Hányszor érdemes találkozni valakivel?

Sokak számára kérdéses: mi van akkor, ha valaki szimpatikus elsőre, de nincs meg köztünk a kémia. Találkozzak még vele? Hányszor? Mi van, ha csak az időmet fecsérlem, és soha nem jön létre vonzalom közöttünk?
  

Miért téved az, aki a szikrát várja az első randin?

A legtöbb társkereső rém egyszerűen gondolkodik: elmegyek, megnézem. Ha nincs szikra, akkor nincs több randi. Szerintük ez így működik: vagy van vonzalom, vagy nincs. Ráadásul ezt a találkozó első néhány másodpercében eldöntik, és ettől kezdve a másiknak akkor sincs esélye, ha a randipartnerük a szemük láttára alakul át a huszonéves Brad Pitté vagy Angelina Jolie-vá.

Szerintük a szikra, a vonzalom minden. Ez alapján érdemes dönteni arról, hogy folytatom-e az ismerkedést. Azt gondolom, hogy ez egy végtelenül felszínes és éretlen hozzáállás. Itt tulajdonképpen semmi más nem történik, mint az, hogy a másik külseje alapján eldöntöm, hogy kell-e nekem vagy sem.

Gondold végig a korábbi kapcsolataidat! Biztos vagyok benne, hogy volt köztük olyan ember, akivel lassan, barátkozva ismerkedtél, és ha online társkeresőn találkoztok, az első randi után soha nem találkoztál volna vele, mert nem szép az arca, nem elég magas, izmos, vékony, kisportolt. Valószínűleg az első randin nem jött volna a szikra. De úgy, hogy más környezetben, lassan, óvatosan nyíltatok meg egymásnak, lett belőle egy párkapcsolat. Mert esélyt adtatok egymásnak arra, hogy megmutassátok magatokat igazán. Esélyt adatok magatoknak, hogy megszeressétek egymást.

Aki az első randin a vonzalom hiánya miatt kikukázza a másikat, lehet, hogy egy nagyszerű párkapcsolattól fosztja meg magát és a randipartnerét is. Persze, lehet ezt csinálni, senkit nem akarok erről lebeszélni. A következménye azonban sok első randi, majd csalódás és végül elkeseredés.

Lehet, hogy valaki elsőre nagyon vonzó, de amint megismerem, kiderül, hogy súlyos személyiségzavara van, bántalmazó, nárcisztikus, esetleg függő. De addigra már fülig beleszerettem, és biztos vagyok benne, hogy a szerelmem majd át fogja őt alakítani, mellettem meg fog változni, és majd együtt sétálunk a naplementében. Ennek sajnos nagyon-nagyon kicsi az esélye.

A pszichológusok egyre többet beszélnek arról, hogy amikor létrejön a szerelem első látásra, ott gyakran két sérült ember vonzalma jön létre a sérüléseik mentén. Seb a sebhez párosul, amiből szinte soha nem lesz egészséges, érett, felnőtt párkapcsolat, inkább „héja-nász”.

Egy érett személyiség nem így keres társat. Egy érzelmileg érett, felnőtt ember tudja, hogy a vonzalom kialakulásához nem elég a külső! A vonzalomhoz az is kell, hogy egyre jobban, egyre mélyebben megismerjem és lassan megszeressem a másikat. A hangsúly a lassú és mélyebb megismerés van, ami elhozhatja a kémia és a vonzalom kialakulását. Nem biztos, hogy elhozza, de van rá esély.

Miről szól az első randi?

Éppen ezért a társkereső klienseimnek azt szoktam javasolni, hogy ha csak egy kicsit is szimpatikus valaki az első randin, akkor érdemes egy másodikat is megbeszélni, hogy legyen idejük, esélyük megismerni egymást.

Két kivétel van: 1) ha nagyon taszítónak érzed a randipartneredet, és azt gondolod, hogy soha az életben nem éreznél késztetést arra, hogy akár csak megérintsed. Ebben az esetben köszönj el udvariasan az első randi végén. 2) Ha azt érzékeled, hogy a másiknak súlyos mentális problémái vannak: bántalmazónak gondolod, gyanítod, hogy nincs empátiája, nem figyel rád, már az első randin megmondja neked a tutit. Ebben az esetben is érdemes nemet mondani.

Az első randi igazából csak arról szól, hogy megnézzétek egymást, és hozzatok egy döntést arról, hogy legyen-e második találkozás. Ennyi. Nem az a kérdés, hogy ő-e az Igazi! A tét mindössze egy következő találkozó! Ez nagyon fontos különbség, és leveszi a döntés felelősségét mindkettőtökről. Nem kell életre szóló nagy döntést hozni arról, hogy ő legyen-e a társad.

Ha ennek a könnyedségével mész el az első randira, csökkenni fog a szorongásod, képes leszel arra, hogy magadat add, és jobban tudsz figyelni a másikra is. Az oldódó szorongás hozhatja magával azt is, hogy játékosabb, flörtölősebb lesz a hangulat, ami már kevésbé fog hasonlítani egy állásinterjúra.

Hányszor találkozzunk?

Tegyük fel, hogy elindul egy ismerkedés. Találkoztatok már kétszer, és még mindig nincs vonzalom. Légy türelmes és kitartó! Sok remek párkapcsolat és házasság nem jött volna létre, ha a felek már az első vagy a második randin feladják.

Adj időt magatoknak az ismerkedésre! A második-harmadik randin már általában előkerülnek mélyebb témák: gyerekkor, előző párkapcsolatok, életcélok, értékrend, származási család.

Érdemes nagyon figyelni a másikra. Lehet, hogy egyre inkább megkedveled a partneredet, látsz egy gesztust, egy kedves mosolyt, amire azt mondod: „Azta!” És elkezd lassan, óvatosan bimbózni a szerelem.

Ha a harmadik-negyedik randi után is azt gondolod, hogy „nagyon kedves, szimpatikus ember, akivel szívesen barátkoznék, de soha nem fognám meg a kezét, az ágyamba pedig végképp nem engedném be”, akkor lehet, hogy érdemes a lezáráson gondolkodni.

Ez is nehéz tud lenni, hiszen már jobban ismeritek egymást, lehet, hogy a másik megkedvelt, azt hiszi, hogy elindult köztetek egy párkapcsolat. Nehéz csalódást okozni egy szimpatikus embernek. Márpedig ezt érdemes itt és ekkor megtenni, mert később még nagyobb fájdalmat okozol neki.

A címben feltett kérdésre tehát a válaszom: ha lehet, ne dönts az első randin a kapcsolat sorsáról. Adj esélyt a másiknak, második, harmadik pillantás – néhány kivételtől eltekintve – mindenkinek jár! Találkozzatok háromszor, négyszer, és ha kialakul köztetek a vonzalom, akkor hurrá, élvezzétek! Ha nem, akkor köszönjetek el egymástól.

Ha követed ezt a tanácsot, megnöveled a társtalálási esélyeidet. Szinte semmit nem veszítesz, legfeljebb gyakorlod a randizást, ismerkedést, egyre rutinosabb és nyugodtabb leszel a randikon. És még az is lehet, hogy szépen lassan szerelembe esel.

Ha elakadtál a társkeresésben, gyere el társkereső coachingra, és megtaláljuk a te legjobb megoldásodat!