Párkeresés

Kétségtelen, hogy ahány személyiség, annyi igény és stílus létezik, ami alakítja azt is, hogy a társkeresés, kapcsolatkialakítás melyik formáját érezzük testhezállónak és melyiket kevésbé. Van, aki az online párkeresést kedveli, más a szórakozóhelyeket, de az sem kizárt, hogy néhányan az utcán való leszólítósdit preferálják.

Mielőtt még eljutnánk a nyaralásig, első lépésként meg kell beszélnünk, hogy hová megyünk, mivel, hogyan finanszírozzuk, ki felelős a tervezésért, a szállásfoglalásért, mennyire spontán, illetve mennyire előre meghatározott módon menjenek a dolgok. Már ebben a fázisban sok minden kiderülhet. Itt például abszolút megmutatkozik, hogy ki akar irányítani, és ki akarja átpasszolni a felelősséget a másikra. Vagy esetleg ki az, aki irányítani szeretne, de nem képes / nem akar megszervezni semmit, utólag viszont szívesen kritizál.

Mikor már belesüppedtünk a mély kerékvágásba, sokkal nehezebb kikerülni onnan, mint az elején, mikor az a kerékvágás még csak egészen halvány: éppen ezért nem hiábavaló dolog a kapcsolat elejétől odafigyelni arra, hogy ne váljunk a megszokás rabjaivá. Sőt, ha még időben vagyunk, ne válasszunk olyan partnert, akivel semmilyen közös érdeklődési pont nem köt össze, aki képtelen arra, hogy meglepjen minket, vagy akit mi nem akarunk meglepni, aki mellett unatkozunk.

Az első pillanatokat nem feltétlen döntenek egy ismerkedés sorsáról végleges jelleggel. Egy biztos: ha a férfinak a nő egyáltalán nem tetszik, akkor nincs sok esély a folytatásra (sőt, az esély gyakorlatilag nulla), de ha kicsit is tetszik, akkor már nyitott a dolog. Nem csak azért van ez így, mert hagyományosan a férfi kezdeményez, és a férfiak sokkal több nővel el tudják képzelni az alkalmi szexet, hanem azért is, mert a szexuális izgalom a férfi részéről "kötelező" a sikeres aktushoz, míg a nő részéről - sajnos - egyáltalán nem.

Vajon hogyan alakulnak elvárásaink a társkereső közegében, a húsvér szituációkhoz képest. Reálisabbá válnak, netalántán csökkennek amiatt, hogy „van választék” és kevésbé félünk attól, hogy nem találunk jelöltet, vagy pont, hogy megemelkednek mércéink az óriási „kínálat” hatására?

Mennyire nehéz egy egykének párkapcsolatot építenie? És mennyire nehéz az egyke partnerének ebben a kapcsolatban? Biztos mindenki hallott már horror sztorikat az egyetlen gyermekek önzéséről, kompromisszumképtelenségéről, uralkodni vágyásáról, de az is biztos, hogy mindenkinek volt már nagyon szimpatikus, kedves egykékkel is dolga, még ha nem is szerelmi kontextusban. Mennyire fontos egyáltalán, hogy egy felnőtt embernek hány testvére volt, és milyen családból jön?

Neked mi a természetes? Az, hogy összefonod a karjaidat, a mellkasod előtt, kicsit görbe háttal jársz, vagy az, ha kidüllesztett mellel sétálgatsz? Merev a mozgásod, vagy puha, kihúzod magad és a karod lazán lóg a tested mellett, vagy zsebre tett kézzel járkálsz? Ha fotóznak, az elsősorban virítasz középen, vagy igyekszel minél hátrébb húzódni, vagy lehetőleg úgy helyezkedni, hogy ne is látszódj a fotón? Te vagy az, aki barátságosan mások vállára teszi a karját, vagy ezt inkább mások teszik veled, és számodra ez kellemetlen?

A vonzó külső tán soha nem volt annyira fontos, mint épp manapság, mikor folyamatosan megfigyelés alatt állunk, akkor is fotóznak és filmeznek minket, ha nem akarjuk, sokkal több ismeretlen és közömbös tekintetnek ki vagyunk téve, mint a régi korok emberei - de társkeresési szempontból a külső mindig is lényeges volt.

Egy kapcsolat kezdetén a szerelmesek minél több időt szeretnének együtt tölteni, hogy minél jobban felfedezhessék egymást: de általában éppen ebben a szakaszban nem tehetik ezt meg, így annál jobban vágynak az együttlétekre. Semmi nem tűnik elégnek, el sem tudják képzelni, hogy belefáradnának egymás társaságába, és tényleg, nem is fáradnak bele. Sem az érzelmi felfokozottság, sem a körülmények nem engedik, hogy túl soknak érezzék az együtt töltött órákat.

„Legyünk csak barátok!” Igen, ez az a néhány szó, amit egy szerelmesen epekedő férfi a pokolba kívánna. No, de ne ezzel kezdjük most, hanem inkább valami pozitívval. A cikkben sorra veszek pár lehetőséget, amikor ez a kapcsolati forma, hitelességgel vagy anélkül létesül.

