Érdemes kompromisszumot kötni a társkeresés során?

Nehéz kérdés. Ha feladom az álmaimat, és belemegyek egy félig jó párkapcsolatba, ahol nem igazán vonzó a másik, nem tudom tisztelni, akkor évekre egy olyan viszonyban köteleződök el, ami nem feltétlenül jó számomra. Mindig marad hiányérzetem. Ha viszont nem kötök kompromisszumot, ha az ideális Igazit kergetem, akkor magányos maradhatok akár évekig. Talán életem végéig. Hol van itt a megoldás?

A kérdésről erősen megoszlanak a vélemények. Vannak, akik arra esküsznek, hogy érdemes kitartani az igényeink mellett, és nem szabad belemenni olyan kapcsolatba, ahol a másik nem felel meg az elvárásainknak. Az igényesség mellett voksolók arra hivatkoznak, hogy még mindig jobb egyedül élni, mint egy olyan kapcsolatban, ahol a hiányzó értékek miatt állandó a feszültség és az ebből következő veszekedések. Ráadásul egy ilyen kapcsolattal évekre zsákutcába kerülhetek, és elszalasztom az igazán jó, sőt tökéletes párkapcsolat lehetőségét.

A kompromisszum mellett érvelők azt hangoztatják, hogy nincs tökéletes ember (sőt, állítólag én sem vagyok az), így aztán nem érdemes egy kőbe vésett elváráslistához ragaszkodni, mert nem létezik az az ember, akit keresek. A tökéleteshez való ragaszkodásunk azzal jár, hogy évekre beleragadunk a társkeresés mókuskerekébe, és végül magányosan éljük le az életünket.

Azt gondolom, hogy létezik egy középút: nem érdemes feladni a legfontosabb elvárásainkat, és olyan kompromisszumot érdemes meghozni, amivel együtt tudunk élni.

Lásd tisztán a legfontosabb elvárásaidat!

Még a társkeresés elején érdemes készíteni egy listát arról, hogy kit keresel. Engedd el bátran a fantáziádat, és írd le álmaid mesebeli hercegét (hercegnőjét)! Nyugodtan vess papírra mindent, ami egy kicsit is fontos neked a másikban és a párkapcsolatban, ez itt még csak az ötletelés ideje.

Ha már van egy hosszú listád, akkor nézd át, és minden egyes tétel esetében döntsd el, hogy ez elengedhetetlen vagy inkább csak kívánatos. Ezután már csak az elengedhetetlen listával dolgozunk. Állítsd az egyes kívánságaidat fontossági sorrendbe, és válaszd ki azt az ötöt, amiből nem vagy hajlandó engedni! Ez az igényeidnek az a szintje, ami alá nem mész, ebből nem engedsz, bármennyire is őrjítően vonzó a másik.

Társkereső coachingok során rendre elkészítjük ezt a listát a klienseimmel. Egy nagyon fontos tétel azonban nem szokott szerepelni ezen a listán, pedig mindenki számára alapvető jelentőségű: ugyanolyan jellegű kapcsolatra vágyjon, mint én.

Hiába találtam egy jóképű, intelligens, művelt, nagylelkű, kommunikatív partnert, ha ő egyedül akar élni, utazgatni, karriert építeni, míg én elkötelezett monogám viszonyra, családra és gyerekekre vágyom. Sokan belemennek egy ilyen kapcsolatba azzal a reménnyel, hogy mellettem majd meggondolja magát, elköteleződik, és lesz egy szakajtónyi gyerekünk. Hosszú évek szenvedését és végül a kudarcot kockáztatják ezek a társkeresők. Sokan életük legszebb éveit pazarolják olyan viszonyra, amelyekről az első pillanatban is lászik, hogy halálra ítélt, mivel a partnerek elképzelései fényévekre vannak egymástól.

Azt javaslom tehát, hogy ez a tétel legyen a nulladik pont az elváráslistádon, és nagyon szigorúan ragaszkodjál hozzá!

Nincs tökéletes partner!

