Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Hogyan és hol találunk párra manapság?

Ti honnan ismeritek egymást? – ha ez a kérdés 20, 30 vagy még több éve együtt élő partnerek esetében merül fel, a válasz keveseket hoz zavarba: az ismerkedés fő színterei a lakóhelyhez, a rokonokhoz, a baráti körhöz, az iskolához, munkahelyhez, hobbihoz, sporthoz, közösségi szórakozáshoz kötődnek. Esetleg egy kölcsönkönyvtárhoz, vagy egy kávéházhoz, ahol a dédi direkt leejtette a zsebkendőjét, mert akkoriban ez még hatásos ismerkedési stratégia volt. Táncmulatságban, közös munka közben, nyári táborban, sakk klubban először találkozni ugyancsak bevett dolog volt.

De mit szóljon, aki online ismerkedett meg a párjával? Van, aki ezt egy kicsit szégyelli, és valamiféle fedőtörténetet talál ki a partnerével, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló: ők bizony mindketten társat kerestek és a „személytelen”, „elidegenítő” internetet használták erre a célra. Milyen snassz ez már, nem? Pedig dehogy, miért lenne snassz, hogy az ember tudatosan keres, és képes volt egy nehéz pályán érvényesülni. Ráadásul számos esetben olyasvalakivel találkozni, akivel amúgy az élet is összehozhatta volna, mert hasonló körökben mozognak, de a véletlen mégse sodorta őket egymás mellé…

Ha tisztában vagyunk vele, hogy milyen sok partnerkapcsolat, milyen sok tartós együttélés, sőt, házasság, család születik az online ismerkedésnek köszönhetően, akkor talán nem jelent majd gondot felvállalni mások előtt, hogy mi bizony itt jártunk, és innen jutottunk el a sikerig. Lehet, a példánk másokba is bátorságot önt, látván, hogy nem kell megijedni a módszertől, hiszen, ha logikusan átgondoljuk, sokkal nagyobb esélyekkel számolhatunk, mintha csak offline módon nézelődnénk…

De nézzük, hogyan alakultak a pártalálási trendek a XX.-XXI. században. A negyvenes évekig az ismerkedés elsődleges színterei a család, tágabb rokonság voltak, hiszen a nők nagy része nem járt az otthonától külön lévő munkahelyre dolgozni. A negyvenes évektől kezdve, ahogy a nők előtt egyre tágasabb lett a világ, a baráti kör vette át a család szerepét: az USA-ban például a 40-es években a baráti körnek köszönhető ismerkedések aránya az összeshez viszonyítva 20%-os volt, a 90-es években már 40%, de a növekedés itt megállt: a 2000-es évek végére visszaesett 30%-ra, mert időközben teret nyert az online randizás.

Vannak bizonyos társadalmi csoportok, amelyek számára az online ismerkedés hozta meg az igazi áttörést: ilyenek a kistepelüléseken élők, a középkorú vagy idősebb egyedülállók, a nem többségi szexuális orientációval rendelkezők, a vallási kisebbségek, de mondhatnám azt is: minden introvertált, befelé forduló embernek hatalmas könnyebbséget ad az internetes társkeresés lehetősége.

A fiatal, társaságba járó, aktív életet élő szinglik kisebb eséllyel találnak párra pont online ismerkedés révén, mint az olyanok, akiknek kevés a szabadidejük, vagy speciális tulajdonságokat keresnek a partnerben – például hobbi vagy életmódbeli, vallási jellegzetességeket: ha nincs túl sok ismerősünk az offline világban, elég nehéz lesz pont azt a Star Wars rajongót megtalálni, akibe még bele is tudunk szeretni…

Az online módon keletkezett kapcsolatok egyébként semmivel sem kevésbé tartósak, semmivel sem kevésbé virtuálisak, mint a hagyományos ismerkedés útján létrejöttek: nyugodtan vállaljuk fel, ha így ismerkedtünk meg a partnerünkkel, vagy még csak a keresés fázisában vagyunk. Akár még az is lehet, hogy egy offline ismerős, aki egyébként nem mert volna közeledni, azt hallván, hogy online társkeresőzünk, bátrabb lesz és megteszi felénk az első lépést.