Könnyebben találnak társat a „csinos” emberek?

Mindannyian vonzódunk a szépséghez. Ezt nem szükséges tanulni, vagy igazolni, veleszületett esztétikai érzékünkből kifolyólag preferáljuk azt, ami tetszetős és összhatásában is lenyűgöző. Még kívülálló emberekre sem vagyunk rászorulva annak érdekében, hogy meghatározzuk mi az egyéni viszonyítási pontunk. Valaki egy Picasso festményben véli felfedezni a gyönyört, még a másik nem ilyen „nagyravágyó”, beéri a hajnali alkony romantikus fényeivel és pompájával is.

Mielőtt teljesen elvarázsolom magam a különböző asszociációk széles tárházának káprázataival, megjelölöm a témát. Szóval, biztos annyira szuper előnyt jelent a párkeresési procedúra során az, ha baromi jól nézünk ki?

Lássunk most egy-két megközelítést.

1. Igen! Már hogyne érné meg? Aki mutatós, arra nagyobb a kereslet a másik nem részéről, legyen az férfi, vagy nő. A hölgyeknél evolúciós viszonylatokban nézve is lényegesebb a külcsín (kísérletek is igazolják, hogyha egy férfi kevés tulajdonság alapján választhat partnert, akkor a külső lesz az első, amit fontosnak fog ítélni), de azért a pasik se csüggedjenek el, a jóképű, magas és kisportolt alkatú manusok is kimondottan irigylésre méltó pozícióból indulnak notre damei hímtársaikhoz viszonyítva. Van, hogy hallom azt a szöveget, hogy a csajozáshoz nem szükséges jól kinézni. Ezeken a megnyilvánulásokon én jószerint mosolyogni szoktam. Mert azt is tapasztalom (akinek nem inge, ne vegye magára), hogy a csetlő-botló, de azért nem atomgáz dumával előrukkoló krapekok még mindig több ütőképes kártyával indulnak, mint az átlagos megjelenésű és a megszokottnál kissé kifinomultabb előadásmódú, de egyéniségük alapján Woody Allentől azért jócskán elmaradó versenyzők. Szó mi szó, aki szebb, nagyobb valószínűséggel arat sikert.

2. „A szép csajok flegmák és bunkón elhajtanak!” Személyes élményeim ezt nem támasztják alá, de ilyen fülesbe is futottam már férfi kliensek irányából. Inkább azt érzékelem, hogy a helyes pipik legtöbbjének már herótja van a kretén szövegű bájgúnároktól és macsóktól és csak egy férfias kiállású, de önmagát nem túljátszó pasira vágyna. Ugyanakkor a dekoratív hölgyekben azért is lehetnek erősebbek a lekoptató mechanizmusok, mert velük talán nehezebb „normálisnak” lenni. A külső vonzerővel rendelkező nőket (és persze férfiakat is) gyakran ruházzuk fel olyan tulajdonságokkal, amikkel nem feltétlenül rendelkeznek, ami közvetetten is kivált egy jókora adag megfelelési kényszert. Innentől nem könnyű projekt magunkat adni. Mindebből a másik térfélen csak annyit érzékelnek az adóvevők, hogy idejött egy pali, aki „furán” viselkedik, zavarban van, vagy azzal kompenzál, hogy tahó módon oltogatni próbál (nem a játékos flörtre gondolok).

3. Az a tény sem elhanyagolható, hogy, aki külsőleg az átlagnál több elismerést és figyelmet kap, logikusan is magasabb önértékeléssel rendelkezik. Ez épp nem azt eredményezi, hogy valaki paraszt módon viselkedjen. Egy magas önértékelésű valakivel pont emiatt könnyebben is lehet ismerkedni.

4. Az előzőekből kiindulva azért megjegyzendő, hogy a „szép embereket”, elsősorban nőket nehezen merik megközelíteni. Gyakran félünk attól, aki szép. Úgy érezhetjük, hogy ő értékesebb, érdekesebb, tehetségesebb nálunk. Jelen világunk nárcisztikus dinamizmusa erre jócskán rá is erősít. Akadnak, akik valóban elhiszik, hogy attól, hogy szépek, feljebbvalók másoknál. Az ilyen karakterek ezért énközpontúvá válhatnak és egy haszonelvű kapcsolatrendszert építhetnek ki maguk köré, amiben a megjelenésüket használhatják fel aduászként kritikus konfliktushelyzeteikben. A gyengébbik nem kiváltképp ügyesen tudja használni eme manipulációs stratégiát. Így járulhat hozzá a felszíni báj a lélek elmagányosodásához. Hiszen a magányosság és az egoizmus mindig pariban járnak. Vannak olyanok is, akiknek meggyőződésévé vált, hogy a mutatósabb megjelenésű egyének, többek, mint ők. Ez valójában ugyanannak a logikai menetnek a másik végpontja. Akik így gondolkodnak, tele vannak félelmekkel, csupán azért, mert úgy vélik, hogy bujkálniuk kell mások elől, hiszen alacsonyabb rendűnek számítanak.

5. Az előző szélsőségek után megjegyzem, szerintem fontos a külső és érdemes magunkon dolgozni. Az esélyek rontása helyett, tegyük meg, ami rajtunk múlik. Egy igényes lábbeli, egy finom illatú parfüm, borotvált arc hozzájárulhat a befutásunkhoz. Elsődleges célként, az önmagunkhoz mért igényességre koncentrálva messzebbre juthatunk, mint akkor, ha az összehasonlítgatás csapdájába szorulva, kapálózva várjuk a megoldást. Mert utóbbi esetben nem fogjuk megtalálni.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu