A legjobb első randis beszédtéma

Nem tudom, mennyire vállalkoztok ilyen melegben első randikra, de legalább a hőség kézenfekvő témát szolgáltat rögtön az elején: lehet rá hosszan panaszkodni, megkérdezni a másikat, hogy bírja, vajon mennyi időt tölt légkondis helyiségben (ebből esetleg kiderül, hogy otthon van-e neki ilyen készüléke, illetve olyan helyen dolgozik-e, ahol van)… Vagyis a közös baj és átok egy dologra biztosan jó: végre nem csak a briteknek szolgáltat beszédtémát az időjárás.

De azért nem javasolnám, hogy erre építse valaki az egész randit – bár gyakorlott versenyzők gyakorlatilag bármilyen kezdő témából bárhová el tudnak jutni, ha akarnak (lásd még: irányított beszélgetés), azt azonban nem hiszem, hogy a többség uralná a technikákat, amelyeknek köszönhetően igen hamar és igen hatékonyan a másik ember bizalmába férkőzhetünk.

Brit tudósok arra jöttek rá, hogy a legjobb első randis beszédtéma a nő. Nem a női nem úgy általában, hanem (persze egy egy hetero találkozás esetén) a konkrét hölgy, aki ott ül az asztalnál vagy a padon vagy az erdőszélen, vagyis akárhol, ahol éppen megbeszéltétek a randit.

Közismert, hogy a legtöbb nő szeret beszélni, és kifejezetten szeret beszélni önmagáról – természetesen akadnak kivételek, én is ismerek körülbelül ötvenből egyet, akiből harapófogóval se lehet kihúzni egy igennél vagy nemnél többet, de elképzelhető, hogy randihelyzetben még ő is megerőlteti magát.

Vagyis az a férfi, aki önmagáról kezd el hosszasan beszélni, vagy azért, mert tényleg nagyon nagyra van magával, vagy zavarában, vagy, mert így akarja lehengerelni a lányt, nem követ valami bölcs politikát. A lehengerlés a legtöbb nőnek nem tetszik, taszítja őket: sokan azt hiszik, ettől magabiztosabbnak tűnnek, pedig a rámenős nyomulás éppen az ellenkezőjét jelzi: az önbizalomhiányt.

Nem nehéz nehéz szóra bírni a nőket, ha elhatározzuk, hogy odafigyelve meg is hallgatjuk őket. Persze annál több kell, mint hogy: Mesélj magadról! Ne ilyen általánosan fogalmazzunk, inkább kérdezzünk részleteket, ha valamilyen témára nem harap rá, ne erőltessük, hanem menjünk tovább, csak találunk olyat, amiről szívesen beszél.

Fontos, hogy ilyenkor ne vágjunk a szavába, és semmiképp ne kezdjünk bele egy saját sztoriba, ami az ő történetéről jutott eszünkbe, főleg, amíg ő maga el nem mesélte, amit akart. Utána persze mesélhetünk, de akkor se monopolizáljuk a társalgást, ha úgy érezzük, hogy a mi sztorink sokkal viccesebb és mi sokkal jobban adjuk elő. A lány úgy fogja érezni, hogy le akarjuk mosni a terepről, és nem úgy, hogy jaj, de jó fejek vagyunk, milyen jópofa történeteink vannak.

A sztoriba bele-beleszólhatunk, vagyis adhatunk visszajelzéseket, de ezek legyenek pozitívak, és rövidek, nehogy eltereljük a beszélgetést más irányba. Sőt, ha esetleg a nő kanyarodna el véletlenül, akkor térjünk vissza az eredeti témához: ezzel jelezzük, hogy szeretnénk hallani a történet kifejtését, vagyis tényleg érdekel bennünket a mondanivalója. Nincs nagyon truváj, mint éreztetni a nővel, hogy érdekel, amit mond – persze sokkal könnyebb, ha tényleg érdekel is. Randi alatt ne magunkra koncentráljunk, hanem merüljünk el a másikban, így a szokott nyűgeinkről is el tudunk feledkezni.

Ha esetleg szóba kerülnek a régi kapcsolatok, akkor ne nagyunk menjünk bele a tárgyalásukba: nem azért találkozunk valaki újjal, hogy a múltbeli dolgainkat ecseteljük neki, inkább a jövőre koncentráljunk. Ha már összetartozunk, és mélyebben ismerkedünk, úgyis szóba kerülnek az exek, de ez semmiképp nem az első randi témája, mert a nők mindjárt úgy fogják érezni, hogy csak lelki szemetesládának használják őket, és rájuk nem kíváncsiak.

Ami egyébként beszámolók alapján igen gyakori hiba, mert a férfiak (vagyis sokan közülük) egyáltalán nem gondolják át, hogy mi hogyan veszi ki magát egy első randin.

Mivel nem biztos, hogy a partnerünk elég érdekes (bár ha szánunk időt a levelezésre, abból tudni fogjuk, hogy a beszélgetés mennyire ígérkezik számunkra izgalmasnak), inkább ne több órás vacsorát tervezzünk előszörre, hanem olyan programot, amelyet akár egy óra alatt is letudhatunk, ha viszont jól érezzük magunkat, javasolhatunk új helyszínt és új programot is.

Annyi biztos, hogy a beszélgetés, az odafigyelő, és nem felületes csevegés nagyon kedves a nők számára (jónéhány férfit is ismerek, akik szeretik ezt a műfajt), vagyis remek kezdete lehet egy induló kapcsolatnak, ha kellemesen elbeszélgetünk – ha viszont nyökögve, vagy a másik szavába vágva, nyilvánvalóan unatkozva, telefont nyomkodva, hívásokat fogadva töltjük az első randit, akkor ne csodálkozzunk, ha nem lesz folytatás.

Minden nőcsábász remek beszélgetőpartner és remek hallgatóság: ha legalább az odafigyelés megy, és meghallgatjuk a hölgyet, az már sikerrel kecsegtethet.