Párkapcsolat címkével ellátott bejegyzések

Mi a teendő abban az esetben, ha veled történik meg a ghosting? Alábbi cikkünkben azzal foglalkozunk, hogy szemléletben, hozzáállásban miként lehet megküzdeni egy efféle élethelyzettel.

Valószínűleg nem idegen a „ghosting” nevű jelenség az online világban, főleg azért sem, mert kapcsolataink ápolásának tetemes részét nem a személyes térben való mozgolódás teszi ki. Arról bizonyára van véleménye mindenkinek, hogy a köddé válás, az egyik pillanatról a másikra való füstté válás nem éppen a legstílusosabb húzás akkor, ha ismerkedünk vagy párkapcsolatban élünk egy másik személlyel. Ismerj meg néhány praktikus szempontot, ami segíthet csökkenteni a jövőben hasonló húzások kivitelezését.

Vegyél részt Prof. Dr. Bagdy Emőke, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta „A párkapcsolat művészete” című estjén!

Kíváncsi vagy, hogyan tartható fent a vágy egy hosszútávú párkapcsolatban? Nézd meg Esther Perel színes előadását a témában!

Egy kapcsolat befejezése legalább annyi zavaros érzelmet hozhat a felszínre, mint amennyi kérdést vet fel az intellektualitás síkján. Van, aki szinte megkönnyebbülésként éli meg a lezárást és máris megy tovább, még másnak hónapok, vagy akár évek kellenek ahhoz, hogy összeszedje magát a veszteségből. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe abban az esetben, ha dönteni kívánunk erről a kérdésről?

A hosszú magány, párkeresési sikertelenségek és véget nem érő hajsza, a válaszok meg nem érkezése, az önfejlődésért tett kudarcos erőfeszítések előbb-utóbb bezárhatnak bennünket és motivációt veszíthetünk a nekünk megfelelő partner megtalálásáért tett próbálkozásainkban.

Van egy ideál, amely abba az irányba viszi a gondolkodásunkat, hogy bármilyen cselekvés, amit komolyabb energia befektetésével, költségesen végzünk, akkor értelmes tevékenység, ha az eredője pozitív.

A kérdés nehéznek tűnhet, a válasz pedig sokszor általánosságokhoz vezet. Olyan megfogalmazásokhoz, mint „nagyon rágörcsölsz, ez így átmegy a másiknak, hagyd abba, nem jó, lazulj el”, és így tovább.

Válts jegyet dr. Almási Kitti párkkapcsolati témákat feszegető, a szív dolgaiban történő eligazodást segítő őszi előadássorozatára.

Ismerőseim és ügyfeleim körében gyakran találkozok azzal a szituációval, hogy valamely félresikerült viszonyukat ecsetelve, vagy éppen párkapcsolati kudarcszériában küszködve azzal az önvádló szándékkal állnak elém.

Vajon hogyan alakulnak elvárásaink a társkereső közegében, a húsvér szituációkhoz képest. Reálisabbá válnak, netalántán csökkennek amiatt, hogy „van választék” és kevésbé félünk attól, hogy nem találunk jelöltet, vagy pont, hogy megemelkednek mércéink az óriási „kínálat” hatására?

Egy kapcsolat kezdetén a szerelmesek minél több időt szeretnének együtt tölteni, hogy minél jobban felfedezhessék egymást: de általában éppen ebben a szakaszban nem tehetik ezt meg, így annál jobban vágynak az együttlétekre. Semmi nem tűnik elégnek, el sem tudják képzelni, hogy belefáradnának egymás társaságába, és tényleg, nem is fáradnak bele. Sem az érzelmi felfokozottság, sem a körülmények nem engedik, hogy túl soknak érezzék az együtt töltött órákat.

„Legyünk csak barátok!” Igen, ez az a néhány szó, amit egy szerelmesen epekedő férfi a pokolba kívánna. No, de ne ezzel kezdjük most, hanem inkább valami pozitívval. A cikkben sorra veszek pár lehetőséget, amikor ez a kapcsolati forma, hitelességgel vagy anélkül létesül.

Ha már egy ideje ismerjük egymást, valószínűleg pontosan ráérzünk arra, mi az, ami nagyon idegesíti a partnerünket, mivel lehet megsérteni, milyen mondatokra ugrik... Vannak olyan típusszövegek, amelyek rengeteg kapcsolatban elhangzanak, és rengeteg veszekedést generálnak - lehet, hogy a mi provokatív beszólásaink is hasonlítanak rájuk? És lehet, hogy ha ezt tudatosítjuk, akkor legalább egy kis esélyt adunk magunknak arra, hogy mikor legközelebb belekezdenénk, inkább másképp fogalmazzunk? Vagy fel se hozzuk a témát?

A legtöbb párkapcsolatban élő ember kíváncsi arra, hogy mi a titka a hosszan tartó elégedettségnek - nevezhetnénk akár boldogságnak is, de a boldogság olyan felfokozott lelkiállapot, amelyet csak rövid időszakokban érzünk, vagyis nem várhatjuk, hogy húsz, vagy több éven keresztül egyfolytában boldogok legyünk. Nagyrészt elégedettek azonban lehetünk. A kérdés az, hogy mitől. Persze senki sem fog mágikus megoldásokat kínálni (vagy, aki ilyet kínál, annak semmiképp ne higgyünk), az elégedettségnek teljesen gyakorlatias alapjai vannak. 

