Ezért szeretünk bele olyan emberbe, aki nem is illik hozzánk

Vannak, akik rendre olyan emberbe szeretnek bele, akiről gyorsan kiderül, hogy nagyon nehéz vele együtt élni, és a vele való kapcsolat rengeteg fájdalommal jár. Ki lehet ezt kerülni?

Biztos te is voltál már szerelmes elérhetetlen emberbe: aki házas volt, aki képtelen volt elköteleződni melletted. Vagy olyanba, akinek az értékrendje, életcéljai gyökeresen eltértek a tiedtől: például te gyereket szeretnél, ő viszont nem.

Ez a helyzet mindig óriási fájdalommal jár. Találtál végre valakit, aki nagyon tetszik, akivel el tudod képzelni az életedet, ő viszont képtelen elköteleződni, soha nem lehetsz biztos abban, hogy tényleg szeret téged. Vagy éppen a céljaitok abszolút nem egyeznek.

Ilyenkor két rossz döntés közül választhatsz: 1) vele maradsz, de állandó bizonytalanságban, szorongásban, viták közepette. 2) szakítasz vele, ami nagyon nehezedre esik, hiszen totál szerelmes vagy belé, ráadásul nem tudhatod, hogy találsz-e még egyszer valakit, aki ennyire megmozgat.

Amikor társkereső coachként olyan klienssel dolgozom, aki ebben a helyzetben van, mindig felmerül bennem: hogyan jutott ide a kliens? Az ismerkedés során miért nem vette észre, hogy ez a kapcsolat nem lesz jó neki? Egyáltalán: miért szeretünk bele olyan emberbe, aki nem is illik hozzánk?

Azt hiszem, a dolognak kétféle oka is lehet.

Milyennek látod magadat?

A társkereső coachingok során gyakran azt tapasztalom, hogy azok a kliensek, akik alacsony önbecsüléssel bírnak, rendre olyan partnerbe szeretnek bele, aki rosszul bánik velük, nem becsüli őket. Azok, akik vonzónak, szerethetőnek találják őket, azoktól irtózattal fordulnak el, vagy unalmasnak találják őket. Mi történik itt?

Amikor társat választunk, azoknak az embereknek a társaságában érezzük jól magunkat, akik az otthonosság érzését keltik bennünk. Ezt így szoktuk kifejezni: olyan, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Félszavakból értjük egymást.

Azok, akik alacsony önbecsüléssel rendelkeznek, általában olyan családból jönnek, ahol az a normális, hogy bántják, megalázzák, kigúnyolják őket. Lehet, hogy szenvednek ettől, de számukra ez a normális. Minden családban ilyen az élet, nem? (Valójában nem, de ezt ők nem tudják.)

Így aztán amikor találkoznak valakivel, aki hasonló családi háttérrel rendelkezik, máris előáll az ismerősség érzése: hiszen az új partner pontosan ismeri azt a nyelvezetet, azt a feelinget, azokat a játszmákat, amelyek nekünk otthonról olyannyira ismerősek. Nos, ők azok, akikkel fél szavakból is értjük egymást. Könnyű beléjük szeretni.

Ráadásul egy hasonló háttérrel rendelkező partner visszaigazolja a magunkról alkotott képünket is. Az alacsony önbecsüléssel rendelkező ember nem találja magát túl vonzónak, szerethetőnek. Az új partner pedig nagyon gyorsan visszaigazolja ezt a képet. Persze, létrejön egy kapcsolat, de az új társ nagyon hamar kritizálni kezd, és ez számodra a világ legtermészetesebb dolga lesz, hiszen pontosan tudod magadról, hogy nem vagy egy matyóhímzés, és nem leszel se szebb, se vonzóbb, se okosabb. Tehát teljesen normális, ha a társad bírálgat és kritizál. Egyáltalán örülhetsz annak, hogy a sok hibád és hiányosságod ellenére mégis téged választott…

Talán nem kell mondanom, hogy ez egyáltalán nem egy ideális párkapcsolat, és az, aki stabil önbecsüléssel rendelkezik, soha nem menne bele egy ilyen viszonyba.

Mit látsz meg a partneredben?

A nem megfelelő partner választásának lehet még egy oka: az ismerkedés során a másikról nem a valóságot látom, mert elborít a rózsaszín köd. Csak azokat a vonásait konstatálom, amelyeket látni akarok. Nem veszem észre például, hogy az illető egyáltalán nem akar elköteleződni. Még akkor se, ha számtalanszor hangosan kimondja. Mert abban reménykedek, hogy ez vagy nem igaz, vagy majd mellettem megváltozik.

Nem akarom tudomásul venni, hogy nem akar gyereket, és inkább azt gondolom, hogy majd megnyugszik, megállapodik, és akkor megváltozik a véleménye.

Vagyis a partnerünk reális ismeretétől nagyon messze vagyunk ebben a pillanatban, mert minden idegszálunkkal abban reménykedünk, hogy a másik majd megváltozik. Csakhogy ez önáltatás, és gyakran hosszú évek kellenek, mire valaki ebből a hamis reményből kimászik, és felnyílik a szeme. Sokszor már későn, és például lecsúszik a gyerekvállalásról.

Mit tehetsz?

Olyan jó lenne most azt mondanom, hogy tartsd be a következő 3 pontot, és minden rendben lesz. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Olyan maszatos és homályos dolgok segítenek, mint az önismeret és az önbecsülés fejlesztése.

Ha fejleszted az önbecsülésedet, akkor már nem csúszol bele egy olyan kapcsolatba, ahol rosszul bánnak veled. Ha pozitívabb a képed magadról, akkor azt az embert találod majd vonzónak, aki ezt a képet erősíti meg benned, és valóban jól bánik veled. Eszedbe se fog jutni, hogy vonzónak találj valakit, aki bánt.

Amit még megtehetsz: az ismerkedés során komolyan veszed azt, amit a társad mond. Ha azt állítja, hogy nem akar elköteleződni, vagy nem akar gyereket, akkor ezt megérted, elhiszed, és ez alapján hozol egy döntést a kapcsolatról.

Ha például házasságot és gyereket szeretnél, akkor bármennyire is fáj, szakítasz vele, mert a kettőtök értékrendje és életcélja köszönőviszonyban sincs egymással. Persze dönthetsz úgy is, hogy vele maradsz, de ebben az esetben te adod fel az értékrendedet és életcélodat.

Ha szeretnéd fejleszteni az önbecsülésedet, nézd meg az Elbűvölő önbecsülés videóit!