Jánosi Valéria szerző bejegyzései

A gyerekkorunkban hallgatott mesék rendre arról szóltak, hogy a történet végén a főszereplő elnyeri a legszebb királylány kezét. A lányoknak pedig nem kell mást csinálni, csak várni, hogy rájuk találjon a Herceg. Sok felnőtt a mai napig hisz abban, hogy vár rá valahol egy Igazi, csak meg kell találni. Még akkor is hisznek ebben, ha már elmúltak 30, 40 vagy 50 évesek, és még mindig nem találták meg az Igazit. Pedig a meséknek ebből a szempontból nincs igazuk.

Nehéz találni valakit, akivel komoly kapcsolatot tudunk kialakítani. Nemcsak a kiválasztás folyamata rögös, hanem az elkötelezett párkapcsolatig, esetleg a házasságig vezető út is nehéz. Rengeteg buktató van, amin tönkre mehet a legígéretesebben induló kapcsolat is.

Végre találtál egy társat: megvan az összhang, vonzódtok egymáshoz. Aztán egyszer csak azt tapasztalod, hogy a másik egyre ritkábban keres, hosszú ideig nem válaszol az üzeneteidre, ritkulnak a találkozások. Mi a gond? Lehet, hogy elkövettél valami végzetes hibát az alábbiakból.

A társkeresők többsége szomorú, magányos és keserű. Attól várják sorsuk jobbra fordulását, hogy találnak valakit, aki boldoggá teszi őket. Csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az elkeseredett, csalódott, boldogtalan emberek nem találnak társat, és a boldogság messzire elkerüli őket.

Még mindig sokan hisznek abban, hogy a jó párkapcsolat titka mindössze annyi, hogy meg kell találni az Igazit, akivel mindenben összeillünk. A valóság sajnos nem ennyire mesekönyvbe illő. Igazi nem létezik, nem érdemes rá várni. Jobb lenne helyette egyre inkább nekem válni Igazivá. Csakhogy ehhez elég sokat kell tanulni, fejlődni, változni. Ez egy rögös, drága és sok energiát igénylő út, ami végül egy jól működő párkapcsolathoz vezet.

A társkeresők egy része hisz a véletlen találkozások sorsszerűségében. Ők azt vallják, hogy az Igazival úgyis találkoznak, ha nem tesznek érte semmit. A skála másik végén pedig azok vannak, akik nagyon-nagyon akarnak társat, görcsösek, igyekeznek, randiznak, és mindeközben borzasztóan frusztráltak. A skála két pontja között vannak a tudatos társkeresők: nem bízzák a véletlenre, mindent megtesznek, hogy párra találjanak, és mindeközben jól érzik magukat.

Számtalan gyönyörű, vonzó, sikeres, sok diplomás nővel beszélgettem már a társkereső coachingok során. Hosszú-hosszú elváráslistájuk volt a férfiakkal szemben, de sehogy se találták a párjukat, és egyre elkeseredettebbek voltak. Mi a helyzet velük? Hol rontják el?

Az első randi izgalmas, tele van várakozással, és gyakran szorongunk is előtte, hiszen a legjobb formánkat akarjuk megmutatni. Íme néhány tipp, ami segíthet neked igazán sikeressé tenni az első találkozást.

Aki próbálta valaha az online társkeresést, rövid időn belül szembesült annak minden hátrányával. Ezzel együtt mégis azt gondolom, hogy ez a leghatékonyabb és leggyorsabb módja a társkeresésnek.

Sokan vannak, akik évek óta keresik a társukat. Kitartóan vagy kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de újra és újra nekifutnak, reménykednek, és végül mégsem találnak senkit. Miért?

Amikor társat választunk, szembe kell néznünk azzal, hogy tökéletes ember nem létezik. Ha tényleg párkapcsolatban szeretnénk élni, akkor néhány dologban kompromisszumot kell kötnünk. A nagy kérdés csak az: miben lehet, érdemes megkötni ezt a kompromisszumot, és mi az, amiből egyáltalán nem engedhetünk.

Dunát lehet rekeszteni az első randira felkészítő jótanácsokkal. Most inkább azt mutatom meg, hogyan tudod elérni azt, hogy a partnered soha többet ne akarjon veled találkozni. Ha csak egyetlen tanácsomat is megfogadod, garantáltan szingli maradsz!

A legtöbb társkereső csak regisztrál egy online platformra vagy applikációra, jelölget, jobbra vagy balra húz, csetel, majd pár hónap sikertelen ismerkedés után feladja. Ezzel szemben a tudatos társkereső felkészül, átgondolja, hova regisztrál, majd szisztematikusan eljár programokra és randikra. Teszi ezt mindaddig, amíg nem talál valakit, akivel boldogan tud élni. Szerinted melyikük a sikeresebb?

Sajnos sokak számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy kezdődő ismerkedést is illik lezárni, nem pedig szó nélkül eltűnni a semmiben. A jelenség mögött általában az áll, hogy nem akarunk fájdalmat okozni a másiknak.

