A boldog kapcsolat négy alappillére

Írtam már korábban többször is a boldog kapcsolatok titkairól, hogy jellemzően milyen viselkedésminták tapasztalhatók a jó házasságokban, mi az, amit egy tartós kapcsolattól, egy szövetségtől joggal elvárhatunk, és melyek azok a viselkedésminták, amelyek világosan jelzik, hogy legjobb lenne szakítani.

Hassenbrauck and Fehr (2002), ahogy sok más kutató, a boldogság kék madarára vadászva összegyűjtött egy csokor kérdést, hogy felmérést készítsen arról, az emberek szerint melyek a legfontosabb dolgok, amelyeknek stimmelniük kell ahhoz, hogy a kapcsolat mindkét résztvevője jól érezze magát. A 60 meghatározás között olyanok szerepeltek, mint:


Az egymással való beszélgetés
A gyengédség
A humor, jó hangulat
A megbocsátás képessége
Az egymás utáni vágyakozás
A hasonló érdeklődési kör
Egyéniségünk megőrzése
Közös célok
Szexuális elégedettség
Nem gondolni azt, hogy a partnerünk már a miénk és garantáltan nem is veszíthetjük el


A sok beérkező válasz alapján a kutatók megállapították, mely az a négy alappillér, amely feltétlenül szükséges a kapcsolatok boldogságához.


1. Intimitás

Sokszor előkerült már ez a fogalom, de még mindig vannak, akik az intimitást a szexszel keverik. Pedig egészen mást jelent – a szex lehet a része, de természetesen állhatunk intim, azaz bensőséges kapcsolatban olyanokkal is, akikhez szexuálisan semmi közünk – például a gyerekeinkkel, testvéreinkkel, szüleinkkel, barátainkkal.

A kapcsolatok elején az intimitás általában hamar kialakul, de vannak emberek, akik félnek tőle, félnek kiadni magukat, főleg, ha már megtapasztalták, hogy ez a bensőségesség sebezgetővé teszi őket, és már volt olyan az életükben, aki visszaélt speciális pozíciójával.

Tipikusan azoknak esik nehezére az intimitás megélése, akiket bántalmaztak vagy elhanyagoltak gyerekkorukban: ősbizalom nélkül nagyon bonyolult felépíteni azt a képességet, hogy bízzunk egy másik emberi lényben, és megnyíljunk neki. De valódi bensőségesség nélkül nincs boldog párkapcsolat, sőt, szülő-gyerek kapcsolat sincs, és barátság sem.


2. Kompatibilitás – eléggé összeillünk-e?

Az ellentétek ugyan vonzzák egymást, de általában nem lesznek tartósan boldogok: ahogy már korábban is említettük, minél hasonlóbbak a gyökereink, a neveltetésünk, az értékeink, az életről és alapvető céljainkról alkotott elképzeléseink, annál nagyobb az esélyünk rá, hogy összetartó páros leszünk.
Sokszor csak későn derül ki, hogy bizonyos dolgokhoz teljesen másképp viszonyulunk, mint a partnerünk, ezért fontos már a kapcsolat komolyra fordulásakor megbeszélni, hogy például szeretnénk-e gyereket, mit gondolunk a nemi szerepekről, mire költjük majd a pénzünket, ha lesz, hol akarunk élni, szeretünk-e utazni, és így tovább.  


3. Függetlenség

A boldogság kulcsa nem a teljes összeolvadás, bármennyire is szép mondatok szólnak róla: az egymástól függés mellett a függetlenség érzése is nagyon fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak maradhassunk. Lehessenek dolgok, amelyekben önállóan döntünk, ne kelljen minden egyes kis lépést megbeszélni egymással, legyenek külön programjaink, ne fojtson meg a házasság és a család.

Ha anyagilag teljesen a partnerétől függő, eltartott ember sose tapasztalhatja meg azt a döntési szabadságot, amelyet az, aki önmagát is képes fenntartani. Sőt, az is fogoly lehet egy kapcsolatban, aki az egészet anyagilag tartja fenn. Valójában egyik félnek sem jó ez a helyzet, mert egymás túszaivá válhatnak: sok kapcsolat csak azért marad fenn, mert férj és feleség anyagi okokból nem tudnak/mernek elválni…

Márpedig a boldogsághoz kell, hogy szabad döntésből maradjunk a partnerünkkel, és ne azért, mert nem tudjuk önállóan fenntartani magunkat, vagy nem hagyhatjuk cserben azt, akit eltartunk.


4. Szexualitás

Ez az egyik legnagyobb kihívás: hogyan lehet megőrizni a jó szexet, egyáltalán a szexet a tartós kapcsolatban? Tudjuk, van körülbelül 1% aszexuális ember minden társadalomban: nekik erre nincs szükségük. Attól még élhetnek boldog párkapcsolatban, de csak akkor, ha egy másik aszexuálist választanak. A fennmaradó 99% viszont akkor is szenvedni fog a jó szex hiányától, ha tagadja, ha azt állítja, hogy neki ez nem fontos, ha a család érdekében lemond róla: együtt maradhatunk életünk végégig valakivel, akit már nem kívánunk, csak boldogok nem leszünk tőle.