogy Tolsztoj állította, a boldog pároknak vannak közös vonásaik. Léteznek olyan szokások, amelyek mellett kitartanak, szabályok, amelyeket nem rúgnak fel – lehet persze, hogy azért, mert ez fakad belőlük, és nem azért, mert tudatosan törekszenek rá... De ha valaki tudatosítja ezeket a dolgokat, az sem árthat – megelőzheti a kapcsolat ellaposodását, unalomba fulladását, illetve elmérgesedését.

A komoly társkeresésben nem az az igazán nehéz, hogy számunkra vonzó embert találjunk, és átéljünk egy-egy forró kalandot, hanem az, hogy olyan társra bukkanjunk, aki mellett éveket, évtizedeket tudunk leélni boldogan.

Az első randik sokszor kínosak: ha nincs miről beszélgetni, ha az egyik fél túl sokat beszél, ha a másik csak hallgat, ha a téma, amiről egyikük hosszasan monologizál, a másiknak dögunalmas, ha csak mi teszünk fel kérdéseket, tőlünk nem kérdeznek semmit, vagy ha kellemetlen, személyeskedő kérdéseket kapunk... Hogyan lehet gördülékenyebbé tenni egy első találkozást?

Egy jó kapcsolat soha nem alapulhat zsaroláson, ha még idejében észrevesszük, hogy mi ezt műveljük, vagy velünk művelik ezt, akkor van mód a menekülésre, vagy megpróbálunk változtatni, vagy szakítunk, és legközelebb igyekezzük jobban csinálni... De sok pár észre se veszi, hogy milyen mechanizmusok alakulnak ki már a kapcsolat elején, vagy a szerelem kedvéért engedményeket tesz, és ezzel olyan sínre engedi az együttélést, amiről többé letérni nem lehet, legfeljebb kisiklani.

Elmúlt a Valentin-nap, és nem kaptál még egy üzenetet sem a kedvesedtől? Vagy te nem küldtél, és ezért utólag szemrehányásban volt részed? Meggyőződésed, hogy az ilyen össznépi köszöntés csak üzleti érdekeket szolgál, ezért nem vagy hajlandó részt venni benne? Annyi biztos, hogy nem a Valentin-napi köszöntéseken vagy azok elmaradásán fog múlni egyetlen kapcsolat minősége sem, de az fontos, hogy el tudjuk fogadni, mit szeretne és mit nem szeretne a partnerünk.

Mikor beleszeretünk valakibe, első körben általában a róla szőtt fantáziánkba szeretünk bele – ez legfeljebb akkor nincs így, ha az illetőt már nagyon régen ismerjük, és csak hosszas barátság után jön meg a szerelem. Akkor már eleget tudunk róla ahhoz, hogy ne egy ábrándképet hajkurásszunk. De a megismerkedés után nem sokkal bekövetkező rajongás a saját képzeletünkből táplálkozik elsősorban, nem a valóságból.

Van-e helye még a lassúságnak ebben a világban, ahol profilképek alapján hozunk másodpernyi döntéseket? De hogyan lehetne expressz módon tartós kapcsolatot építeni, és lassú ismerkedés nélkül tudni valakiről, hogy illik-e hozzánk?

Nem csak a férfiaknak számít, hogy mennyire néznek ki jól a nők, a lányok választásai szempontjai között is előkelő helyen szerepel a jóképűség. De szerencsére nem kell szívdöglesztőnek lenni ahhoz, hogy partnert találjunk, elég csak átlagosan csinosnak. És ezért sokkal könnyebb tenni, mint a kirívó szépségért.

A randizásban az egyik legnagyobb csapda, hogy noha elvileg azért kezdünk bele, hogy egy bizonyos embert találjunk, azért valahol ott van bennünk, hogy mindenki másnak is tetszeni akarunk. Legalábbis a többségnek. Még attól is rosszul eshet, ha mi nem tetszünk neki, aki egyébként nekünk se tetszik, és akivel semmit nem akarunk kezdeni: így aztán rombolhatja az önbizalmunkat minden negatív vagy éppenséggel csak közömbös visszajelzés is.

Mitől lesz sikeres egy párkapcsolat? Robert Epstein szerint hét pontba sűríthető, ami igazán fontos, de lehet, hogy ebből két pont megvalósulása is elég. Vajon melyik az a két pont, és egyetértünk-e azzal, hogy ezek a legalapvetőbbek?

Mondták már, hogy túl komolyan veszed magad? Vagy, hogy nem tudsz lazítani? Hogy könnyen megsértődsz, bizalmatlan vagy? Tapasztaltad már, hogy kihasználnak és manipulálnak? Nem akarsz túlságosan megfelelni olyan embereknek, akik ezt nem is érdemlik meg? Lehet, hogy itt van az eb elhantolva?

Mi történik, ha egy pszichopata akad ránk egy randioldalon? Hogy reagálunk rá, hagyjuk-e magunkat rábeszélni egy randira a lakásán, elhisszük-e a hazugságait, megijedünk-e tőle? A németek tesztelték.

Ki nem ismeri azt az érzést, hogy jó-jó, beleegyeztem, hogy találkozunk, de igazából nem is akaródzik menni, és jaj, de jó lenne, ha közbejönne valami? Pedig nem biztos, hogy olyan jó lenne, mert a kezdeti finnyáskodásból lehet később lelkesedés. Olykor...

A kutatások még gyerekcipőben járnak annak tekintetében, hogy az okostelefonok milyen hatást gyakorolnak emberi kapcsolatainkra, főleg, ami a romantikus/szerelmi életünket illeti, de az már most látható, hogy a kommunikáció könnyűsége és az az elvárás, hogy állandóan elérhetőek legyünk, milyen eltévelyedésekhez vezethet...

