Érdemes-e apró ajándékot vinni az első randira? És a másodikra?

Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy senki sem szereti az első randikat. Főleg akkor nem, ha nem előzi meg őket hosszas (vagy akár rövidebb, de intenzív) ismerkedés a való világban, hanem kifejezetten csak azért találkozunk életünkben először, hogy egy óra alatt kiderítsük: érdekel-e egyáltalán a másik ember.

Még egy állásinterjú is kényelmesebb és felszabadultabb tud lenni, mint egy ilyen találka. Az online ismerkedés viszont hasonló randik sorozatából áll, vagyis valószínűleg számos alkalommal szembesülünk majd a helyzettel.

Felmerülhet a gondolat, vajon milyen módszerrel leszünk képesek jó benyomást kelteni, mitől lesz kevésbé kínos az egész. Mi lenne, ha valami aprósággal kedveskednénk? Vajon miféle apróságra gondoljunk és ki adhat ilyesmit? Csak a férfiak gondolhatnak rá vagy a nők is? És milyen fogadtatásra számíthatunk?

A régi időkben, amikor még mindenki kalapban járt és bizonyos íratlan (vagy éppen írott) szabályok szerint folyt az udvarlás, bevett szokás volt, hogy a férfiak egy szál virággal jelennek meg a találkán. De egy bonbont is szívesen láttak a kezükben. Régivágású úriemberek még ma is alkalmazzák ezt a módszert, legalább is én tapasztaltam. Ismerek olyan férfit, aki minden alkalommal hoz valami ajándékot, ami tényleg nagyon egyedi… Még a kapcsolat befejeztével is, ha találkozik egy volt barátnőjével, biztos, hogy nem jelenik meg üres kézzel.

Rajta kívül egyetlen olyan randipartnerre emlékszem, aki hozott egy szál rózsát. Igaz, róla nem derült ki, hogy állandósulna-e ez a szokása, mert az ismerkedésnek nem lett folytatása. És ő volt az egyetlen, aki megkérdezte, hogy mit vegyen fel, mert nem akar se alulöltözni, se túlöltözni. Ez is érdekes szempont.

De nézzük, valóban érdemes-e apró ajándékot vinni első randira. És most vegyük azt alapul, hogy a hagyományoknak megfelelően a férfi tesz ilyen gesztust.

Dönthetünk úgy, hogy bevezetjük ezt a szokást, és biztos, hogy sok hölgy örülni fog neki, de arra azért érdemes odafigyelni, hogy az ajándék tényleg csupán jelképes legyen. Ne hasson „lekenyerezésként”, ne érezze úgy a másik fél, hogy cserébe elvárunk valamit tőle. Tehát tényleg a kedvességről, a figyelmességről szóljon, és semmiképp ne arról, hogy 1. fitogtatjuk, mennyi pénzünk van, 2. be akarjuk biztosítani, hogy a randi végén nem küld majd el melegebb éghajlatra.

Ha már úgy döntöttünk, hogy viszünk valamit, az se mindegy, hogy milyen az a virág, illetve bonbon… Vannak bizonyos virágok, amelyeket nem illik udvarlási szándékkal adni. Vagy képezzük ki magunkat a témában vagy keressünk olyan virágárust, aki szívesen ad tanácsot. Manapság már arra is érdemes odafigyelni, hogy ne legyen környezetszennyező a csomagolás, hiszen azelőtt az egy szál virág celofánba csomagolása volt az alap… Maradjunk az egyszerűségnél. És ha rózsát adnunk (se a vörös, se a sárga nem illik első randira), ne legyen rajta tövis…

Ha a csokoládét választjuk inkább (könnyebb szállítani is, bár a melegben megolvadhat, szóval még ez se biztos), itt sem mindegy, mivel állunk elő. Először is, tudnunk kéne, hogy a hölgy mit szeret, egyáltalán eszik-e édességet, és ha igen, mi a kedvence. Ha például a tejcsoki, akkor ne 80%-os fekete csokival akarjuk meglepni. Hangsúlyoztuk, hogy ne legyen drága az ajándék, de jellemezze némi elegancia.

Ha ez ennyire bonyolult, gondolhatjuk, akkor inkább hagyjuk az egészet.

Valóban nem kötelező, és végképp nem lenne értelme alapszabályt gyártani ebből a gesztusból. De ha valakinél úgy érezzük, hogy nagy az esély rá, hogy rendkívüli módon fog tetszeni, mert az előzetes ismerkedésből ezt szűrtük le, akkor azért nem árthat egy kis figyelmesség. Természetesen csak akkor érdemes ilyen tennünk, ha más tekintetben is figyelmesek vagyunk: pontosan érkezünk, rendesen fel vagyunk öltözve, nem a telefonunkat bámuljuk egész idő alatt, nem vágunk a partner szavába, és így tovább. (Ne a bocsánatkérés eszköze legyen az ajándék, mint olyan sok közhelyes filmben, amelyben a férfiak először elkövetnek valami baromságot, majd megjelennek egy hatalmas rózsacsokorral. Nagyon nem szimpatikus viselkedés.)

Az apró ajándék még abban is segíthet, hogy témát szolgáltat a beszélgetéshez. Ha például ügyesen origamizunk, akkor tökéletes figyelmesség lehet egy hajtogatott madár vagy valami, ami nem képvisel anyagi értéket, viszont időt és energiát szántunk rá. Amennyiben a levelezés során szó esett már valamiről, amire egy ilyen ajándékkal emlékezhetünk, az még jobb, hiszen a szuvenír teljesen személyes lesz.

Ami azt illeti, nők is adhatnak-e ajándékot ismerkedés elején, nos… Természetesen adhatnak, ha szeretnének, de… Nem biztos, hogy ennek olyan pozitív lesz a fogadtatása, mint fordított esetben. Ennek civilizációs okai vannak: nem szoktuk meg, hogy a nő udvarol, márpedig az ajándék az udvarlási rituálé része. Ezek a rituálék ugyan eléggé fellazultak az utóbbi évtizedekben, de azért még mindig nem tűntek el teljesen.

Ha mégis adnánk valamit, akkor a leghagyományosabb a bor… Na de ebből nem lehet kicsit adni, mint a csokiból… És inkább akkor ajánlott, ha a férfi meghív magához, ami azért nem az első randi témája. (Arról már nem is beszélve, hogy nem mindenki tud mit kezdeni egy üveg borral, vagy mert nem iszik alkoholt, vagy mert nem szereti a bort, vagy mert annyira válogatós a borok tekintetében, hogy csak drága nedűket vesz magához.)

Na és ha már egyszer úgy döntünk, hogy igen, viszünk valamit első randira, vajon muszáj lesz-e másodikra is vinni? Ugyanis az első randin még meglepetés, ha kap a nő egy szál virágot, de ez a meglepetés egyszersmind kialakít egy elvárást is. Elsőre hozott, pedig még nem is látott? Akkor, ha van második randi, és már tudja, milyen nagyszerű vagyok, nyilván megint fog hozni. És megint és megint. Vagyis, ha másodikra nem viszünk, az mindjárt csalódást vagy kétkedést okozhat.

Summa summarum, alaposan gondoljuk át, mikor és kinek viszünk valamit. De bár az ajándékozás nem könnyű műfaj, az is biztos, hogy nagyon jól tud esni, ha kapunk valami kicsiséget. Vagyis a jóindulat elnyerésére általában igenis alkalmas.