Az első benyomás titkai

Mindenki sejti, hogy az első benyomásnak óriási súlya van, alapvetően befolyásolja a kapcsolat alakulását, és később nagyon nehéz felülírni az első tapasztalatokat. Tudtad, hogy az első benyomás már 0,1 másodperc alatt kialakul bennünk? Igen, jól olvastad: mire kimondod azt, hogy „Szia”, az agyad már rég eldöntötte, hogy szimpatikus-e a másik. Elképesztő, ugye?

Hogyan keletkezik az első benyomás?

Ez a „villámítélet” nem tudatos: testbeszéd, mosoly, szemkontaktus, öltözködés, hangszín és az összhatás játszik benne szerepet. De ne ess pánikba, ha az első másodperc nem volt Oscar-díjas jelenet: az első benyomás formálható!

Egy kedves mosoly, figyelmes kérdés vagy egy jó poén csodákat tesz. A titok nem az, hogy tökéletes legyél, hanem hogy önazonos és nyitott maradj. A randin nem kell lenyűgözni a másikat, csak kapcsolódni vele. Szóval: ne izguld túl az első találkozót! Ne a frizurád vagy a cipőd legyen a fókuszban, hanem az, hogy jól érezd magad, és adj esélyt arra, hogy a másik is megmutassa, ki is ő valójában.

Mert lehet, hogy az első benyomás gyorsan megszületik, de a jó kapcsolat kiépítése még mindig időt, figyelmet és egy kis humort igényel, és nagyon is sokat tehetsz azért, hogy ez kialakuljon!

A kérdés azonban minden társkeresőt izgat: miért ennyire fontos az első benyomás, és mi alapján alkotnak rólunk véleményt mások, amikor először találkoznak velünk?

Azt hisszük, jó emberismerők vagyunk

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy amit először gondolunk a másikról, az igaz. Ha pedig negatív az első tapasztalat, nagyon sok pozitív élménynek kell követnie, hogy felülírjuk az egyetlen negatív első benyomást. Ennek az az oka, hogy szeretjük azt hinni magunkról, hogy jó emberismerők vagyunk, és keressük azokat az információkat, amelyek egybecsengenek az első benyomásunkkal, és figyelembe se vesszük azokat, amelyek nem illenek bele az általunk kialakított képbe. (Ezért van az, hogy a tanárok az első benyomások alapján ítélik meg a gyerekeket a suliban, és aztán ebből a skatulyából igen nehéz kimászni.)

Továbbá hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az újonnan megismert személy minden helyzetben úgy viselkedik, ahogy most velünk. Vagyis azt gondoljuk, hogy a másik pillanatnyi viselkedése tükrözi a személyiségét és a karakterét. Ha például valaki az első találkozás során panaszkodik nekünk, azt feltételezzük, hogy egy szerencsétlen lúzer, akivel folyton kibabrál az élet, és aki képtelen jó helyzetbe hozni magát. Tehát további negatív tulajdonságokat tulajdonítunk neki.

Mi következik mindebből? Hogy újdonsült ismerősünk a pillanatnyi viselkedésünkből messzemenő következtetéseket von le, tehát érdemes alaposan átgondolni egy randi vagy állásinterjú előtt, hogy milyen képet szeretnék sugallni magunkról.

Hogy érzi magát a másik a veled való találkozás során?

 A következő nagyon fontos tény, ami befolyásolja a rólunk alkotott első benyomást, hogy a másik mit érez a velünk való találkozás során. Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt képzeljük, hogy ha mi jól éreztük magunkat a másik társaságában, akkor bizonyára ő is így érzett. Gondolom, veled is megesett már, hogy beszélgettél valakivel, aki csak nyomta, nyomta a szöveget, te pedig szóhoz se jutottál, majd a végén a másik megjegyezte, hogy milyen jót dumáltatok, fussatok össze máskor is. Milyen érzésed volt? Szerintem halálra untad magad, és zavarban voltál, hogyan bújjál ki a következő találkozás elől.

Gyakran előfordul, hogy fontos találkozókon arra koncentrálunk, hogy mit mondjunk, miről beszéljünk, és meg se fordul a fejünkben, hogyan érezheti magát a másik fél. Valójában a partnerünknek az számít, ő hogyan érzi magát az első találkozó során.

Vagyis: jó benyomást kialakítani egyenlő azzal, hogy pozitív érzéseket váltunk ki a másikból. Tehát az első benyomás a másik igényeinek kielégítéséről szól! Akkor keltünk jó első benyomást, ha egy kis időre félretesszük a saját igényeinket, a másikra összpontosítunk, és ezzel azt mutatjuk, hogy nagyvonalúak és önzetlenek vagyunk. Ha ügyesek vagyunk, megajándékozzuk őt azzal, hogy különlegesnek tekintjük, és jó érzéseket keltünk benne.

Ha belegondolsz, te is inkább azoknak az embereknek a társaságát keresed, akik tisztelnek, becsülnek téged, és a lehető legkevésbé terhesek számodra. Érdemes ezt az első randikon észben tartani, és akkor talán nem hozod szóba, hogy mennyire szörnyű volt az előző kapcsolatod! Hasonló a helyzet az állásinterjúkon is: a korábbi munkatársak, főnökök szidása rossz pontnak számít. Szülőknek pedig azt tanácsolom, hogy ha másik iskolába viszik a gyereküket, ne azzal magyarázzák a dolgot, hogy az előző suliban hülyék voltak a tanárok…

Elismerés

Szerintem ezt nem kell magyarázni. Mindenki szereti, ha elismerik, tisztelik. Ha a randipartnered mesélni kezd magáról, figyelj arra, hogy milyen teljesítményeket ért el, mi az, amire büszke lehet. Ha ezt közvetve vagy közvetlenül a tudomására hozod, akkor biztos, hogy jól fogja érezni magát. No, nem a gátlástalan nyalizásra gondolok, amikor a dicséretek mögül kilóg a lóláb, hanem olyan mondatokra, amelyek tényleg őszintén jönnek. A lényeg, hogy ne magadra, hanem a másikra figyelj, és arra, hogy milyen értéket találsz benne.

Közös témák

A közös ismerősök, tapasztalatok vagy a hasonló érdeklődés mindenki számára kellemes, biztonságos terep. Ilyenkor azt élhetjük át, hogy „Nahát, én is pont olyan vagyok, éppen úgy gondolkodom, mint te!” Ilyenkor a beszélgetőtársak azt érzik, hogy megértik őket, illetve az összetartozás érzésével ajándékozzák meg egymást.

Vidámság

Azokhoz az emberekhez vonzódunk, akik vidámak, kellemes társaságnak bizonyulnak. Nem szükséges bohóckodnunk vagy erőltetetten jópofiznunk, elegendő egy mosoly, némi játékosság, jókedv. A szomorú, megkeseredett, panaszkodó ember nem tűnik jó társaságnak. Ne azzal indítsunk egy első találkozást, hogy elmeséljük, mennyire kitolt velünk a sors, az előző párunk vagy a szüleink.

Van egy nagyon kedves történetem, amit mindig szívesen mesélek a szomorú, megfáradt társkeresőknek. Dóri már egy ideje járt hozzám társkereső coachingra. Okos volt, kedves, humoros, de a randik valahogy mindig egy nagy, kínos „Ahh!”-ba fulladtak. Amikor mesélte, hogy lesz egy újabb találkozója, csak annyit mondott:
– Ha ez is olyan lesz, mint a múltkori, akkor inkább szerzek egy kiscicát.

A fiú, Marci, már az első percekben meglepte. A srác belépett a kávézóba, leült, és teljes komolysággal feltette a következő kérdést:
– Te is utálod, ha a fogkrém kupakját valaki lecsavarva hagyja?

Dóri először azt hitte, ez valami fura teszt, de aztán meglátta a fiú szemében a huncut csillogást, és azonnal elnevette magát. Persze, hogy utálta! Innen már beindult a lavina. A lány csillámpónis kulcstartója – amit Marci egyből kiszúrt – kapcsán kiderült, hogy Dóri nem egy unokahúgtól kapta, hanem magának vette. És Marci nem nevette ki emiatt, hanem őszintén lelkesedett érte.

Pár perc múlva ott tartottak, hogy gyerekkorukban mindketten gyűjtöttek Kinder-figurákat, mindketten szégyentelenül imádják a műsajtot (igen, azt a sárga lapkásat), és titokban mindketten sírtak a Madagaszkár pingvinjein. (Erről aztán nem is beszéltek többet, de cinkosan összenéztek.) A randin végig nevettek, ugratták egymást, és a pincér meg is kérdezte, mióta ismerik egymást. Egyszerre vágták rá, hogy „most találkoztunk először!” – és nevettek tovább.

Dóri később úgy fogalmazott:
– Ez volt az első olyan randi, ahol nem próbáltam lenyűgözni senkit. Csak jól éreztem magam. Olyan volt, mintha hazaértem volna valaki mellé, akit most ismerek meg.

Mert néha nem kell más, csak egy furcsa kérdés a fogkrémkupakról, egy csillámpóni, és az a felismerés: „Te is ilyen vagy? Nahát, én is!” És ebből lesznek a legjobb történetek, meg néha a legszebb kapcsolatok is.

Új ismeretek

Szeretünk érdekességeket, új ismereteket hallani. Imádjuk a friss pletykákat, új ötleteket, különleges nézőpontokat. A tájékozott emberek társasága mindig szórakoztatóbb mint azoké, akiket nekünk kell szórakoztatni, mert kukán ülnek, és igennel vagy nemmel felelnek. Persze azért érdemes tartózkodni a másik véglettől is, amikor beleszerelmesedünk a saját hangunkba, és órákon át mesélünk a legújabb Mars-expedícióról, figyelmen kívül hagyva, hogy a társunk már rég elaludt.

Egyensúly

Érdemes arra törekedni, hogy a fenti négy ajándékot egyszerre nyújtsuk át a másiknak. Az egyensúly hiánya elidegenítő lehet. Ha csak új ismereteket adunk a másiknak (előadás a Mars-expedícióról), de nem ismerjük el a másik tehetségét, tájékozottságát, nem keresünk közös témát, és nem késztetjük mosolyra újdonsült ismerősünket, akkor nagy a valószínűsége, hogy soha többé nem látjuk őt.

A lényeg tehát, hogy az első találkozás során figyeljünk oda a másikra, és ne fukarkodjunk az elismerésünkkel, jókedvünkkel. Nem az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat (persze az se baj), hanem az, hogy törekedjünk arra, hogy a társunkban jó érzéseket keltsünk.

Ha elakadtál a társkeresés során, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te saját megoldásodat!