A női kezdeményezés legegyszerűbb módja

Nagyanyám többször is mesélte, hogyan ismerkedtek meg a szülei. Abban az időben, a XIX. század végén még az volt a divat, hogy ha egy úri kisasszonynak tetszett egy fiatalember, akkor igyekezett célzottan pont az orra előtt elveszíteni a zsebkendőjét… amely zsebkendőt persze nem orrfújásra használt, különben az egész művelet teljesen más eredményhez vezetett volna. És nyilván nem is papírból volt az a zsebkendő… Mindenesetre nem ártott, ha a hölgy, mielőtt a zsebkendő-leejtés gesztusát megejtette volna, szemkontaktust teremtett a fiatalemberrel, hogy lássa, az egyáltalán észrevette-e az ő létezését.

Jó esetben – dédnagyanyámnál bevált – a fiatalember fogta az üzenetet és felvette a zsebkendőt a földről, majd gálánsan átnyújtotta a kisasszonynak, amit követően immár be is mutatkozhatott, hiszen megvolt az ürügy, nem csak úgy leszólította az utcán.

Manapság hiába ejtenénk le akár egy csomag papírzsebkendőt is, nem sok fiatalember ugrana, hogy felvegye, de ha még ugrana is, akkor sem értené a célzást. Akkor mit alkalmazhatunk manapság zsebkendő helyett, hogy ne legyen olyan direkt a közeledés?

Az egész zsebkendős dologban a lényeg az, hogy a nő egy egészen kicsi szívességre kéri meg a férfit, akár egy gesztuson keresztül, akár szavakkal. Ha a vonaton erőlködünk a bőröndünk felső csomagtartóra tételével, akkor jó esetben egy férfiember lép közbe, aki elég magas és erős ahhoz, hogy feltegye a bőröndöt. Rossz esetben senkit nem érdekel, mit bénázunk. De ha már kifejezetten megkérünk valakit, hogy segítsen, az csak nem fogja visszautasítani…

A kulcs a szívességkérés, mert az emberek nagy része szereti hasznosnak érezni magát, a férfiak különösen, főleg csinos nők jelenlétében. Azt mondják, a legtöbb férfiban ilyenkor bekapcsol a segítségnyújtás és a védelmezés ösztöne… Még akkor is, ha csak egészen jelentéktelen szívességről van szó. Sőt, minél jelentéktelenebb, annál könnyebb lesz segíteni és annál kevésbé hajlamos bárki visszautasítani a kérést.

Aki még egy kis segítségadást is megtagad, az meg egyértelműen nem jó potenciális partner… Épp elég, amikor már férj korában halogatja a zárszerelést, vagy hasonló munkákat. Mert akkor már annyira nem mindenki készséges, mint kezdetben.

Olyanok esetében is működik a szívességkéréses technika, akiket már ismerünk, de még nem kerültünk közelebb hozzájuk, viszont ezen szívesen változtatnánk. Kérjünk tőlük valami olyasmiben segítséget, amihez mi tényleg nem értünk, ő pedig igen. Felesleges megjátszani a butuska kislányt, ha valaki nem akarja: lehetünk nagyon okosak, mégis akadhatnak területek, amelyeken a másik ember jártasabb. És ha úgy érezheti, hogy valóban bizonyíthatta rátermettségét, az szárnyakat adhat neki.

A netes társkeresésnél elvileg nincs szükség ilyen trükkökre, de… Azért még mindig él bennünk az a beidegződés, hogy nem veszi ki olyan jól magát, ha nőként kezdeményezünk, így hajlamosabbak vagyunk passzívan várni. A szívességkérés ugyanakkor itt is működhet: tőlem is megkérdezték már társkeresőn, hogy miként működik valami funkció. Igaz, hogy nem lett az egész ismerkedésből semmi, de más esetben akár lehet is. Vagy szívességkérés helyett valami konkrét, a profilra vonatkozó kérdést is feltehetünk, ha valamit nem értünk világosan. Ilyenből is lett már levelezésem.

Bármilyen helyzetben vagyunk, nem csak társkeresés esetén, hanem az élet más területein, munkahelyen, üzleti életben, hivatalban, megtörheti a jeget, ha valakitől kérünk egy pici szívességet. Hozzon nekünk egy pohár vizet, fogja meg egy pillanatra a sörünket, mutassa meg, hogy működik a kávégép, vagy tartsa a bevásárlószatyrunkat, amíg megkötjük a cipőfűzőnket. Ha eddig eljutottunk, utána tesztelhetjük, hogy az illető hogyan reagál, illetve mi hogy reagálunk rá. Lehet, hogy amint megszólal, elmúlik a szimpátiánk, de az is lehet, hogy szívesen folytatjuk a társalgást. Mindenképpen sokkal jobb módszer, mint csak úgy, derült égből leszólítani valakit, még ha épp egy szinglibárban is vagyunk, ahol ismerkedni szokás. Ha túl nyilvánvaló a szándékunk, az kevésbé vonzó, mintha valamilyen fátyol mögé rejtjük. Segíteni a legtöbb ember szeret – persze leginkább akkor, ha ehhez nem kell erőfeszítést tennie.