Igaz rátok ez a tíz dolog? Akkor jobb, ha szakítotok!

Minden egyes új kapcsolat kezdetén azt reméljük, hogy végre sikerülni fog, végre nem csalódunk… Főleg akkor drukkolunk nagyon magunknak, ha már jó ideje tart a pechszériánk, és nagyon unjuk a szakítás, reménykedés, újrakezdés menetrendjét…

Így aztán, ha nem vagyunk biztosak magunkban, és ha nagyon szeretnénk már megállapodni, hajlamosak vagyunk rá, hogy megmagyarázzuk a negatívumokat is, és megpróbáljunk elfogadni olyan dolgokat, amelyeket jobb körülmények között sose fogadnánk el. Minél inkább úgy érezzük, hogy nincs sok választásunk, vagy egyáltalán nincs, annál nagyobb kompromisszumokat kötünk.

Ilyenkor nem árt, ha vannak konkrét, megvizsgálható témák: hogyan működik a kapcsolatunk valójában, és van-e remény arra, hogy jobbá tegyük, vagy ha már az eleje ilyen, akkor az idő múlásával csak egyre rosszabb lesz? Ha ez a 10 pont igaz rátok, vagy legalábbis a nagy része stimmel, akkor nem valószínű, hogy érdemes folytatni a kapcsolatot:

1. Állandóan veszekedtek.

Van, aki kifejezetten élvezi, ha zajlik az élet, és nem rejti véka alá a véleményét, ami ugyebár elég gyakran vezet konfliktusokhoz. De ha az egész kapcsolat csupa konfliktus és üvöltözés, akkor az még a mediterrán hajlamú embereknek is sok lesz. A vita, a csipkelődés lehet élénkítő hatású, de az állandó konfrontáció, az összeveszések-kibékülések ismétlődése felemészti az ember idegeit.

Vajon van-e bármi értelme ezeknek a konfliktusoknak, megoldotok-e általuk problémákat, tisztázódnak-e helyzetek, összecsiszolódtok-e, vagy a veszekedések után ugyanott tartotok, mint előttük? Ha a konfliktusoknak nincs kifutása, csak monoton jelleggel ismétlődnek, akkor a veszekedések nem vezetnek sehová. Ha pedig ennyire nem értetek egyet semmiben, hogyan akartok közös életet építeni? Minél nagyobb horderejű döntéseket kell hoznotok, annál fontosabb lesz, hogy egyetértésre jussatok… Arról már nem is beszélve, hogy ha a veszekedések nem egy-egy témáról szólnak, hanem személyes támadások, sértegetések, végképp nincs értelme folytatni.

2. Senki nem lát benneteket szívesen párként

Lehet, hogy ti nem is érzitek annyira a diszharmóniát, mint a barátaitok, ismerőseitek? Nyilván vannak emberek, akik valamilyen okból nem kedvelik a partneredet, de ha egyetlen ismerősöd, családtagod, barátod se megy el veletek sehová, ha mindketten ott vagytok, akkor azért az gyanús.

3. Egyetlen barátod se kedveli a partneredet

Lehet persze, hogy a 2. pont ugyan igaz, de nem azért nem szeretnek veletek együtt lógni a barátaitok, mert valami bajuk van a partnereddel, hanem, mert ti ketten, mint pár viselkedtek zavarba ejtően, idegesítően… Az 1. pontban említett állandó veszekedés például tuti, hogy mindenki kedvét elveszi a közös programoktól. De ennél még rosszabb jel, ha a partnered egyetlen barátod/barátnőd rokonszenvét se nyerte el.

4. Te sem bírod a partnered haverjait/barátnőit

Mindeddig arról volt szó, hogy mások mit gondolnak rólatok: de te mit gondolsz a kedvesed barátairól, haverjairól? Vajon számodra elfogadhatóak-e, vagy kifejezetten rühelled őket? És hogyan érzel azzal kapcsolatban, hogy hosszabb távon el kell majd őket viselned a közös otthonotokban esetleg? Vagy abban reménykedsz, hogy majd miattad elhagyja a barátait? Ugye, ezt nem gondolod komolyan?

5. Nem igazán jut eszedbe a partnered, ha épp távol vagy tőle

Az már biztos, hogy ebben az esetben nem vagy szerelmes, de ez még persze nem ok a szakításra. Ha azonban egyáltalán nem gondolsz rá, nem érzed úgy, ha valamit látsz, ami neki is tetszene, vagy valami felkavaró történik veled, hogy ő az, akivel ezt meg szeretnéd osztani, akkor tényleg nagy kérdés, minek vagy még vele. Csak, hogy ne maradj egyedül?

