Ezért nem mindegy, hol pillantjátok meg egymást először…

Az első randi bűvölete – vagy éppen kényelmetlen feszengése… Vajon minden a véletlenen múlik, vagy tervezhető, milyen benyomást teszünk egymásra? Mennyire meghatározó a helyszín, ahol először találkozunk? Lehet, hogy más helyszínen találkozva más lenne a randi kimenetele? Vagy teljesen mindegy, mert ha egymásra kattanunk, akkor az úgyis bekövetkezik, bárhol pillantjuk meg egymást elsőre?

Nyilván nem mindegy, kire mennyire hat a külső környezet, a színek, a fények, az illatok, a zene, a tömeg vagy éppen az üresség. A nőkre általában elég erős benyomást tesz… Sok férfira is, de a nők érzékenyebbek ezekre a környezeti hatásokra. Kellemes, bizalmat keltő helyen sokkal gyorsabban ellazulnak, oldódik a szorongásuk, nyitottabbak, kedvesebbek lesznek és az első érintésre is könnyebb sort keríteni…

Sokan nem érzik és értik ezt… Az például pocsék ötlet, hogy az utcán, valamilyen forgalmas téren vagy valaminek a bejáratánál találkozzunk, főleg, ha vagy túl hideg vagy túl meleg van… Egy nyilvános helyen ácsorogva várakozni mindig kellemetlen, főleg ha az ember nő, és esetleg még csinos is, magassarkúban pedig extrém kényelmetlen lehet. Felfigyelhetnek ránk olyan férfiak, akiknek a figyelmére nem vágyunk… És ha korábban érünk oda, akkor máris rossz alapállásból kezdjük a randit, mert mi várunk a pasira és nem fordítva.

Az előzékeny férfi előbb ér a randihelyszínre és meggyőződik arról, hogy minden oké-e a kiválasztott kávézóval, van-e olyan asztal, ahol kényelmesen le lehet ülni, nem kell-e esetleg az utolsó pillanatban helyszínt változtatni… Ezt egyébként minden ok nélkül azért ne játsszuk el, hogy változtatgatjuk a helyszínt, csak akkor, ha feltétlen szükséges. Mindenkiben kialakul egy szcenárió arról, hogyan zajlik majd a randi, és ha ebbe bezavar a last minute kavarás, az nem feltétlen kellemes.

Nem mindegy, hogy milyen környezetben pillantjuk meg egymást… Például egy nagy forgalmú helyen, ahol rengeteg ember jön-megy, állandóan összehasonlítjuk az érkezőket azzal, akivel randizunk és így nehezebb rá koncentrálni, míg egy nyugodtabb cukrászda vagy kávézó megteremti azt az intim hangulatot, amire szükségünk lehet.

Arra is érdemes figyelni, hogy mennyire messze helyezkedünk el egymástól… Ha stratégiailag választunk asztalt illetve ülőhelyet, és eleve egymás intim szférájában kezdjük a beszélgetést, akkor sokkal jobb esélyekkel indulunk abban, hogy a randi végére közel kerülünk, mint abban az esetben, ha egy jó nagy asztal választ el egymástól. A köszönés és a búcsú pillanata, amikor összepuszilkodunk, általában nem elég arra, hogy az intim érintés létrejöjjön: idő kell hozzá és semmit nem szabad elsietni.

Egymás első megpillantása persze történhet egy kocsibelsőben is, mert épp beszállunk a másik mellé… Vagy a zebrán, mikor rájövünk, hogy az előttünk haladó ember pont az, akivel találkozni akarunk. Esetleg az utcán pillantjuk meg, a kávéház előtt, ahol megbeszéltük: valami miatt inkább kint ácsorog ahelyett, hogy bemenne…

Az első benyomás mindig megmarad: félszeg vagy magabiztos? Nem tudja eldönteni, hová üljön, vagy már ott vár és uralja a terepet, gyakorlatilag kész tervvel rendelkezik, hogyan kerülhetne finoman közelebb? Az egyik legbénább randi, amin valaha voltam, egy tárgyalóban zajlott, ahol a pasi leültetett egy kényelmetlen székre, ő is leült, jó messze tőlem és úgy beszéltünk, mintha állásinterjún lennénk. Az például, hogy lesegíti-e a nő kabátját, vagy ha erről le is marad, átveszi-e, hogy maga mellé tegye, mintegy már így is közel kerülve az illető testéhez… Nagyon nem mindegy.

Ezek persze az online térben létrejött ismeretségekből kialakuló első randik, hiszen aki nem így ismeri meg a partnerét, az teljesen más körülményke között szerezhet első benyomást. Csak az tervezhetetlen, spontán alakul valahogy. Olykor romantikusnak érzékelt körülmények között, sorsszerűnek tűnik. Lehet, hogy szép volt az idő, lehet, hogy valami veszélyt éltünk át nem sokkal korábban (ez is kiválthatja a vonzalmat), vagy ismeretlenül is együtt nevettünk valamin…

Ha azonban van ráhatásunk arra, hogy pillantjuk meg egymást először, akkor tegyünk róla, hogy ezt a másodpercet minél kellemesebb élményként őrizhessük majd magunkban.