Amikor online módon ismerkedünk, nem tudhatjuk, milyen igazából a másik. Azt mond magáról, amit akar, és hosszú idő is eltelhet, mire rájövünk az igazságra. Éppen ezért érdemes az ismerkedés első pillanatától figyelni az intő jelekre, és még időben elköszönni attól, akit veszélyesnek találunk.

Biztos te is voltál már olyan kapcsolatban, amelyben azt érezted, hogy jó, jó, de nem az igazi. Valójában nem ezt keresed. Egy ilyen kapcsolatba hónapokra, évekre bele lehet ragadni. Fáj kilépni, de benne lenni is frusztráló, hiszen állandó hiányérzeted van. Igazából bele se kellett volna kezdeni, és fogalmad sincs, hogyan lehet belőle kikeveredni.

Nehéz kérdés. Ha feladom az álmaimat, és belemegyek egy félig jó párkapcsolatba, ahol nem igazán vonzó a másik, nem tudom tisztelni, akkor évekre egy olyan viszonyban köteleződök el, ami nem feltétlenül jó számomra. Mindig marad hiányérzetem. Ha viszont nem kötök kompromisszumot, ha az ideális Igazit kergetem, akkor magányos maradhatok akár évekig. Talán életem végéig. Hol van itt a megoldás?

Sok-sok társkereső állítja, hogy manapság lehetetlen ismerkedni: nem működnek az applikációk, az online társkeresők, és nincs lehetőség találkozni senkivel. Ez egyszerűen tévhit. Millió lehetőség van ismerkedni, de ehhez érdemes nyitottnak maradni.

Az online társkeresés egyik legnagyobb buktatója a csetelés. Az ismerkedés folyamata leggyakrabban itt szakad meg. A levelezőpartner eltűnik, soha többé nem válaszol, vagy röviden lezárja annyival, hogy nem egymást keressük. Mi a baj a cseteléssel?

Mindenki másképp csinálja a társkeresést: van, aki sikeres stratégiát követ, és pár hét, legfeljebb hónap alatt megtalálja társát. A többség azonban hónapokig, évekig keresgél, és nem érti, hogy mi a baj a többi társkeresővel…

Randizni lehet jól és rosszul is. A társkeresők számtalan hibát elkövetnek a keresés során, és gyakran még csak fel sem ismerik, hogy a viselkedésükkel a saját útjukban állnak, és hatékonyan akadályozzák, hogy bárki rájuk találjon.

Elkezdtél randizni valakivel. Jól alakul a kapcsolat, kölcsönös az érdeklődés és a szimpátia. Csakhogy az ötödik randin kiderül, hogy a partnered pár hete szakított az exével, akivel több éve együtt voltak. Folytatod?

Nem könnyű észrevenni, hogy mindig csak te vagy a hibás egy kapcsolatban, mert gyorsan megszokottá válik. Ráadásul hamar el is hiszed, hogy valami nagyon nagy baj van veled: hisztérikus, túlérzékeny vagy. De tényleg benned van a hiba? Érdemes odafigyelned a jelekre!

Sok kapcsolat szakad meg azért, mert az egyik fél unalmasnak találja a másikat. Az unatkozó félben azonban fel sem merül, hogy talán a hiba az ő „készülékében” van, és összekeveri a biztonságot, a stabilitást az unalommal.

Igazán zavarba ejtő érzés, amikor végre találkozol valakivel, aki mindenben tökéletesen megfelelne neked, csak éppen nem érzel iránta semmit. Ilyenkor felmerül a kérdés: mi a baj velem? Hogyan tovább? Mit tehetek azért, hogy ismét érezzek?

Még ma is sokan furcsán néznek azokra, akik lényegesen fiatalabb vagy idősebb partnert választanak. Sokan feltételezik, hogy biztosan anya- vagy apakomplexusa van az illetőnek, rosszabb esetben pedig hátsó szándékot, anyagi okokat sejtenek a választás mögött. Pedig ennél jóval több oka lehet az efféle döntésnek.

Lehet, hogy veled is előfordult már, hogy találkoztál valakivel, és minden tökéletesnek tűnt: jól nézett ki az illető, bókokkal árasztott el, és mindent megtett, hogy különlegesnek érezd magad. Ugyanakkor túl gyorsan történt minden, és azt érezted, hogy ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Bárki is használja pár hétig az online randifelületeket, gyorsan szerezhet első kézből tapasztalatokat arról, hogy mennyire rosszul bánnak egymással a társkeresők az online randizás során. Mivel és miért bántunk meg másokat, és hogyan kellene viselkednünk?

Szerintem magunktól is sejtjük, hogy a boldog emberek könnyebben találnak társat: kommunikatívabbak, nyitottabbak, mosolygósabbak, és sokkal jobb a társaságukban lenni, mint egy állandóan szomorú, depressziós ember társaságában.

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy hónapok óta találkozgattál valakivel, de mégsem tisztáztátok soha, hogy milyen kapcsolat van köztetek? Erre manapság már egy angol szó is van: situationship.