Ha hosszú távú ÉS jól működő kapcsolatot szeretnénk, akkor nem elég szerelmesnek lenni, alapvetően bírni is kell egymást. Nem lehet büntetlenül cseszegetni a másikat se féltékenységgel, se házimunkával, se megalázó megjegyzésekkel... Ha a partnered mellett nem érzed úgy az idő nagy részében (mondjuk 6 órából 5-ben), hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket táplálsz az irányában, akkor valószínűleg nem sokáig maradtok majd együtt - vagy együtt maradtok, de nem lesztek boldogok.

A napokban interjúvoltak meg arról, hogy mit gondolok a párkapcsolaton belüli veszekedésekről, annak létjogosultságáról, nélkülözhetőségéről. Még engem is meglepett az az információ, amit egy amszterdami lap (De Telegraaf) jelentetett meg. Eszerint, napi szinten átlagosan 40 percet veszekszenek a párok és évente 135 alkalommal szólalkoznak össze. Nem tudom, hogy az idézett kutatásban hogyan definiálták a veszekedést, mint olyat (milyen paraméterek alapján mérték), de az adat kellőképpen felcsigázott ahhoz, hogy készítsek róla egy saját, kissé populárisabb hangvételű irományt.

Talán meglepő lehet a cím, ebben a cikkben (ahogy azt időnként szoktam) eltekintek mindenféle tudományos és életvezetési tematikától és foglalkozom kicsit magunkkal, férfiakkal, illetve azzal, hogy a hölgyek részéről mi esne nekünk jól úgy Isten igazából. Ezt a pár sort most férfiként írom elsősorban, nem szakemberként. Ilyen is kell néha.

Kell-e a dráma a szerelemhez? Mitagadás, szeretek sorozatokat nézni. És kicsit se bánom, ha van benne szerelmi szál is, sőt, engem nem zavar, ha elsősorban szerelmi szálakból áll a cselekmény, noha a társadalomrajz sem elhanyagolható… Jó, ha egy sorozatban mindenből van egy kicsi… És persze ahhoz, hogy az...

Néha meg merem engedni magamnak, hogy kifejezetten ijesztőnek tűnő pszichológiai szakkifejezéseket csempésszek az írásaimba, ha ennél is jobban „elborulok”, akkor már a címbe is valami rémisztőnek hangzó szóösszetételt emelek be. Azért meg kell hagyni, a „kognitív disszonancia” még mindig a...

Nem először (és valószínűleg nem utoljára) futottam bele abba a mára már számomra nem meglepő élménybe, amikor az újdonsült párocskából az egyik fél (általában a férfi oldalt hallgatom) azt adja elő, hogy a „barátnőm, aki egyébként ilyen és olyan pszichés...

A randizást leginkább olyan időtöltésként határozzuk meg, ami magától értetődően arra utal, hogy az ebben résztvevő felek egyedülálló személyek, akik azzal próbálkoznak, hogy megismerkedjenek egymással. Tehát két kóválygó bárányka jut eszünkbe, akiket az Isten is arra ösztökélne, hogy terelődjenek már...

Talán néhányan nem fognak velem egyetérteni, de sokszor gondolok úgy a társkeresésre, mint egyfajta viselkedésterápiára. Legalábbis lehet ez az egyik szemlélet, amin keresztül látjuk e sokszor fejvakarásra okot adó, gubancos témát. Mostanában figyelni kezdtem olyan társtalan embereket, akik egész...

Amikor dolgozom, általában nem viszem túlzásba a „pszichologizálást”. Inkább csak könnyeden beszélgetek, hétköznapi fogalmakkal operálok, természetes nyelvezetet használva. Aztán, ha valamihez több szakmaiságra van szükségem, akkor azért aktivizálom a háttértárat is. Ez most szerintem egyszerű lesz. A múlt...

A „legyünk csak barátok” intézménye   Ha férfiolvasóm udvarolt már nőnek és az ideig-óráig tartó kísérletezése után belefutott a fenti mondatba, bizonyára mérlegelni kezdte magában, hogy megéri e belemenni egy ilyen felállásba. A gond talán nem is...

Egy héttel ezelőtt beszélgettem egy férfi kliensemmel, aki pár hónapja jött ki egy több éves kapcsolatból. Eddig nem erőltettem a témát, de mivel teljesen háttérbe szorult az eszmecseréink során a randizás, mint olyan, csak feltettem a kérdést: hogyan érzi magát...

„Sokan azért nem tesznek meg apró, kis lépéseket saját magukért, mert azt gondolják, azok túlságosan jelentéktelenek és feleslegesek az ő "HATALMAS" problémájukhoz képest.”   Nagyjából egy hónapja hallottam ezt a gondolatot, azóta rágom magamban. Elmélyültem azon, hogy vajon...

Máris felkaphatod a fejed. Hogy nem a szerelemtől? Hát akkor mégis mitől? Én úgy gondolom a szerelem az, ami a szerelemtől lesz jó. A társkapcsolathoz ez kevés. Tegnap este hallottam egy előadást, amiben egy nagyon érdekes összefüggés lélektani magyarázatát...

A kutatások szerint az egyik legjelentősebb stresszor, ami egy ember életében jelentkezhet az a házastárs elvesztésének (halálának) eseménye. Megrendül a biztonságérzet és számos pszichés funkció veszélybe kerül, felborulnak a megküzdési mechanizmusok, gyakran mindez magát a krízist jelenti, finomabb körülmények között...

„Hogy lehet, hogy olyan hülye tanácsot tudtál nekem adni, hogy adjam önmagam a kapcsolat elejétől kezdve? Hát pontosan önmagamat adtam… el is menekült a pasi!” – hívott fel tajtékozva az egyik barátnőm tegnapelőtt. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, mire megszólaltam volna,...