Mennyire vonzódnak a nők a tetovált férfiakhoz?

A tetoválásnak hatalmas történelmi hagyományai vannak, tehát semmiképp nem tekinthető modern fejleménynek: a természeti népek már több ezer éve alkalmaznak különböző módszereket a test díszítésére, átformálására.

Egyrészt a csoporthoz tartozást erősítheti a tetoválás, másrészt bátorságpróba, és így a másik nem figyelmének felkeltésére is alkalmas. Nem csak az számít ebben az esetben, hogy ki mennyire tűri a fájdalmat, hanem az is, hogy a delikvens egyáltalán túléli-e a procedúrát – ez nyilván elsősorban a sterilizálás előtti időszakra vonatkozik. Manapság már nem szokás belehalni egy-egy tetkóba, bár ha nem megfelelő szakember végzi, és nem megfelelő eszközökkel, ma is veszélyes lehet.

A tetoválás megítélése nagyon sokféle: sokan utasítják el teljes mértékben, mások viszont imádják, és rendkívül menőnek tartják. A partnerválasztásban sem elhanyagolható szempont, hogy valakinek van-e tetkója, hogy mekkora, mennyire látható helyen található, és mit ábrázol, illetve mit üzen a külvilágnak.

Akinek tetoválása van, és nem egy olyan nép tagja, amelynél elvárás, hogy fiatal férfiak (és nők) egy bizonyos életkorban beavatási szertartás keretében tegyenek szert valamilyen testdíszítésre vagy ékszerre, az nagy valószínűséggel lázadó típus – hiszen a nyugati társadalom még mindig inkább szkeptikusan, távolságtartóan viszonyul a tetoválásokkal teli emberekhez. A másik nemnek tehát üzenhetjük azt a tetkóval, hogy lázadunk, és nem érdekelnek a konvenciók. Persze azt is, hogy egyéniségek vagyunk, meg azt, hogy jól bírjuk a fájdalmat, kemény legényeknek számítunk, sőt, büszkék vagyunk a testünkre, nem rejtegetjük.

Lengyel kutatók egy csoportja arra is kíváncsi volt, vajon a nők mennyire találják vonzónak, dominánsnak, sőt, az átlagnál egészségesebbnek a tetovált testű férfiakat: Andrzej Galbarczyk és Anna Ziomkiewicz ezért lefotózott kilenc meztelen felsőtestű fiatal férfit (egyiküknek sem volt tetoválása), majd felkértek egy tetoválóművészt, hogy dekorálja ki a fotóikat.

Ezután több száz önkéntesnek mutatták meg az eredeti és a módosított képeket – férfiaknak és nőknek egyaránt – és arra biztatták őket, hogy osztályozzák a fotókon szereplőket a következő szempontok szerint: mennyire vonzóak, mennyire tűnnek egészségeseknek, dominánsaknak és agresszíveknek, illetve meglátásuk szerint mennyire jó partnerek és apák válnának belőlük.

A nők többsége úgy ítélte meg, hogy a tetovált férfiak egészségesebbeknek tűnnek, amikor azonban a vonzerőről volt szó, nem számított, hogy valakinek van-e tetkója vagy nincs.

Ami a párkapcsolatra és családalapításra való alkalmasságot illeti, a nők inkább a tetoválás nélküli férfiakat vélték megbízhatóbbnak, valószínűleg azért, mert a tetoválás impulzivitást és kockázatkeresést sugall, amely tulajdonságok a nők számára hosszú távú kapcsolatban inkább negatív színben jelennek meg – míg ha forró kalandról van szó, kifejezetten kellemes hatást tehetnek rájuk.

Mind a férfiak, mind a nők úgy vélték, hogy a tetovált pasik agresszívebbnek és dominánsabbnak tűnnek, mint tetoválás nélküli ikreik, vagyis a tetoválás férfiasabb külsőt kölcsönzött a modelleknek.

A kísérlet azonban kissé egyoldalúra sikerült, ugyanis csak fiatal és jó felépítésű férfiak képeit mutatták meg a tesztalanyoknak, pedig tetoválás lehet más testalkatú, korú és kinézetű férfiakon is, ráadásul a ruházat, a hajviselet, és az egyéb kiegészítők is sokat számítanak. (Mondjuk egy Harley Davidson mennyiben befolyásolja az összképet?)

Nem mindegy, hogy a bőr hány százalékát borítja tetoválás, és az mit ábrázol, mennyire művészi vagy mennyire gagyi, mennyire egyedi vagy mennyire tucatábra – ezeket a szempontokat persze nehezebb mérni, de attól még tény marad, hogy a kísérlet ebben a formában elég hiányos.

Az is sokat számíthat, hogy a szemlélő mennyire konzervatív, vagy éppen mennyire nyitott mindenre: ha vannak a családjában, baráti körén belül tetovált férfiak, és ezért eleve nem rendelkezik előítéletekkel velük kapcsolatban, biztosan másképp fog gondolkodni, mint az, aki soha nem ismert egy tetovált embert sem személyesen.

Mindenesetre számottevő előnyre nem fog szert tenni az a srác, aki csak azért tetováltatja magát, mert az szerinte menővé teszi a lányok szemében: ideig-óráig felhívhatja magára a figyelmet, de hosszabb távon nem ez teszi majd sikeressé, sőt, meglehet, hogy elriaszt pár nőt, aki egyébként nagyon tetszene neki.

Ezzel senkit nem akarunk lebeszélni a tetoválásról, mindenesetre érdemes megfontolni ilyen szempontok szerint is, hogy belevágunk-e, vagy miért is szeretnénk belevágni: vajon bátorságpróbaként fogjuk fel, egy menő csoporthoz akarunk tartozni, vagy csak a divat kedvéért csináljuk? És belegondoltunk-e abba is, hogy mi lesz, ha később megbánjuk, hogy tetováltattuk magunkat?

Érdekes lenne azt is megtudni, hogy a férfiakra hogyan hat a nők testén látható tetoválás, és az milyen üzeneteket hordoz.