Egyre népszerűbbek a családcentrikus férfiak

Magyarországon még mindig erősen tartja magát az a felfogás, hogy a férfi dolga a pénzkeresés, a nő meg inkább koncentráljon a családra. Ugyanakkor egyre több nő szeretne karriert és érzi úgy, hogy nem képes összeegyeztetni a munkahelyi feladatokat a családi elvárásokkal, így a gyerekvállalás időpontja egyre inkább kitolódik, sokan le is maradnak arról, hogy családot alapítsanak.

Vannak, akik szerint ezen csak az változtathat, ha a nők feladják a karrierről szőtt álmaikat és elfogadják, hogy a kettő együtt nem megy: vagy a munka, vagy a család lesz jelen az életükben. De létezik más megoldás is, és sok fiatal nő egyre inkább ezt szeretné: a férfiak felejtsék el, hogy egyedül nekik kellene pénzt keresniük, legyenek jelen otthon is, és egyensúlyozzanak mindketten a család és a karrier között.

Belga kutatók mindenesetre erre a következtetésre jutottak, mikor a Leuveni Egyetem és a Flandriai Kutatási Alapítvány (Research Foundation Flanders) megbízásából három felmérést is készítettek.

Az elsőben egyetemista lányokat kérdeztek arról, milyen férfitípust találnak vonzóbbnak: aki a törvény által megszabott apasági szabadság idején túl is otthon maradna a gyerek születése után, vagy aki még a törvényes idő leteltét sem várná meg, és rohanna vissza a munkába. A kevésbé munkamániás férfit jobb szülőnek tartották és vonzóbbnak ítélték meg.

A második felmérésben a diáklányoknak azt kellett elképzelniük, milyen lesz az ideális partner számukra 15 év múlva. Minél karrier-centrikusabbnak ítélte magát egy nő, annál családcentrikusabb férfira vágyott saját maga idősebb kiadása számára, de az mindenképpen megállapítható, hogy a nagyon munkamániás férfiak kevesek szemében tűntek vonzónak.

A harmadik felmérésben már nem egyetemisták képzeletvilágáról volt szó: 22 és 59 év közötti párokat kérdeztek arról, hogyan látják a saját életükben, mennyire sikerül a családi életük és a munkájuk között egyensúlyt teremteniük. Minél sikeresebbek voltak ebben, annál elégedettebbnek bizonyultak a párkapcsolatuk tekintetében, tehát itt is megmutatkozott az, hogy a családcentrikus férfiakkal boldogabb az élet, mint munkamániásokkal.

A felmérések persze egy csomó dologra nem kérdeznek rá: például arra, hogy a munkaerőpiac mennyire viseli el, ha valakinek legalább annyira fontos a magánélete, mint a karrierje. (Vagy egyszerűen csak a kétkezi munkája, amit nem is lehet karriernek nevezni.) Hogyan érik el a kiegyensúlyozott magánéletű párok, hogy nincsenek súlyos konfliktusaik: talán vannak nagyszülők, akik segítenek vagy megengedhetnek maguknak állandó dadát, bébiszittert?

Hiszen sokan nem azért dolgoznak rengeteget, mert ez a mániájuk, hanem azért, mert csak így tudnak megélni, és ha egyik szülő sem terhelhető a végtelenségig a munkahelyén, akkor talán mindkettőt elbocsájtják... A munkáltatók igen kis százaléka tekinti prioritásnak, hogy a dolgozóiknak kiegyensúlyozott legyen a családi életük, pedig az agyonhajszolt munkatárs rosszabbul teljesít és hamarabb kiég...

Arról se feledkezzünk meg, hogy nehéz megítélni karrier elején, mennyire foghatja magát vissza az ember, és ha elszalasztja mondjuk az előléptetési lehetőségeket, akkor később nem szenved-e hátrányt a gyereke oktatás szempontjából, mert nem lesz pénz mondjuk magántanárra, akinek köszönhetően sikeres nyelvvizsgát tehet, és így tovább.

Persze, egyetlen nő se mondaná, hogy a férje ne foglalkozzon a gyerekekkel, és ne helyezze előtérbe a családot, de vajon szívesen vennék-e, hogy emiatt nincs kocsijuk, nem mehetnek nyaralni és soha nem lesz saját lakásuk? Lehet egy pasi családcentrikus lelkileg, de aztán alakulhat úgy az élet, hogy mégis a mókuskerékben tölti aktív éveit, és alig látja a gyerekeit.

A választás sosem könnyű, főleg, mert nem egyetlen szempont szerint kell döntenünk, és ami kezdetben nem tűnik fontosnak, az később nagyon is lényegessé válhat. Az mindenesetre fontos üzenet lehet a férfiak számára, hogy nem minden a munka és a pénzkeresés, ha családot szeretnének, annak a mindennapjaiban is illik részt venni.