Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
Az ismerkedés „nagy” lépéseiről
Írta: RandiDoctor , dátum: szep 24, 2015 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Ki szólítsa meg a másikat? Hogyan csattanjon el az első csók? Ki fejezze ki először házassági szándékát?
Utóbbi kérdésre szinte egyértelműnek tűnik a válasz (általában a férfira testáljuk ezt a nemes, lovagias szerepet), a való életben mégsem egyszerű megküzdeni azokkal a helyzetekkel, amikor a kapcsolat fejlődésének technikai nyelvezettel élve „logisztikai” kérdései kerülnek előtérbe.
Ez a cikk az eszkalációról fog szólni. Arról, hogy mit is gondolok erről a kérdéskörről. Az eszkaláció kifejezést üzleti, céges környezetben is használják, ott szintén egyfajta kiterjedést, növekedést, előbbre jutást jelent a fogalom, itt is ebben a keretben fogok róla gondolkodni.
Meglepő, hogy a különböző eszkalációs pontok átlépését manapság gyakrabban kezdeményezik nők, mint jó néhány évtizeddel korábban. Eszkalációs pontnak nevezném a megszólítást, a bemutatkozást, a telefonszám elkérését, a randevú szervezését, az első csókot, az első szexuális együttlétet és így tovább.
Általában már az elején felmerül egy komoly dilemma. Hogyan menjek oda hozzá? A férfiak legtöbbjében igen sok félelem van a visszautasítástól, a megítéléstől, a megszégyenüléstől, és erre a fajta negatív rezgésre gyakorta reagálnak egyfajta averzióval, elkerüléssel a nők, még akkor is, ha őszinte a kezdeményezés. Így teljesen ismeretlen körből, pont ennek az eszkalációs szintnek az áthidalási problémái miatt nehezebben indul a kapcsolatteremtés.
Hogy lehet ezen segíteni? Furcsán fog hangzani, de szerintem úgy, ha minél inkább meg merjük élni ezeknek a szituációknak a szorongatottságát, úgy, hogy lehetőleg hagyunk magunknak egy kiskaput (ezt én a pánikbeteg dugi „xanaxának” szoktam nevezni, utalva arra, hogy egy adott roham bekövetkeztekor bármikor bele lehet nyúlni a zsebbe és ki lehet venni a tablettát, sokszor ez a tudat ad egyfajta nyugalmat). Ha minél inkább átélhetővé válnak ezek a gátlások okozta félelmek, de ott van pl. egy „örülök, hogy megismertelek” mondat a fejünkben, amivel bármikor ki tudunk lépni szinte bármilyen veszett beszélgetésből, már egy kicsit nagyobb biztonságérzettel indulhatunk neki a rohamnak.
Sok férfi ezt az eszkalációs pontot nem lépi át, hanem kikerüli. Inkább beregisztrál egy társkeresőre (korántsem csökkentve ezzel a párkereső oldalak hasznát), vagy megvárja, amíg a szociális körében bemutatnak neki valakit, akivel könnyebb elkezdeni a csevegést. Így a „megszólítás” részt megspórolják és már a bemutatkozástól építhető tovább a társalgás. A bemutatkozást itt jóval tágabb keretben értelmezem annál, hogy „hello, szia, mizu”, gondolok itt egyfajta megelőlegezett bizalomra, minimális társas elfogadottságra, amit a partner tanúsít az irányunkba. Vadidegen ember esetében általában ezért is meg kell dolgozni.
Ha továbbhalad a történet, ismét felmerülnek újabb kérdések. OK, de hogyan fogjam meg a kezét? Milyen módon csókoljam meg? Azt hiszem, és itt lehet, hogy sokan más véleményen lesznek, amíg nem alakul ki az a spontán adottságunk (vagy tegyük fel egyáltalán nincs is meg, nem szégyen ezt bevallani), nyugodtan kidolgozhatunk játékos, ötletes fortélyokat, amik segítségével megnövelhetjük például egy csók esélyeit. Bizonyos amerikai „csajozós könyvek” ezt csóktechnikának hívják. Igen, ha másképp nem megy, legyen egy csóktechnikánk. Vagy kettő. Ja, hogy ez nem őszinte és erőltetett?
Miért ne lenne őszinte? Az őszinteség a motivációtól függ, nem a szavaktól. Mi a célunk? Az, hogy meg tudjuk csókolni a másikat (főleg, ha már látjuk a befogadó készségét, nyitottságát) és ne feszengve, ügyetlenkedve bénázzunk még fél óráig egymás mellett, hazamenve, a „mi a fenét kellett volna csinálnom” bosszantó érzésével. A szándékunk, ha egyértelmű (igen, kívánjuk azt a bizonyos hölgyet és nagyon jó lenne megcsókolni, de sehogy sem jönnek a szavak), akkor segítsünk magunkon már jó előre azzal, hogy tudatosan készülünk egy ilyen helyzetre. Nem leszek annyira jófej, hogy leírjam a saját ötleteimet :) Találj ki sajátot!
Az eszkaláció persze itt nem áll meg, azt gondolom, hogy a későbbiekben is legalább ennyire fontos, bár ott már inkább az elköteleződés felé való haladásban van szerepe és sokkal tudatosabb, verbalizáltabb formában kerül elő.
Mindenesetre azt tudom javasolni, ha nem megy a randizás, vizsgáljuk meg azokat a pontokat, ahol rendszerint elakad a folyamat és nézzük meg, mit nem tudunk áthidalni és merjünk erre stratégiákat kidolgozni, vagy, ha másképp nem megy: kérjünk segítséget hozzá.
Írta: Lázár Gergely
Forrás: