Erre figyelj, ha a párodnak gyereke van!

Amikor olyan emberrel kezdesz randizni, akinek már van gyereke, érdemes betartani néhány ökölszabályt. Sajnos a szerelem nem old meg mindent!

Akinek gyereke van, annak össze kell hangolnia az életét az előző családjával, és tudatosítania kell, hogy nem indul tiszta lappal egy új kapcsolatba. Az új partnernek pedig számolnia kell az exszel és a partnere gyerekeivel is. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy komoly terhet vállal magára az, aki gyerekes partnert választ. Rengeteg konfliktus és megoldandó feladat vár rá. A legtöbb szerelmes azonban ezzel nem számol, és meglepetésként érik a nehézségek.

Félre ne érts! Nem azt mondom, hogy ne válassz gyerekes partnert! Rengeteg szépséget, örömöt és boldogságot hozhat egy ilyen kapcsolat. De érdemes tisztában lenni a nehézségekkel is.

Nagyon sok olyan társkereső kliensem van, aki maga is szülő, és azt mondja, szívesebben választ társnak egy másik szülőt, mert az pontosan érteni fogja a problémáit, dilemmáit. És igazuk is van! Remek mozaikcsaládot lehet összekovácsolni, ha mindkét szülő megfelelő érzelmi intelligenciával bír.

Ehhez azonban érdemes betartani néhány ökölszabályt.

Ne túrd ki a gyereket a párod életéből!

Számtalan olyan kliensem volt, aki arra panaszkodott, hogy amikor megérkeztek a párja gyerekei, a társa számára ő szinte megszűnt létezni.

A szerelmes ember leghőbb vágya, hogy minden idejét a választottjával töltse. Számára a kapcsolat prioritása egyértelmű, és mélységesen vágyik arra, hogy a párja számára ő legyen az első és egyetlen.

Csakhogy a párjának van egy gyereke, és az új partner azt éli meg, hogy soha nem lehet a szerelme számára az első. Ráadásul amikor jön a párja gyereke, ő kizárva érzi magát szerelme és a gyerek intim kapcsolatából.

Ezt az érzést nemigen lehet elismerni, és nehéz vállalni. Nagyon nehéz erről a partnerrel beszélni. Súlyos problémává akkor válhat, ha a féltékeny érzések kontrollálatlanul törnek elő. A vágy, hogy „ha én csak téged szeretlek, te se szeress mást rajtam kívül”, talán érthető, de nem teljesíthető. Az egész kapcsolatot veszélyezteti, ha az egyik fél megpróbálja a partnere életéből kitúrni annak gyermekét.

Nem a fájdalom mindenáron való kerülése, hanem annak tudomásul vétele, elviselése és kezelése az, ami a kapcsolatot megmentheti.

Ne fúrd az expartnert!

Állandó konfliktusforrást jelenthet, hogy az új társnak el kell viselnie az előző partner folyamatos jelenlétét. A közös gyerek egy életre szóló kapcsot hoz létre a szülőpár között, és amíg a gyerekek fel nem nőnek, lesznek közös ügyeik, megbeszélnivalóik. Tehát az expartnert még egy jó ideig nem lehet kiiktatni a párunk életéből.

Gyakran előfordul, hogy az elvált pár tagjai olyan szoros kapcsolatot tartanak fenn, (gyakran a válást követő években), hogy egy új társ számára már nemigen marad hely. Az is sokszor megtörténik, hogy az egykori házastárs a gyerekek nevelése címén ki-be jár egykori társa életébe, lakásába.

Ebben az esetben muszáj határokat szabni, szabályokat kijelölni az egykori partner számára: mikor jöhet, bejöhet-e egyáltalán az egykori társa lakásába. Ugyanakkor az apát nem lehet kiszorítani a gyerek életéből. Neki szüksége van az apukájára is! Nagyon bántó és komoly sérüléseket okoz a gyereknek, ha azt várják tőle, hogy felejtse el az apját, és az új partnert tekintse szülőjének. A gyerek érdekét az szolgálja, ha az új partner tudomásul veszi, hogy az apát és a gyerek hozzá fűződő viszonyát is.

Az apával való ellenséges érzéseket érdemes kontroll alatt tartani, mert az új partner és a gyerek viszonyát nagyon elmérgesítheti. Egyetlen gyerek sem tűri jól, ha azt kell hallgatnia, hogy a szülője egy semmirekellő gazember.

Egyáltalán nem jó megoldás az sem, ha az új partner meg akarja nyerni magának a gyereket, ha azt akarja bizonygatni, hogy ő jobb szülő, mint az igazi. Ez a versengés szintén nem tesz jót a gyereknek.

Ne akarj a gyerek pótszülője lenni!

Gyakran már az ellenséges indulatok szül a gyerekben, ha az anyja randizni kezd. Nem minden gyerek fogadja tárt karokkal az anyja új pasiját, bármennyire jófej is az új partner.

Ha az új társ ezt azzal is tetézi, hogy meg akarja „nevelni” a vele szemben ellenséges gyereket, az durva veszekedésekhez fog vezetni. A szülőszerepre nem törekvő, tapintatos felnőttet a gyerek jobban elfogadja.

A szerelem kezdeti szakaszában általában mindenkinek jobb, ha nem erőltetik a közös találkozást, és a szülő-gyerek illetve a szerelmi kapcsolatot elkülönítve kezeli a szülő. Természetesen nem arról van szó, hogy el kellene titkolni az új kapcsolatot. Az rendjén van, ha idővel, amikor már látszik, hogy ez tartós kapcsolat lesz, a gyerek megismeri a szülője új partnerét, de nem kell azonnal egyhetes közös nyaralásra indulni vagy összeköltözni. Az új partnert inkább lassan, fokozatosan érdemes bevezetni a gyerekek életébe.

Számíts nehézségekre az összeköltözés után is!

Az összeköltözés, összecsiszolódás még gyerektelen párok esetében is lehet rázós. Ezt több fokkal nehezíti, ha gyerekek is vannak. Gyakori konfliktusforrás a friss mozaikcsaládokban a gyerekkel kapcsolatos teendők és a házimunkák végzése. A legtöbb apuka (főként, ha kicsi gyerekei vannak) a párjától azonnal szülői funkciókat is elvár. De az is gyakran előfordul, hogy az új partner annyira meg akar felelni, hogy nagy elánnal veti bele magát a háziasszonyi teendőkbe és az anyaszerepbe. Ez persze szerencsésen is elsülhet, de inkább az szokott előfordulni (főként kamaszok esetében), hogy a gyerek átnéz az új partneren, esetleg cselédnek tekinti őt. Az új társ pedig nem mer kiállni a saját érdekeiért, ezért inkább „nevelés” címén inkább a gyereket izélgeti.

Ezekben az esetekben a legjobb módszer az érzések, szükségletek őszinte kifejezése. Tisztességes kompromisszumot csak úgy lehet kötni, ha az új partnernek nem kell elhallgatnia az érzéseit, és bátran meri képviselni az érdekeit. Ehhez minden joga megvan, de jobb, ha a gyerek neveléséből ő kimarad.

Ha elakadtál a társkeresés során, és szeretnéd felgyorsítani a folyamatot, gyere el társkereső coachingra, ahol megkeressük a te megoldásodat!