6. Jelentéktelennek érzed magad mellette

Ha úgy érzed, hogy ő több, mint te, mindenben jobb, te nem is érdemled meg, akkor az nem feltétlenül azért van, mert ez az igazság, hanem esetleg azért, mert ő ezt érezteti veled. Vagy a saját önértékelésed nagyon alacsony általában – akkor viszont nem csak mellette érzed ezt. Persze az, akinek rendben van az önértékelése, nem is maradna benne egy olyan kapcsolatban, amelyben nem érzi jól magát. Vagyis először magadon kellene változtatnod, hogy egészséges kapcsolatban tudj élni. Még az sem kizárt, hogy a jelenlegi partnereddel ezt meg tudod oldani, de csak akkor, ha a többi pont nem stimmel, és ő is hajlandó tenni azért, hogy csökkenjenek az önértékelési problémáid.

7. Folyamatosan neheztelsz rá, vagy azt érzed, hogy ő neheztel rád

Ha nem tudunk megbocsátani a partnerünknek, akár mi legyen az, amit meg kéne bocsátanunk, valódi vétkei, vagy olyan sérelmek, amelyekről nem is tud (mondjuk, mert túlérzékenyek vagyunk, ugyanakkor elég mimózák is ahhoz, hogy ne szóljunk semmit, csak duzzogjunk), vagy, ha a partnerünk csinálja ugyanezt, és az egész kapcsolatot valamiféle félig-meddig érthetetlen neheztelés és rosszallás lengi be, amit nem tudunk tisztázni, akkor ez alapvetően megronthatja az életünket. Amennyiben nem tudunk kilépni ebből az állapotból, és vagy nem vagyunk hajlandóak segítséget kérni, vagy semmi sem segít, akkor nincs értelme erőltetni a dolgot. Sokan játsszák ezeket a játszmákat házasságban is, de ha még nem jutottunk el ebbe a fázisba, akkor térjünk észre időben, mert nem lesz kellemes a fél életünket így leélni.

8. Ha alapvetően nem bíztok egymásban

A bizalomhiány rengeteg mindenből eredhet, de egészséges kapcsolatot akkor tudunk építeni, ha számíthatunk egymásra. Noha sokan gondolják úgy, hogy a szerelembe belefér a bizonytalanság, meg az adja a sava-borsát, ha tele van váratlan fordulatokkal, párkapcsolatot elég nehézkes arra építeni, hogy nem tudjuk, mi lesz holnap, és mi lesz jövő héten. Vagy nem lehetünk biztosak abban, hogy a partnerünk teljesíti az ígéretét, ott lesz a megjelölt napon a megjelölt helyszínen, nem bánt, akkor se, ha nagyon felidegesítjük, nem lop meg, és még sorolhatnám. Kisebb bizalmi válságok minden kapcsolatban adódnak, de ha már egyáltalán nem bízunk a másikban, akkor erősen el kell gondolkodnunk azon, hogy tudjuk-e folytatni a kapcsolatot.

9. Ha valamelyikőtök erővel meg akarja változtatni a másikat

Nehéz olyasvalakit találni, aki úgy tökéletes, ahogy van, de jó esetben azért kezdünk el valakivel járni, mert összességében tetszik és még a hibáit is szeretjük, vagy legalábbis elnézőek vagyunk velük kapcsolatban. Persze, a későbbiek során érezhetjük majd idegesítőnek azokat a dolgokat, amelyeket az elején még elnézően kezeltünk, vagy egyenesen sármosnak gondoltunk… De ha már a kapcsolat elején is az az érzésünk, hogy meg kell változtatni a másikat, akkor abból nem sok jó fog kisülni. Egyrészt felnőtt embereket az akaratuk ellenére megváltoztatni nagyon nem működőképes, másrészt, ha az ember úgy, ahogy van, nem tetszik, akkor miért akarunk pont vele lenni?

10. És a legfontosabb: ha nem érzed úgy, hogy de jó lesz megint vele lenni

Ha a találkozásaitok, az együtt töltött idő nem az öröm forrása, akkor minek ragaszkodni hozzá? Épp elég bosszantó nyűg van az életben ahhoz, hogy ne engedjük meg magunknak a luxust, hogy a partnerünkkel is kellemetlenül érezzük magunkat. Ha már nem vágysz a társaságára, és még nem kötötted össze vele az életed, talán nem kéne erőltetni a kapcsolatot.