7+1 dolog, amit joggal vársz el egy kapcsolattól

Noha sokan azt hiszik, hogy a mai egyedülállók azért nem találnak sokáig partnert, mert túl nagyok az igényeik, abba a hibába végképp nem kellene beleesni, hogy lemondunk azokról az alapvető értékekről, amelyek egy párkapcsolatot egyáltalán megélhetővé, boldoggá tehetnek. X évvel ezelőtt nem azért házasodtak többen, mert ismerték a boldogság titkos receptjét, és nem volt számítógép, hanem azért, mert hatalmas társadalmi nyomás alatt tartották a nőket, és aki még huszonöt éves kora előtt nem kelt el, az vénlánynak számított, ráadásul a teherbe esett nőt kvázi muszáj volt feleségül venni... (Legalábbis tisztességesebb férfiak ezt így gondolták, tudván, hogy mi fenyegeti a nőt, ha nem teszik meg.)

Azok az idők egyáltalán nem voltak jobbak, és isten ments, hogy visszasírjuk őket: ha a válás nem létezett, vagy csak ritkán szánták rá magukat, az nem a házasságok kölcsönös tiszteleten és szereteten alapuló működésének volt köszönhető, hanem egész más tényezőknek... De mielőtt elmerülnénk a múltban, nézzük meg, melyek azok a dolgok, amelyeket joggal várhatunk el egy modern, társadalmi kényszerek nélküli, önkéntes alapon létrejövő, szeretetteljes kapcsolattól. Az elvárás nem azt jelenti persze, hogy mindehhez nekünk nem kell semmit tennünk: amit mi elvárunk, azt nyújtatunk is tudni kell, különben értelmetlenné válik az egész.


1. Szeretet 

Mégpedig olyan szeretet, amelynek külső jelei is vannak, lásd ölelés, csók, kedves szavak, dédelgetés. És nem csak a kapcsolat legelején, hanem később is: aki a székely vicc szerint működik, vagyis aki azt hiszi, hogy elég egyszer kimondani, hogy "szeretlek", aztán kussolhat élete végégig (majd legfeljebb szól, ha változás áll be), az a legjobb úton van a kapcsolata tönkretétele felé. (Természetesen az se elég, ha csak a gesztusok vannak meg, az érzelmek azonban hiányoznak: a kettőnek összhangban kell lennie.)
A szenvedély vagy a vágy nem elég egy kapcsolat működéséhez, mert az elég hamar kihuny, emberi lényként is szeretni kell egymást ahhoz, hogy értelme legyen együtt maradni. 


2. Együttérzés

Valódi szeretet nincs együttérzés nélkül, ezért is hazug azok szerelme, akik képesek bántani az állítólag szeretett lényt. Ha szeretek valakit, fáj, ha szenved, és boldoggá tesz, ha örül. Együtt rezdülök vele, mindig kész vagyok megvigasztalni. Nem bagatellizálom a fájdalmát, nem nevetem ki, még ha nem is mindig értem, hogy miért pont az bántja annyira, aminek számomra nincs jelentősége. Egy jó kapcsolat olyan, mint egy kényelmes fotel: mindig hátra lehet dőlni benne, és mindig puha lesz.


3. Tisztelet

Akit szeretünk, azt nem alázzuk meg lépten-nyomon, sőt, tudva és akarva sohasem. Persze, történhet olyan, hogy amit mi nem érzünk megalázónak, azt ő annak érzi, és fordítva... De ő sem aláz meg bennünket, főleg nem megyünk bele kölcsönösen bántó játszmákba, amelyekből a kapcsolat maga vesztesként fog kikerülni. A tisztelet azonban nem olyasmi, ami alanyi jogon járna: ki is kell érdemelni. És el is lehet veszíteni. A tiszteletbe az is beletartozik, hogy ha a másik másképp gondolkodik valamiről, akkor azt elfogadom, még akkor is, ha nekem fáj. (Persze elérkezhetünk egy ponthoz, amelyen túl már nem tudom elfogadni, de akkor a kapcsolat halálra is van ítélve.)