Azt gondolom, hogy sokan ott követik el a hibát, hogy az elváráslistájuk minden egyes pontjához mereven ragaszkodnak, és nem is találnak olyan embert, aki minden pontjuknak megfelel. Gyanítom, hogy ennyire tökéletes ember nem létezik, vagy már rég házas, és a partnere mindent elkövet, hogy megtartsa a kapcsolatot.

Még ha a legtökéletesebb partnert is választjuk, akkor is lesznek olyan vonásai, életkörülményei (gyerekek, idős szülők, traumatizált gyerekkor, hobbik), amelyeket legszívesebben kicserélnénk, ha tudnánk varázsolni. Nincs tökéletes ajándékcsomag, minden mikuláscsomaghoz jár virgács is. Ha ebbe nem tudunk beletörődni, akkor tényleg életünk végéig társkeresőzhetünk. A kérdés csak az, mit tudunk elfogadni, mibe vagyunk képesek jó szívvel beletörődni.

Miben hozzunk kompromisszumot?

Ez a legfontosabb kérdés: mivel tudunk kiegyezni, és ez csökkenti-e a partnerünk iránt érzett szeretetünket és tiszteletünket. Ha a szeretet, tisztelet és vonzalom megvan, egy pár nagyon sok nehézséggel szembe tud nézni.

Ha elindult egy kapcsolatod, de azt érzed, hogy valami nem stimmel, nem tudod beleengedni magadat, akkor végezd el az alábbi gyakorlatot, hátha végül tisztábban fogsz látni.

Vegyél elő papírt, tollat, gondolj a partneredre, a kapcsolatotokra, és írj össze minden kisebb-nagyobb dolgot, ami zavar, és amit megváltoztatnál, ha varázsolni tudnál! Végül olvasd át a listát, és jelölj meg S-sel minden olyan tételt, amit semmiségnek ítélsz, A-val pedig azt, amit alapvető hiányosságnak! Majd nézd végig az alapvető hiányosságok listáját! Van olyan, amit tényleg nem tudsz elfogadni, elviselni? Ez a dolog akadályozza, hogy szeresd és tiszteld a partneredet? Ha igen, akkor itt az ideje, hogy eldöntsd, maradsz-e ebben a kapcsolatban.

Az is előfordulhat, hogy az eddig alapvető hiányosságnak tartott dologról kiderül, hogy még pont együtt tudsz vele élni.

Érdemes olyan hiányosságokkal kompromisszumot kötni, amivel még éppen meg tudunk békélni. Lehet, hogy időnként zavarni és idegesíteni fognak dolgok a másikban, de azért alapvetően együtt lehet élni ezekkel az apróságokkal.

Fontosnak tartom hangsúlyozni: bárkit is választasz, egészen biztosan lesznek idegesítő szokásai, tulajdonságai, őrjítő családja, gyereke, exfelesége (exférje). Azt gondold át, hogy együtt tudsz-e élni hosszú távon ezekkel, még akkor is, ha időről időre bosszantani fognak.

Hamis igényesség vagy intimitástól való menekülés?

Van a társkeresőknek egy csoportja, akik nem hajlandók senki mellett elköteleződni, mert úgy érzik, ők csakis és kizárólag a legjobb, legtökéletesebb partner mellett hajlandók lehorgonyozni. Mivel ilyen nincs, ezért évek óta keresik a tökéletest. Lehet, hogy időnként van egy-két néhány hónapig tartó párkapcsolatuk, de folyamatosan keresésben vannak. Azt gondolják magukról, hogy ők csak igényesek, és nem érik be akárkivel.

Ezeknek az embereknek a többsége azonban fél a közelségtől, az intimitástól. Lehet, hogy erősen sérültek gyerekkorukban a szüleikkel való kapcsolatban, esetleg egy korábbi szerelemben, így aztán lelkileg bezárkóztak, nem engednek közel senkit, és képtelenek az elköteleződésre. Nekik mindenképp érdemes segítőhöz (pszichológus, coach, mentálhigiénés szakember), és alaposan átgondolni, hogy miért ennyire nehéz meghozniuk a maguk kompromisszumát.

Ha elakadtál a társkeresés során, gyere el társkereső coachingra, és megkeressük a te megoldásodat!