Mi a baj azzal, ha az Igazit keresed?

A társkeresők nagy része az Igazit keresi. Azt, akiről kislány korában álmodozott, akire felnézhet, akivel tökéletes boldogságban él majd. A társ legyen kedves, megértő, jóképű, humoros, intelligens, és legyen tökéletes az alakja. A lista nem tűnik teljesíthetetlennek, társkeresők ezrei bolyonganak mégis elveszetten, mert nem találják az egyetlen Igazit. Hol hibáznak?

Nem azt állítom, hogy nincsen Igazi. Egyetértek Popper Péterrel, aki azt mondta, hogy életünk során öt-hat olyan emberrel is találkozhatunk, aki Igazi lehet számunkra. A kérdés csak az: felismerem-e. Hajlandó vagyok-e őt tudatosan megkeresni? Vagy csak várom a csodát, hogy velem is megtörténjen a nagy találkozás, ahogy a filmekben? Gyakran azt is tapasztalom, hogy a társkeresőknek totál irreális elvárásai vannak egy párkapcsolattal vagy éppen a partnerükkel szemben.

Várod, hogy rád találjon a szerelem

Nagyon sokan hisznek a hollywoodi mesében: egyszer csak váratlanul, véletlenül belebotlanak majd egy vonzó idegenbe, kipattan köztük a szikra, és egymásba szeretnek, majd kézen fogva elsétálnak a naplementébe.

A realitás viszont az, hogy a romantikus filmek sokkal inkább a társkeresők vágyálmairól szólnak, mintsem a valóságról! A valóságban nagyon kicsi az esélye annak, hogy véletlenül belebotlasz valakibe a munkahelyed és a lakásod között.

A realitás az, hogy ha az iskolai éveid alatt vagy a munkahelyeden, a szomszédságodban nem ismerkedsz meg valakivel spontán módon, és nem alakítasz ki párkapcsolatot, akkor bizony tenned kell azért, hogy legyen párod. Mert nem fog bekopogni az ajtódon, hogy évek óta téged keres, és most végre megtalálta a címet.

Ha tényleg párkapcsolatra vágysz, akkor tenned kell érte. Felelősséget kell vállalnod az életedért, és el kell kezdeni tudatosan keresni: online randioldalakon, randiszervező eseményeken. Ez sajnos időt, energiát, pénzt igényel, és egyáltalán nem hasonlít a hollywoodi filmek álomtalálkozásához.

Várod, hogy első látásra kipattanjon a szikra

Sokan túllépnek az első ponton, feljelentkeznek randioldalakra, és elkezdenek találkozgatni. De a csodavárás megmarad. A romantikus filmek másik csodájában, az első pillantásra való szerelemben még mindig hisznek. Várják a szikrát, a nagy vonzódást már az első találkozó első néhány másodpercében. Ha nem tapasztalnak semmiféle vonzódást, már el is köszönnek a másiktól.

A realitás az, hogy az első látásra való szerelem szintén ritkán következik be. Különösen akkor, ha már idősebb vagy, túléltél jó néhány csalódást, és nehezebben engedsz közel magadhoz egy vadidegen embert.

A vonzódás kialakulásához gyakran több találkozó kell. Meg kell ismerni a másikat, megnyílni, megmutatni magunkat, kíváncsinak lenni a másikra. Ez sokszor lassú folyamat, és egyáltalán nem hasonlít a romantikus filmek „lepkék repdesnek a hasamban” érzéséhez.

Azt gondolom, hogy második pillantás mindenkinek jár egy ismerkedési folyamatban. Lehet, hogy az illető az első randin szorong, fáradt, fáj a feje, és nem hozza a legjobb formáját. Azt szoktam tanácsolni a társkereső klienseimnek, hogy ha nem ellenszenves az illető, nézd meg másodszor is, hátha később kipattan az a szikra.

Az a tapasztalatom, hogy a klienseim több mint fele úgy talál társat, hogy lassú folyamat náluk az ismerkedés, és hetek is eltelnek, mire szerelmesek lesznek.

