Goblintimacy: miért óvakodjunk ettől a társkeresési trendtől

Különös kifejezés jelent meg mostanában a társkeresés világában: a Goblintimacy-ből az intimacy (intimitás) részt még csak-csak értjük, de mi az a goblin? Nekem elsőre a gobelin jutott eszembe, de nem erről van szó, hanem olyan groteszk mitológiai lényről, amelyhez tényleg csak negatív tulajdonságokat társíthatunk: nem csak csúfak, hanem rosszindulatúak, kapzsi természetűek is. De mi köze a szörnyű manónak az intimitáshoz?

Ebben a cikkben erről olvashatsz:

1. Jó ötlet-e randizáskor ne csak a jó oldalunkat mutatni, hanem a hibáinkat és sötétebb titkainkat is?

2. A módszer veszélyei: korai sebezhetőség, zsarolási potenciál, kontextus nélkül a hibák sokkal rosszabbnak tűnhetnek.

3. Az egészséges intimitás fokozatosan épül fel, a bizalomhoz idő, tapasztalat és kölcsönös megismerés kell.

A Goblintimacy lényege, hogy randizáskor ne a legszebb oldalunkat igyekezzünk kidomborítani, ne olyasmikről beszéljünk a potenciális partnerrel, ami kedvező színben tüntet fel, hanem a legrosszabb tetteinket, jellemzőinket tárjuk fel, mondván, hogy aki ezeknek tudatában is képes velünk tovább ismerkedni, annak biztos tetszünk és biztos nem fog bennünk csalódni.

Ez egy kicsit arra a gondolatra emlékeztethet minket, amiről már korábban írtunk: hogy kérdezzük meg a másiktól, milyen furcsaságai vannak, és persze fedjük fel a sajátjainkat is. De a két dolog messze nem azonos. Az egyik esetben valami ártalmatlan különcségről van csak szó, ami nem súlyos bűn vagy hiba, inkább vicces, mint ijesztő… A másik esetben meg nagyon is sötét, kellemetlen titkokról.

Az intimitást azonban nem lehet siettetni. Nem ugorhatjuk át az ismerkedés különböző fázisait, pedig mintha erre tenne kísérletet a Goblintimacy kitalálója. Körülbelül, mintha a divatos vámpíros regények logikáját követné: először szörnyként mutatja be a pasit, majd lassanként kiderül, hogy nem is olyan vészes, neki is vannak érzései, ő is képes szeretni… Esetleg nem is igaz az a sok borzalom, amit mások mondanak róla…

A gond csak az, hogy a mese világán túl a szörnynek látszó ember sokszor tényleg szörny… Plusz, ha csak az egyik fél vállalja fel a „rosszaságait”, a másik meg kamuzik valamit, akkor az, aki igazat mondott, hatalmas hátrányba kerül. Mivel a sötét titkok nem hiába titkok: azokkal vissza is lehet élni, zsarolásra, megszégyenítésre lehet használni. Miért adnánk olyanok kezébe fegyvert önmagunk ellen, akikről még semmit nem tudunk? Még a legjobb barátaink, legközelebbi családtagjaink is képesek visszaélni a titkainkkal, ha éppen csúnyán összeveszünk velük! Vagyis a titkok feltárása a lehető legnagyobb butaság lenne.

Beszélhetünk a kevésbé pozitív tulajdonságainkról, de ezeket egyébként elég hamar úgyis megtapasztalja a partner… Nem a múltban elkövetett nagy hibáink, esetleges bűneink, hanem a még most is létező problémás dolgaink számítanak igazán. Persze, ha valaha elítéltek valamiért, akkor azt nem érdemes titkolni, de minden aljasságunkat ne teregessük ki…

Amellett, hogy túl gyorsan válunk sebezhetővé, támadhatóvá, még az a szempont is megfontolandó, hogy némely tettünk kontextusából kiragadva sokkal súlyosabbnak, érthetetlenebbnek, ijesztőbbnek tűnhet, mint amikor már felvázoltuk a körülményeket is. Sokszor gondoljuk, főleg azok az emberek, akik hajlamosak a tépelődésre, hogy egy adott esemény bekövetkezte az ő hibájuk volt és nem a körülmények szerencsétlen egybeesése vagy esetleg valaki másnak a hibája. Vagy többek hibája egyszerre.

A felelőtlenebb emberek meg azt se tartják a saját hibájuknak, ami tényleg az volt, vagyis itt megint egyensúlyhiány alakulhat ki: az tűnik fel majd rosszabb színben, aki kevésbé hibás. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy minden randipartnerünk számára más számíthat olyan szörnyűségnek, ami elfogadhatatlan… Az egyik mondjuk annyira imádja az állatokat, hogy sose fogadna el egy vadászt partnereként, mert számára a vadász szörnyeteg… Maga a vadász nyilván nem azzal a gondolattal kezdene nagy vallomásba, hogy a legnagyobb bűne, hogy elejtett már egy csomó állatot… Mert az ő fejében másképp néz ki a bűn fogalma.

Az intimitás felépítése lassú folyamat és noha van, aki azt állítja, hogy már az első randin tudja, kit akar feleségül venni, ezt inkább csak utólagosan vetíti vissza a kezdeti lelkesedésébe. Ha elsőre nagyon tetszik valaki, az még nem jelenti azt, hogy kompatibilisek leszünk egymással. Ahhoz idő, figyelem és óvatosság kell.

Vagyis ne kezdjük a legszörnyűbb tulajdonságainkkal vagy ijesztő titkainkkal az ismerkedést. Legyünk őszinték, de legyen bennünk önvédelmi ösztön is.