Mennyire legyen őszinte az adatlap?

Szakértői rovatunkban ezentúl Randi Andi life coach, a Randivonal által ajánlott Ezért vagy még egyedül című könyv szerzője  válaszol az olvasói kérdésekre. 

Olvasónk kérdezi:

Szerinted mennyire legyen őszinte egy adatlap? Érdemes-e elfedni valamilyen külső vagy belső hiányosságunkat az adatlapunkon? Például szándékosan nem írom le, hogy nem szeretem az állatokat, egyenesen rosszul vagyok, ha egy kutya vagy macska egy légtérben van velem. Vagy tegyük fel, pánikbeteg vagyok. Ha komolyra fordulna egy online kapcsolat, úgyis időben kiderül, nem? Mi az, amit nem érdemes már az elején hangoztatni az adatlapon vagy egyáltalán el kell-e hallgatnunk bármit is?

Kedves Olvasónk!

Rengeteg kliensem nézeti át velem az adatlapját, és rendre találok bennük saját belső vagy külső hiányosságokra való utalást, magyarázkodást, vagy egyenesen panaszkodást.

A "De legalább én őszinte vagyok!" - tévhit

Például leírják, hogy összetörték a szívüket szakítás után, vagy sajnos munkanélküliek mert kizsigerelte őket az előző házasságuk, esetleg azt, hogy nem ők a világ legjóképűbb hercegei. Mások - főleg nőkre igaz ez - az adatlapjukban kezdenek el panaszkodni, hogy nem hisznek az online társkeresésben és eddig csak "hülyékkel" találkoztak.

Kérdem én, milyen előnye származhat az adatlap írójának a fentihez hasonló stílusban megírt mondatokból? A válaszom: abszolúte semmi.

Az adatlap lényege nem az, hogy pontos személyiségrajzot adjon meg rólad pár rövidke mondatban. Az adatlap nem komplett biográfia, nem az önéletrajzod helye. Ehelyett a te tömör reklámod, célja, hogy felkeltse a számodra megfelelő jelöltek figyelmét és vonzóvá tegyen téged az ő szemükben, de legalábbis érdemesnek arra, hogy írjanak vagy válaszoljanak neked.

Szerinted kinek vonzó az, ha valaki panaszkodik, magyarázkodik vagy a hibáival hozakodik elő? Ugye, sejted a választ?

Amíg még csak online ismerkedsz valakivel, az olyan, mintha elkezdenél szemezni egy bárban a pult túloldalán lévő ismeretlennel, akiről már hallomásból tudsz egy s mást. Ott is igyekszel vonzónak tűnni, mosolyogni, pozitív benyomást tenni és nem azzal kezded, hogy "szia, szörnyű alak vagyok"?.

Megoldás: a Csepegtetős módszer

A javaslatom a következő: amíg személyesen nem találkoztok, addig ne hozakodj elő olyan dolgokkal, amiknek egyébként csak akkor van értelmük, ha összejöttök. Például minek írnád le, hogy allergiás vagy a macskaszőrre, ha egyszer az első randin kiderül, hogy esélye sincsen annak, hogy valaha is együtt éljetek, tehát ez a probléma nem releváns. Viszont ha beleszerettek egymásba és nem bírod a macskákat, hidd el, megtaláljátok a módját annak, hogy ez a probléma megoldódjon. (Például találtok egy szerető gazdit annak a bizonyos macskának, ha valóban komolyra fordulnak a dolgok és tényleg nem bírod a macskákat.)

A pánikbetegség és egyéb pszichológiai problémák megintcsak kizárólag rád tartoznak, és semmiképpen sem egy olyan ismeretlenre, akivel soha nem találkoztál és akihez tulajdonképpen semmi közöd. Ha egy-két randi volt már és szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor el lehet kezdeni beszélgetni ezekről a dolgokról. De ne várd a másiktól, hogy ráteheted ezt a terhedet: sajnos az ilyen típusú betegségekkel egyedül kell megküzdened és ha a másikat pszichológusnak használod, az biztosan tönkreteszi a kapcsolatotokat.

Tehát használd a Csepegtetős módszert: minden, általad kényesebbnek és bizalmasabbnak tartott információt a megfelelő helyen és időben mondj el, ne pedig egyből az elején zúdíts rá mindent a másikra! Először lássa meg az előnyeidet és azt, hogy miért érdemes veled együtt lenni, mert csak ezek után van értelme annak, hogy megmutasd neki a lehetséges nehézségeket is!

Sikeres társtalálást kívánok!

Üdvözlettel,

Randi Andi