Nem egyszer hallottam/olvastam már fiúktól, férfiaktól, hogy a nőket a kisportolt test és a vastag pénztárca vonzza - utóbbi persze megnyilvánulhat sokféle formában, esetleg egy klassz autóban, egy elegáns öltönyben, vagy abban, hogy drága étterembe viszik őket. Biztos, hogy sem a sportos test, sem a jómód nem tesz valakit kevésbé vonzóvá, de attól, ha egyiket sem szerezte még meg egy fiú, vagy nem is látja esélyét, hogy megszerezze, még lehet nagyon sikeres a nőknél.

Magas, barna mérnökök és humoros tanárnők előnyben Ön is azt gondolja, hogy a vékony, szőke nők mozgatják meg leginkább a férfiak fantáziáját? A nők pedig a szőke, kék szemű és hivatásszerűen sportoló, esetleg zenész urakat kedvelik? Egy friss hazai kutatás alapján most mindkét tévhit megdőlt. Lássuk csak, hogy milyen nőt keres a férfi és milyen férfit keres a nő!

Nem találod azt, akit keresel? Vagy csak rövid távú kapcsolataid vannak, pedig valami komolyabbat szeretnél? Számos oka lehet annak, hogy nem jársz sikerrel, ezen okok egy része tudatos (például nem is teszel semmit az ismerkedés érdekében, vagy elriasztod a jelentkezőket), más része talán nem tudatosult eddig.

Ha már egy ideje ismerjük egymást, valószínűleg pontosan ráérzünk arra, mi az, ami nagyon idegesíti a partnerünket, mivel lehet megsérteni, milyen mondatokra ugrik... Vannak olyan típusszövegek, amelyek rengeteg kapcsolatban elhangzanak, és rengeteg veszekedést generálnak - lehet, hogy a mi provokatív beszólásaink is hasonlítanak rájuk? És lehet, hogy ha ezt tudatosítjuk, akkor legalább egy kis esélyt adunk magunknak arra, hogy mikor legközelebb belekezdenénk, inkább másképp fogalmazzunk? Vagy fel se hozzuk a témát?

Az utóbbi időben nagy port kavart a médiában a nemi erőszak kérdésköre egy ismert ügy kapcsán, rengetegen kapták fel a fejüket és fogalmazták meg nézeteiket a női méltóság védelme érdekében.

Biztos léteznek olyan emberek, akik számára szinte banális szerelmi vallomás hallani, mert olyan sokan esnek beléjük az életük során, de a legtöbbünk azért meglehetősen ritkán tapasztalhatja meg az az első alkalmat, mikor valaki kimondja: "szeretlek". Persze nem mindegy, hogy milyen érzéseket táplálunk az iránt, aki kimondja, vajon viszontszeretjük-e, vagy éppenséggel kínos zavarba kerülünk, mert mi nem érzünk így, esetleg épp, hogy menekülnénk előle. Vagy csak bizonytalanok vagyunk még az érzéseinkben, és nem tudjuk, mit feleljünk.

Az utóbbi időben viszonylag sokat foglalkoztam a kiégés lélektani hátterével. Köztudott, hogy a modern kutatások szerint már nemcsak munkahelyi kiégésről beszélhetünk, pl. valamilyen túlzottan stresszes környezet hatására (jellemzően itt említik a multinacionális vállalatok, vagy akár az egészségügy bizonyos területeit), hanem kiéghetünk házastársként, egyetemistaként, vagy akár szülőként is.

Lehet, hogy teljesen elavultnak tűnik az úriember kifejezés, főleg, ha azt vesszük, hogy a valóságban létezett úriemberek sokszor épp az ellenkezőjét tették annak, ami egy úriemberhez méltó lett volna... Mégis van elképzelésünk arról, hogy milyen egy gentleman - nem a nemesi származék, hanem az, aki tud viselkedni, akinek nem a kutyabőre, hanem a jelleme adja a nemességét. Talán sokan hiszik, hogy ilyen férfiak csak a lány- és kalandregényekben léteznek, pedig akadnak a valóságban is, bár lehet, hogy nem pont úgy néznek ki, mint ahogy egy angol férfiklubban szokás kinézni. 

A legtöbb párkapcsolatban élő ember kíváncsi arra, hogy mi a titka a hosszan tartó elégedettségnek - nevezhetnénk akár boldogságnak is, de a boldogság olyan felfokozott lelkiállapot, amelyet csak rövid időszakokban érzünk, vagyis nem várhatjuk, hogy húsz, vagy több éven keresztül egyfolytában boldogok legyünk. Nagyrészt elégedettek azonban lehetünk. A kérdés az, hogy mitől. Persze senki sem fog mágikus megoldásokat kínálni (vagy, aki ilyet kínál, annak semmiképp ne higgyünk), az elégedettségnek teljesen gyakorlatias alapjai vannak. 