Együtt járni és álmodozni egy dolog, de amikor összekötjük az életünket valakivel, rengeteg olyan téma kerül lassanként terítékre, amelyre korábban nem is gondoltunk volna. Aki már 20-30 éve él a partnerével, az nagy eséllyel érzi úgy sokszor, hogy bizonyos dolgok totális meglepetésként érték, és másképp döntött volna, ha ezt előre tudja...

Mit várhatunk el egy kapcsolattól? Hogy szeressenek, tiszteljenek, tekintettel legyenek ránk, érdeklődjenek irántunk, időt szánjanak ránk, nagylelkűek legyenek, és szeretkezzenek velünk? Vajon túl sokat várunk, és mindezt úgyse fogjuk megkapni? Esetleg mi magunk se vagyunk képesek mindezt megadni valakinek? Te mit vennél ki a listából, mi az, amiről le tudnál mondani?

Hogyan értelmezik a férfiak a nők testbeszédét? Egy tesztből az derült ki, hogy sokan értelmezik teljesen félre - leginkább csak azt látják, amit látni akarnak. Akiknek volt már a múltjában nők elleni agresszió, azok különösen gyengék voltak a mimika és a gesztusok értelmezésének területén. A jó hír az, hogy ez a képesség is fejleszthető.

Ciki profilképekkel Dunát lehet rekeszteni. De ennek a posztnak nem a kifigurázás a célja, inkább az, hogy bemutassa, milyen üzenetet közvetítenek a képeink - pedig lehet, hogy mi nem is azt akarjuk üzenni, ami átjön.

Elvált, megözvegyült, vagy egyedülálló anyaként gyerekeket nevelő nők gyakori problémája a társkeresésnél, hogy a gyerekeik puszta léte már sokakat megfutamodásra késztethet. A minap is azt hallottam egy társkereső barátnőmtől, hogy ő nem akarja letagadni a gyerekeit, de... Nyilván az se mindegy, hogy a családtól, ismerősöktől milyen jelzéseket kapunk: ha elhisszük, hogy 2-3 gyerekkel esélyünk sincs ismerkedni, és jobb, ha belenyugszunk az örök magányba, akkor ez a téma is sokkal nehezebb lesz számunkra, mint ha ilyet soha senki nem mondott nekünk.

Nem hiszem, hogy a társkeresők nagy részének az lenne a legfőbb hibája, hogy túl tökéletesre csiszolja a profilját, de előfordulhat, hogy bizonyos dolgokban jobban virít, mint kellene, és ezzel pont ellenkező hatást ér el, mint amit szeretne. Ahogy a sokat idézett, de sokak által nem értett mondás szól: a kevesebb több.

Hogyan döntöd el egy profil alapján, hogy valakivel szeretnél-e találkozni? Mennyire munkálnak benned az előítéletek? Vannak-e olyan pontok a profilokban, amelyekre különös figyelmet fordítasz, mielőtt még akár bármit is elolvasnál az illető bemutatkozásából? És érzékeled-e te magad, hogy azért nem akar veled valaki találkozni, mert előítéletei vannak veled szemben valami miatt? Melyek a leggyakoribb pontok, amelyek hamis elképzeléseket hoznak létre az ellenkező nemű, potenciális partnerek agyában?

Ha már eljutottunk addig, hogy nem egyenlevelet küldünk, mégis, mit tegyünk az üzenetbe? Először is, éreztessük az illetővel, hogy olvastuk a profilját és az valamiért megnyerte a tetszésünket. Tudnia kell, hogy nem egy robot küldött neki levelet, hanem személyesen neki szántuk a szöveget. Vagyis legyen az üzenetben utalás a profiljára, természetesen pozitív hangnemben. Keressünk valami olyat, amihez kapcsolódni tudunk. (Lehetőleg ne csak a megjelenéséhez tudjunk kapcsolódni, az kevés. Ha a lány szép, akkor ezt mások is észreveszik, és épp elég levelet kap ahhoz, hogy egy átlagosra ne is reagáljon.)

Minél fontosabb lenne, hogy gyorsan találjunk valakit, mert már annyira hiányzik, annyira vágyunk rá, annál kevésbé jön össze, annál ritkábban rúgunk labdába, annál nehezebbnek érezzük az egészet.

A párkapcsolatok egyik összetartó ereje a közös hobbik vagy kellemes időtöltések megléte, és a film- vagy sorozatnézés éppen egy ilyen közös hobbi, ami nem hogy elidegenítene bennünket egymástól, de inkább összekovácsol. Nem csak azért, mert a műsor nézése közben együtt vagyunk, és egy dologra fókuszálunk, hanem azért, mert témát is ad a későbbi beszélgetésekhez.

Mindenféle életformában lehet találni önismerettel rendelkező, és annak hiányában szenvedő embereket, önállóbbakat és önállótlanabbakat is, tettrekészeket és tutyimutyikat, sportosakat és lustábbakat. Attól, hogy valaki egyik kapcsolati státuszból a másikba vált, tuti, hogy nem fog egy csapásra megváltozni: a változás mindig lassú és szabad szemmel szinte észrevehetetlen. A házasból is válhat újra egyedülálló, attól még nem fog minden tulajdonságot és képességet elfelejteni, amit a házassága alatt szerzett.

Nincs olyan módszer, amivel bárkit vissza lehet hódítani. Vannak esetek, amelyekben nem lehetetlen, de sajnos sokszor pont az érintettek nem tudják, hogy az ő esetük a lehetetlen vagy a talán esélyes kategóriába tartozik-e - már azok az érintettek, akik szeretnék megkísérelni a visszahódítást.