4. Idő

Nincs időnk a kapcsolatra? Nincs időnk egymásra? Akkor mire van időnk? Egyetlen kapcsolat sem létezhet anélkül, hogy a benne lévők időt szánnának egymásra. Lehet, hogy ehhez kell némi szervezés, le kell mondanunk valami másról, de az állandó időhiányba csak tönkremenni lehet. Ha együtt akarunk lenni valakivel, akkor legyünk vele. Ha viszont az együtt töltött idő kínszenvedés, akkor meg felesleges erőltetni, végképp nincs értelme folytatni. (Persze, mikor már gyerekeink is vannak, a kedvükért tölthetünk együtt időt szenvedősen is, de az már nem valódi kapcsolat.)


5. Érdeklődés egymás személye és dolgai iránt

Ez nyilván összefügg az idő faktorral is, mert aki nem tölt elég időt a partnerével, annak fogalma se lesz arról, hogy mi foglalkoztatja a másikat, mire gondol, miket érez. Egy kapcsolat elején ritkán jelent ez problémát, akkor még mindenre kíváncsiak szoktunk lenni a meghódítandó személlyel kapcsolatban. De ahogy telik az idő, úgy süppedünk bele abba az állapotba, hogy már nem érdekes, mit is mondunk, monologizálunk, abból indulunk ki, hogy a másik összes sztoriját ismerjük és úgyse érdemes odafigyelni... Márpedig, ha a partnerünk nem figyel ránk, akkor majd találunk valaki mást, aki odafigyel. 


6. Intimitás

Ettől fél a legtöbb ember a legjobban. Teljesen (vagy legalábbis nagyon) megnyílni a másik előtt, és ettől sebezhetővé válni nem is egyszerű. Akinek rosszak az előzetes tapasztalatai, lehet, nem is lesz rá képes. Sokan keverik az intimitást a szexszel, pedig a kettő nem ugyanaz, noha az intimitás megélése szex nélkül nehezebb... De ha valaki intimitás helyett használja a szexet, és ahányszor a partnere gyengédséget, megértést keres, csakis a szex jut az eszébe, akkor inkább távolodni fog, mint közeledni. 


7. Nagylelkűség

Az igazi nagylelkűség nem az anyagi lehetőségektől függ, bár persze könnyebb úgy nagyvonalúnak lenni, ha bőven van miből adni. Viszont adni úgy is lehet, hogy közben nem nagylelkűek vagyunk, hanem a hatalmunkat fitogtatjuk, lekötelezzük a másik embert, és utána felhánytorgatjuk, mennyi mindent kapott tőlünk. A nagylelkűség elsősorban hozzáállás kérdése: arról szól, mennyire törődünk partnerünkkel, mennyi saját teret hagyunk neki, mennyire vagyunk képesek visszafogni saját negatív érzéseinket - mennyire tudunk örülni a sikereinek, még akkor is, ha nekünk éppen nem mennek annyira jól a dolgaink. Ez utóbbira például sok férfi, aki egyébként nagyvonalúnak tartja magát, nem képes, éppen azért, mert a nagyvonalúságot abban méri, hogy ő maga mennyi pénzt tud keresni... 


+1: Szex

Hacsak nincs más értelmű megegyezés a felek között (mert mindketten aszexuálisak például), egy kapcsolattól bizony szexet is elvárhatunk. Mégpedig lehetőleg odafigyelő, az igényeinkre koncentráló, változatos szexuális életet. Hiába van meg minden más egy kapcsolatban, ha éppen a szex marad ki belőle - akkor nem párkapcsolat, csak barátság. Ha egyikünkből eltűnik a szexuális érdeklődés, a másikban meg megmarad, akkor ott a problémát nem szőnyeg alá kellene söpörni, hanem megoldást találni rá... Létezhet párkapcsolat szex nélkül, de ha a szexmentesség csak az egyik fél döntése, akkor abból semmi jó nem származik. Ahogy abból se, ha valaki kikényszeríti a szexet a partneréből. Ha már nincs szex, lehet, hogy a kapcsolat napjai is meg vannak számlálva. Ezért fontos, hogy olyannal kezdjünk tartós kapcsolatba, akihez nagyon vonzódunk, mert a csak tessék-lássék kezdeti vonzalom nem szokott növekedni. 


Bizony nem keveset várunk el egy kapcsolattól, ha mindezt szeretnénk megkapni. De vajon melyik pontról mondhatnánk le anélkül, hogy még érdemes legyen együtt maradni?