Bizonyos társadalmi szokásokat meghaladni iszonyú nehéz - még akkor is, ha állítólag ezek sokat lazultak. Az egyik ilyen bevett szokás, hogy a férfié a kezdeményezés privilégiuma és átka, attól függ, honnan nézzük. Mert kezdeményezni jó, ha nem nagyon félünk a visszautasítástól, de rossz, sőt, terhes, ha minden egyes kudarcot nehezen dolgozunk fel. Mivel évezredekig a férfiaké maradt a kezdeményezés joga (mondhatni, kötelessége), kivéve a fizetős szex esetében, ők elvileg könnyebben is viselik, ha visszapattannak. Persze nem mindegyikük viseli ezt olyan könnyen.

Rohanó világunkban rengeteg új fogalom, kategória jött létre azokra az esetekre vonatkozóan, amikor egy férfi és nő nem párkapcsolati indíttatásból, hanem pusztán az élvezetek megtapasztalása céljából egymásra talál. Nem tisztem ezt most morálisan boncolgatni, amivel foglalkozni szeretnék az inkább annak a megértése, hogy mi is lehet a funkciója, vagy van-e szerepe annak, ha ezt a vágyát valaki stílusosan, vagy inkább úriember módjára vezeti elő.

A társkeresés azért is bonyolult hadművelet, mert nem kizárólag egzakt módon meghatározott igényekhez keressük a megfelelő „kínálatot”, hanem, ahogy ez talán senki számára nem idegen: gyermeki hiányainkból, mintáinkból kiindulva fordulunk azok felé, akik a sérültségeinkre valamilyen módon választ kínálnak.

Nemrégiben írtam az idő szorításában zajló nagy párkeresési hajszáról, amelyben valahogy mindig a nők állnak vesztésre, mert, ha a gyerekvállalás is a terveik között szerepel, elég szűkre szabott az idejük - nem annyira szűkre szabott, mint száz éve, de később is kezdik az egészet, így aztán nem marad olyan nagyon sok évük rá, mint a férfiaknak, akiknek biológiai okokból mindig ráérősebb a dolog.

Egy kapcsolat általában őszintébben kezdődik, mint ahogy folytatódik. Persze rengeteg tényezőtől függ, hogy mikor kezdünk el titkolózni a másik előtt, nem is feltétlen azért, mert direkt be akarjuk csapni a másikat, vagy homályban akarjuk tartani, csak meggyőzzük magunkat arról, hogy a partnerünket ez nem érdekli, feleslegesen aggódna, bosszankodna, nem szállna le a témáról, megsértődne miatta, esetleg csak nekünk kínos az egész, stb. Persze nem csak a nők hajlamosak bizonyos dolgok elhallgatására, de ezúttal tipikusan olyan témák következnek, amelyeket ők nem tárgyalnak meg olyan könnyedén a partnerükkel.

Számtalan módon alakíthatunk ki kapcsolatot a másik nemmel. Mégis az egyik legtipikusabb (és talán legkényelmesebb) módszer az, ha társaságokba eljárva, bemutatnak valakinek bennünket, vagy valamilyen közös érdeklődéssel, céllal rendelkező csoport részeként találkozunk egy számunkra érdekes emberrel. Kétségtelenül vannak előnyei ennek a lehetőségnek (ahogy persze hátrányai is), jelen cikkemben ezekről szeretnék írni néhány gondolatot.

Nincs is személyesebb annál, mint amikor saját készítésű ajándékot adunk át, nem igaz? Lepd meg kedvesedet egy könnyed, egészséges vacsorával Valentin-napon, és zsebeld be a bókokat!

Szerintetek melyik az az összetevő, amely nélkül nincs tartós boldogság? A szeretet, a szerelem, a jó szex, esetleg a hűség? Vagy a tolerancia, vagyis az a képesség, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, nem csak a számunkra kellemes tulajdonságait, hanem azokat is, amelyeket kevésbé szeretünk, sőt, amelyek miatt hosszú távon sokat fogunk bosszankodni?

„Nem keresek senkit, csak sodródom.” Ismerős ez a bemutatkozás? Sokszor találkoztunk már ezzel, de felmerülhet a kérdés, hogy aki tényleg nem keres senkit, az minek regisztrál fel egyáltalán egy társkereső oldalra...

Bár nem a ruha teszi az embert, az első randin mégis nagyon fontos az első benyomás. Ilyenkor igyekszünk mindent tökéletesen eltervezni és megválasztani. A tökéletes randi egyik alapja, hogy te hogyan fogsz kinézni, mit közvetítesz magadról és milyen benyomást fogsz kelteni a partneredben. 

Hány év együttjárás illetve együttélés után érdemes gyereket vállalni? Elviekben nem ártana először alaposan megtapasztalni egymást, mielőtt egy ilyen projektbe belevágunk, a gyakorlat azonban sokszor felülírja az elméletet. Ha szorít az idő, mert ott a 35 vagy akár a 40 az orrunk előtt, és már nincs 4-5 évünk a kényelmes kipróbálásra, akkor olyan kompromisszumba is beleugorhatunk, amit később megbánunk - persze ez huszonéves korban is előfordulhat, csak más okból.