Mi nem szeretet? Vedd észre a jeleket!

A társkeresés időszakában különösen fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy egy párkapcsolatban mit jelent a szeretet. Sajnos sokaknak egészen téves elképzelései vannak erről, és szeretetnek gondolnak durván bántó viselkedésformákat is, és csak, hónapok, esetleg évek múlva jönnek rá, hogy mennyire vakvágányra siklott az életük.
  

Én tudom, hogy, mi az igazi szeretet

Mindenki azt hiszi, hogy tudja, mi a szeretet. Miért is kellene erről beszélni, írni, olvasni? Pedig aki diszfunikcionális családból jön, annak egészen bántó, fájó viselkedésformák is beleférnek egy „szeretetteljes” kapcsolatba. Mert számára az a megszokott és normális, hogy egy párkapcsolatban lehet dührohamot kapni, kiabálni, csapkodni, hiszen mi ilyen szenvedélyesen szeretjük egymást.

Sokaknak az is teljesen rendben van, ha a párjuk megmondja nekik, hogy hová mehetnek el, kikkel találkozhatnak és milyen ruhát vehetnek fel. Azt gondolják, hogy ez normális, mert a párjuk félti őket, ragaszkodik hozzájuk, nem akarja, hogy valaki más elcsábítsa őket. Szerintük a féltékenység a partnerük szerelmének bizonyítéka.

Mások számára az is rendben van, hogy a kapcsolatuk egy őrült hullámvasút, szenvedélyes veszekedések, szakítások és ismételt egymásra találások körforgása. Mi más bizonyítaná, hogy ők örökre összetartoznak, ha nem az, hogy mindig visszatalálnak egymáshoz?

Valójában a fenti példák nem a szeretetről szólnak, hanem arról, hogy egyik vagy mindkét fél elakadt valahol a személyiségfejlődésben: impulzuskontroll zavara van, nem tudja kordában tartani a haragját. Vagy a féltésnek látszó esetben inkább birtokolni, kontrollálni akarja a másikat. Az őrült érzelmi hullámvasú pedig kötődési zavarról, elköteleződési problémákról árulkodik.

Vagyis egyik viselkedésforma sem arról szól, hogy itt egy életre szóló egészséges szeretetről van szó. Aki viszont benne van, ezt gondolja, és nem érti, miért szenved ennyire, mitől vannak pszichoszomatikus bajai.

A féltékenység nem szeretet

A legtöbben a féltékenységgel kapcsolatban tévednek. A kapcsolat elején sokan még örülnek is annak, hogy a párjuk féltékeny rájuk, mert ezt a másik szerelmének legfontosabb bizonyítékának látják. Számukra ez azt jelenti, hogy a partnerük, őrülten szereti őket, ragaszkodik hozzájuk.

A féltékenység azonban egészen súlyos mentális problémákat jelezhet. Például komoly önértékelési zavarokat. Aki féltékeny, egyáltalán nem biztos abban, hogy ő szerethető, megérdemli azt, hogy valaki elköteleződjön mellette. Hiányzik belőle a másik iránti bizalom.

Mivel fél az elhagyástól, megelőzési szándékkal egy idő után elkezdni kontrollálni a partnerét. Szabályokat és korlátokat állít: ellenőrzi a társa időbeosztását, váratlan pillanatokban rátelefonál, kamerás bejelentkezést követel tőle. Nem engedi el sehová, eltiltja a legfontosabb emberi kapcsolataitól.

És máris ott vagyunk a durva kontrollálnál. Ami eleinte még aranyos féltésnek tűnt, pár hónap alatt durva diktatúrává, kontrollá és birtoklásvággyá válik.

Mire észbe kapsz, már rád is zárult a kalitka ajtaja, ahonnan elképesztően nehéz lesz kiszabadulni. Épp ezért fontos megértened: aki a kapcsolat elején féltékeny, attól szabadulj meg minél előbb, mert soha nem fogod tunk őt érdemben megnyugatni. Nem lesz bizalom a kapcsolatotokban, csak kontroll és félelem.

A féltékenység soha, de soha nem a másik szerelmének jele, hanem inkább a mentális sérültségének, labilitásának, bizalomhiányának a nagyon korai jelzése.


  

A dühroham nem a szenvedélyesség jele!

Aki olyan családban nőtt fel, ahol mindennapos volt, hogy a szülők hangosan, vehemensen veszekedtek, kiabáltak, csapkodtak, törtek-zúztak, az is könnyen csapdába eshet. Ők könnyen azt gondolhatják, hogy teljesen normális egy párkapcsolatban, ha heves, durva viták zajlanak, a partnerek becsmérlik, megalázzák egymást, és időnként összetörik egy-egy tányér.

„Mi ezzel a gond? – kérdezik. - A szüleim is így éltek, és még mindig együtt vannak. Mi ez, ha nem az összetartozásuk jelképe?”

Ha velük is így viselkedik a társuk, számukra ez teljesen normális, a mindennapi működésmód normális része. „Ő már csak ilyen szenvedélyes. Kidühöngi magát, aztán megnyugszik, és minden megy tovább.” Ennek soha nincs következménye, többnyire még bocsánatkérés sem történik. „Nem kell ennek nagy feneket keríteni” – magyarázzák be maguknak.

Abba viszont nem gondolnak bele, hogy milyen folyamatok zajlanak a testükben, lelkükben, amikor éppen tart a vihar. Ha kiabálnak velünk, amikor bántó, megalázó mondatokat mondanak nekünk, akkor arra az egész testünk reagál. Készenléti üzemmódba kapcsol, mert veszélyt érzékel, és felkészül a támadásra vagy menekülésre. Ha ez a készenléti üzemmód gyakorivá válik, könnyen lesz olyan stresszbetegségek melegágyává, mint a szorongás, pánikroham, cukorbetegség, autoimmun betegségek vagy a rák. És mindezt még csak nem is érzékeljük, nem is tudatosítjuk, mert számunkra ez annyira természetes és megszokott, hogy fel sem tűnik, hogy a testünk-lelkünk vészhelyzetbe kapcsol.

A legdurvább, hogy ezeknek a helyzeteknek az elszenvedői a következő mondatokkal mentegetik őrjöngő partnereiket: „ő már csak ilyen, el kell fogadni. Neki se volt könnyű gyerekkora. Ha lehiggad, utána megint kenyérre lehet kenni. Ő ilyen szenvedélyesen szeret.”

Mindez óriási önáltatás. Az ilyen ember nem szeret, hanem őrült módon dühöng és bántalmaz. Ez nem szeretet! Nem érdemes felette szemet hunyni. Figyelj inkább a saját reakciódra! Mit érzel egy ilyen vihar közben? Hogyan reagál a tested? Megéri neked egy ilyen emberrel együtt maradni?

Persze el lehet küldeni őt segítő szakemberhez, de nagyon hosszú idő, mire felismerik, hogy a gond velük van, és nem veled. (A szokásos reakciójuk: „persze, hogy dühöngök, mert a viselkedéseddel kihozod belőlem az állatot.”)

Ha tehát a randizási szakaszban azt veszed észre, hogy a randipartnered rendkívül könnyen felhúzza magát, mert a pincér lassan szolgálja ki, vagy mert az előtte haladó autós nem elég gyors, tekintsd ezt jelnek! Nem biztos, hogy érdemes vele folytatni a randizást, bármennyire is szimpatikus.

Ha elakadtál a társkeresésben, esetleg beleragadtál egy fájó párkapcsolatban, gyere el coachingra, és megkeressük a megoldásodat!