Maximum heti egy randi?

Ha két ember egymásba szeret vagy még csak az ismerkedés fázisában vannak, de nagyon vonzódnak egymáshoz, akkor természetes a törekvésük, hogy minél több időt töltsenek egymással. Persze ennek lehetnek külső akadályai: ha messze lakunk egymástól, más az időbeosztásunk, nagyon elfoglaltak vagyunk, esetleg a családunk tesz keresztbe… De ha semmi nem áll a gyakori randik útjába, akkor akár naponta is szívesen töltünk órákat egymás társaságában.

Nos, van, aki szerint ez nem jó, mert számolnunk kell bizonyos kockázatokkal – mégpedig a hosszú távú kapcsolatok kialakulása szempontjából. Azt persze még ők sem merik kijelenteni, hogy minden párnak rosszat tesz, ha gyakorta egymás társaságában időznek, de szerintük a dolognak lehetnek veszélyei. Melyek ezek?


A fizikai közelség felerősítheti az érzelmeket

Magyarul: ha túl korán kerülünk intim helyzetbe, akkor olyan érzelmeket gerjeszthetünk magunkban, illetve a másikban, amelyek nem lesznek tartósak, mert csak a nemi vonzalmon alapulnak. Még ha konkrétan nincs is szex, de összebújás, csókolózás, egymástól való megrészegedés van, akkor is elöntheti az agyunkat a lila köd. Még azelőtt, hogy igazán felmérhettük volna, kivel állunk szemben, valóban hozzánk való-e az illető.

Az is sokszor előfordul, hogy az érzelmi elcsábulás csak az egyik félre igaz, a másik pedig kalandként fogja fel a dolgot, és ilyenkor nagyon rossz megtapasztalni, hogy akibe mi fülig belezúgtunk, az nem akart mást, csak egy-két jó menetet.

Bár hozzáteszem, hogy online ismerkedési tapasztalataimból kiindulva a kötődés és belezúgás már az IRL találkozás előtt bekövetkezhet, a lila köd pedig leereszkedhet akkor is, ha nem találkozunk, vagy csak ritkán látjuk egymást, és még nincs fizikai része a kapcsolatnak. A távolság akár fel is erősítheti a vágyat, és ugyanúgy megtörténhet velünk, hogy beleéljük magunkat valamibe, aminek utána nem lesz folytatása.


A gyakori találkozás gyors kötődést alakíthat ki olyasvalaki iránt, akit alig ismerünk

Ahogy fentebb írtam, ehhez nem kell találkozás, a gyakori beszélgetés, levelezés, csetelés is kialakíthat ilyesmit. Minél intenzívebb a kapcsolat kezdeti fázisa ilyen szempontból, annál gyorsabban kialakulnak ezek az érzelmek, elvárások, annál többet képzelünk az egész történetbe.

Persze, ha a találkozás nem erősít rá ezerrel, akkor még mindig egyszerűbb megőrizni némi távolságot, és meggyőzni magunkat róla, hogy egyelőre csak illúziókról van szó, hiszen egy hosszabb távon is működőképes kapcsolat kialakulásához hosszabb idő kell.

Bár amikor épp ezerrel dübörögnek a hormonok, és minden színesebbnek tűnik, ha a kedvesünkkel vagyunk, akkor az ilyen racionális megfontolások nem igazán jutnak el az agyunkig.


Heti egy alkalom?

A kockázatokat mérlegelők azt javasolják, hogy az ismerkedési fázisban (mondjuk az első egy hónapban) heti egynél többször ne találkozzunk azzal, akivel már randizunk, de még alig ismerjük. Mert szerintük, ha két ember egymáshoz való, akkor ugyanúgy összejön, ha heti egy vagy heti öt alkalommal randizik – de akkor meg miért ne randizhatnánk heti öt alkalommal? Ha úgyse ezen múlik, hanem a sorsszerűségen?

Az persze jót tesz, ha van időnk vágyakozni, álmodozni, levelezni, másokkal megbeszélni, hogy mi történik, mi megy végbe bennünk, tehát ehhez igenis kell a távolság. De a heti egy alkalmat túl szigorúnak érzem, meg azt se igazán tudom elképzelni, hogy két fiatal megbeszéli, mivel a guruk szerint nem szabad gyakran találkoznunk, inkább ne fussunk össze, bár lenne rá időnk és módunk…

Ha nem is minden nap, de heti kétszer nyugodtan találkozzunk: ha egy egész hetet kell várni, azt nehezebb kibírni, a pár nap különbség még jól kezelhető.


Kapcsolattartás

És, ha a találkozást korlátozzuk, tán a kapcsolattartásban is legyünk mértékletesek? Szerintem itt is rejlenek veszélyek. A fiatalok nagyon rászoktak arra, hogy folyamatosan online legyenek és üzenetekkel bombázzák egymást, akkor is, ha semmi mondanivalójuk. Ez egyfajta pórázként is működik, egyikük sem jut levegőhöz, ha állandóan pingpong szerűen ide-oda cikáznak az egyébként érdemi információt nem tartalmazó levélkék.

Vagyis jó, ha sóvárogva várjuk, hogy a másik jelentkezzen, de nem telepszünk rá, és nem esünk kétségbe, ha nem válaszol azonnal. Inkább írjunk ritkábban, de hosszabban, mint gyakrabban, de röviden.

Igyekezzünk megtapasztalni, hogy van-e, amit szívesen csinálunk együtt, mennyire hasonló az ízlésünk: ha csak a testi vonzalom tartja össze a kapcsolatot, akkor nem sok jó fog kisülni belőle.