Hogyan tartsuk meg új partnerünket? / 1. rész: Tanuljunk a múltból!

Ha új kapcsolatot alakítunk ki, mindenképpen érdemes végiggondolnunk néhány dolgot, hogy ne csak sodródjunk az eseményekkel, hanem valódi ráhatásunk legyen arra, hogy alakul hosszabb távon. Legyünk őszinték legalább magunkhoz, és tanuljunk a múlt erényeiből és hibáiból egyaránt. Gyakran megesik, hogy egy-egy kapcsolat végén csak a negatívumokat látjuk, de egy idő elmúltával, mikor érzelmileg már túljutottunk a kapott sebeken, jó visszaidézni azt is, ami működött, legalább az elején. (Ha nem jutottunk túl az előző kapcsolatunkon, és nem tettük helyre magunkban, az nagyon hamar visszaüthet.)

Nézzük, hogyan gondolhatjuk végig rendszerezetten, honnan jövünk és merre tartunk! Először azt fogalmazzuk meg magunknak, hogy milyen lenne az ideális párkapcsolat. Nem az ideális férfi vagy nő, igyekezzünk mindvégig kapcsolat szinten gondolkodni! (Kb. 10 mondatban írjuk is le, mert sokkal világosabbá válik számunkra is, mint ha csak átgondoljuk.) Ehhez az ideálishoz képest már el tudunk indulni afelé, hogy mi az, ami korábbi kapcsolatainkban pozitív volt, és mi az, ami nagyon zavart bennünket. Próbáljunk megfogalmazni 5 pozitív és 5 negatív tapasztalatot!

Ekkor feltehetjük a kérdést: vajon a pozitívumok jellemzőek-e a jelenlegi kapcsolatunkra. Ha igen, nagyszerű, ha van olyan, ami ebből hiányzik, elgondolkodhatunk rajta, hogy miért. Vajon rajtunk múlik-e, hogy nem működik, ami korábbi kapcsolatunkban működött, vagy rajtunk kívül álló okokból nem működik? Vannak-e olyan pozitívumok, amelyek a mostani kapcsolatunkban működnek, és korábban nem voltak jelen?

Utána nézzük meg az öt negatívumot. Jellemzőek-e a jelenlegi kapcsolatunkra? És mennyiben áll rajtunk, hogy a negatívból pozitívumra váltsunk? Ne felejtsük, csak magunkon tudunk változtatni, a partnerünkön aligha. Bármilyen szívesen tennénk, abból kell kiindulnunk, hogy ez csak nagyon szűk határok között lehetséges. Bár persze arra is megvannak a módszerek, hogy kommunikáljuk a problémáinkat, a megfelelő módon.

Ha igazán szeretnénk tisztán látni, a párunktól is kérdezzük meg, hogy az ő fejében mi él az ideális párkapcsolatról! Persze nem mindenki szereti az ilyen direkt kérdéseket, főleg fogalmazást nem szívesen ír, de mindenképp érdemes megpróbálni megtudni, hogy a másiknak mi lebeg a szeme előtt: rengeteg esetben az okoz problémát, hogy az ideáljaink, az álmaink, az értékrendünk különböző, és még csak nem is tudunk róla, illetve el se gondolkodtunk azon, hogy mi az ideálunk, legfeljebb homályos sejtések formájában vannak bennünk jelen ezek! (A partnerünk valódi elképzelései is különbözhetnek a mi róla alkotott feltételezéseinktől.)

Tegyük fel azt a kérdést is magunknak, hogy a jobb kapcsolat reményében hajlandóak vagyunk-e változni. Változni sosem könnyű, és kicsit sem kényelmes, csakis úgy lehetséges, ha elkötelezzük magunkat mellette, és saját elhatározásból tesszük, a saját szabályaink szerint. Ne a másik elvárásainak akarjunk megfelelni, mert az nem fog működni. Felnőttként álljunk hozzá a kapcsolathoz!