Túl nagyok az elvárásaid

Sok társkereső óriási elvárásokat támaszt a partnerével és a párkapcsolattal szemben is. Azt gondolják, hogy csak akkor köteleződnek el egy kapcsolatban, ha a másik mindenben tökéletesen megfelel az amúgy borzasztóan nagy elvárásaiknak.

Úgy tűnik, mintha ők nagyon igényesek lennének, és nem érnék be akárkivel. Valójában inkább arról van szó, hogy bár tudatosan nagyon szeretnének társat, a lelkük mélyén félnek a közelségtől, az intimitástól és az elköteleződéstől. Így aztán a tökéletesség keresésének álarca mögé bújva mindent megtesznek azért, hogy ne kerüljenek még egy párkapcsolatnak a közelébe se.

Gyakran leragadnak a külsőségeknél. Lehet, hogy belekezdenek az ismerkedésbe, de a második, harmadik randi tájékán elkezdi őket zavarni valami a partnerben. Például egy anyajegy, úgy gondolják, hogy nem elég szép a másik arca, nem elég jó az alakja. És lelépnek, megszakítják a kapcsolatot. Az elhagyott partner pedig ott marad csalódottan, azzal a fájdalmas érzéssel, gondolattal, hogy „már megint nem kellettem, nem voltam elég jó/szép”.

Ha csak egy kósza gondolat szintjén is felmerül benned, hogy esetleg túl nagyok az elvárásaid a jövendő pároddal szemben, akkor érdemes szakmai segítséget keresned, mert ez nagyon erősen akadályozza azt, hogy társat találj!

Majd én megváltoztatom!

A negyedik gyakori hiba, ha valaki úgy megy bele egy párkapcsolatba, hogy ezt gondolja: „Jó, jó a partnerem, de nem az Igazi. Semmi gond, majd én megváltoztatom!”

Gyakran hallom ezeket a mondatokat: „Kár, hogy Ferit és Pistát nem lehet összegyúrni egyetlen emberré. A kettejük közös tulajdonságai kitennének egy tökéletes pasit.”

A probléma csak az, hogy Feri és Pista is halandó, esendő emberek, nem pedig tökéletes szupermenek. A kérdés, hogy el tudod-e fogadni a partneredet az előnytelen tulajdonságaival együtt. El tudod-e fogadni, hogy tökéletesen hozzád illő társat soha nem fogsz találni? Mindig lesz valami olyan a másikban, amit legszívesebben „megszerelnél” rajta. El tudod-e fogadni, hogy csomagban kapjuk a másikat?

Tegyük fel, hogy beleszeretsz egy nyugodt, békés, kiegyensúlyozott pasiba, aki a légynek se tud ártani. Biztos lehetsz benne, hogy soha nem fog bántani téged. De hamarosan az is ki fog derülni számodra, hogy nem lehet vele egy jót veszekedni, mert kikerüli a konfliktust. Azt fogod tapasztalni, hogy ha te elkezdesz veszekedni egy bolti eladóval, ő nem fog melléd állni, sőt bocsánatot kér a nevedben, és kirángat a boltból.

Vagyis a vonzó tulajdonságának (békés, nyugodt, nem fog bántani) meglesz a hátulütője (konfliktuskerülő, nem fog megvédeni). Ez ugyanannak a tulajdonságnak a két oldala! A kérdés, hogy megfizeted-e a békességed árát, és képes vagy-e ezt elfogadva együtt élni vele, vagy nekiállsz őt harcosan megváltoztatni?

A legtöbb esetben a másik nem a változást választja, inkább lelép, mert senki nem szereti, ha „farigcsálni” kezdik. Te pedig ismét ott találod magad a társkeresés start mezőjén…

Amikor társat választasz, érdemes tudni, hogy a másik annyira vonzó tulajdonságának mi a hátulütője, és együtt tudsz-e ezzel is élni, ha őt választod.

Ha elakadtál a társkeresésben, nézd meg az Igényes társkeresők mesterkurzusának videóit!