Ha ragaszkodunk a hibáinkhoz, az is egy választás, de legyen a mi saját, tudatos választásunk és legyünk tisztában a következményeivel!

A következő lépés, hogy próbáljuk elképzelni, hol akarunk tartani a kapcsolatunkban 5 év múlva. Ebből mindjárt kiderül például az, hogy hosszabb távra tervezünk-e és fejlődni akarunk-e a kapcsolatban. Őt képzeljük el magunk mellett 5 év múlva, vagy addigra majd találunk valakit, aki jobban megfelel nekünk? Ha nem őt látjuk magunk mellett a fantáziánkban, akkor nem leszünk motiváltak abban, hogy vigyázzunk a kapcsolatra.

Ha saját szándékainkat tisztáztuk, mérlegeljük, hogy vajon a partner szándékai hasonlóak-e. Tudjuk-e biztosan, hogy mit akar, beszélt erről? Vagy még annyira kezdeti szakaszban vagyunk, hogy erre nem került sor? Esetleg direkt kerülni az erről való beszélgetéseket? Kifejezetten idegesíti, ha a jövőről esik szó? Vagy épp ellenkezőleg, ő szívesen tervezne, de mi egyáltalán nem vagyunk erre hajlandóak?

Ha mi többet szeretnénk a kapcsolattól, mint a partnerünk, tudjuk, hogy őt mi tartja vissza az elköteleződéstől? (Mit nevezünk egyáltalán elköteleződésnek, milyen képzetek kapcsolódnak ehhez a szóhoz a mi fejünkben? Tudjuk, hogy számára mit jelent és hogyan érez ezzel kapcsolatban?) Vajon az élethelyzete nem engedi meg, nem akar-e többet általában (mondjuk semmiképp sem hajlandó házasságot kötni), vagy csak velünk nem akar-e továbblépni? Ha még nagyon friss a kapcsolat, ezekkel esetleg nem vagyunk tisztában, bár egy netes partnerkeresés során sokkal könnyebb ilyen kérdéseket feltenni (a ránk vonatkozót kivéve), mint egy hagyományosan kialakult ismeretség esetén.

Ha kiderül, hogy a partnerünk élethelyzete nem enged többet (legalábbis pillanatnyilag), vagy elvi kifogásai vannak egy bizonyos elköteleződést illetően, ha más az értékrendje, ne próbáljuk mindenáron rábeszélni, hogy változtasson ezeken. Lehet, hogy nem áll módjában, lehet, hogy lelki gát akadályozza, lehet, hogy valójában velünk nem akarja szorosabbra fűzni a szálakat. De az erőszakoskodás nem szokott eredményre vezetni – vagy, ha igen, az később visszaüt. A jó kapcsolat titka, hogy a felek önként és dalolva alakítják ki, nem kényszer hatására, nem azért, mert az egyik rábeszéli a másikat, érzelmileg zsarol, vagy anyagi, társadalmi előnyeit használja a meggyőzés érdekében. Lehet partnert „vásárolni”, persze, csak akkor legyünk tisztában azzal, hogy nem személyes varázsunk miatt van velünk.

Ha a partnerünk akar többet, mint mi, ugyanakkor nem szeretnénk őt elveszíteni, gondoljuk át, hogy mennyire fontos számára az a több (mondjuk, hogy gyerekei legyenek), és nekünk ő mennyire fontos. Ne hitegessük olyasmivel, amit nem áll szándékunkban vagy módunkban teljesíteni, ha neki egy bizonyos cél fontosabb, mint a jelenlegi kapcsolatunk, akkor hosszú távon úgyse fog megmaradni mellettünk, vagy frusztrált lesz, amiért megakadályoztuk a célja elérésében. Persze korántsem biztos, hogy valaki mással sikerülne neki, de ne mi legyünk a hunyók.

Mindennapi kapcsolatjavító és megtartó fogásokról legközelebb olvashattok.