Miért adaptív a humor a társkeresésben?

Miért sikeresebbek a vicces pasik az ismerkedésben?

Hangzott el a kérdés már nem egyszer, de ki kell, hogy egészítsem ezt a korlátozott előfeltevést valamivel. Nemcsak a vicces ipsék ügyesebbek a nők felszedésében, a jó közérzetű, poénos hölgyek is pengébbek a pasik fogásában, bár az ő esetükben kevésbé meghatározó ez a tulajdonság. A lentebbi érvek felsorakoztatásából meg fogod érteni, hogy miért van ez így.

Nemrégiben egy előadást tartottam férfiaknak, akik személyiségük fejlesztése és társkeresési életük sikeresebbé tétele érdekében látogattak el a programra.

Jelen témát hitelesnek is érzem a magam nevében, mert bár milliónyi dolgot elszúrtam randevúk és egyéb társkeresési manőverek során, de közben végig tudtam, hogy anyámat bármikor felhívhatom telefonon, hiszen legalább ő mindig röhögni fog a poénjaimon. Szóval ez egy pozitív örökség az életemben, úgyhogy ezt a traumámat nem szeretném feldolgozni semmilyen formában.

A kérdést nyilván a férfiak oldaláról tudom autentikusabb minőségben kifejteni, de az itt leírt törvényszerűségek érthető módon nem korlátozódnak „csak és kizárólag” a pasik életére.

Visszatérve az előadásra. Az alkalom vége felé elővettünk néhány olyan tulajdonságot és készséget, amik alapvetően vonzóak lehetnek a hölgyek számára (dominancia, kiszámíthatatlanság, előnyös külső adottságok, kreativitás, stb.), mindegyiknél egyesével alátámasztottam, hogy milyen pszichológiai okai vannak annak, hogy ezeket jobban preferálják a többihez képest.

Aztán eljutottunk a humorig. Erről szeretnék most néhány szót szólni.

Rákérdeztem:

-          Azt értjük ugye, hogy a szociális dominancia, ami erőforrások birtoklásához vezethet, miért adaptív egy nő számára a párválasztási periódusban. Észrevehető, hogy a humorral is ez a helyzet, bár prioritásban hátrébb szerepel, mint a szociális vezetői készségek. Van néhány szubmisszívebb (alárendelődőbb), kevesebb önbizalommal megáldott krapek, akinek haláli humorérzéke van és rendszeresen meg tudja nevettetni a környezetében lévőket. Észrevehető, hogy alapvetően nekik is van bizonyos sikerük a nőknél. Miért?

Az első válaszoló azt mondta, hogy szerinte azért, mert a humor az intelligencia markere. Való igaz, a minőségi poénokhoz szükséges némi intellektus, de ezt a labdát azért vissza tudtam dobni. Elég néhány olyan egyetemi professzorra gondolnunk, akik sótlan, unalmas stílusukkal heti szinten tartanak rituális kínzásokat a hallgatók számára és nem mondható el róluk az sem, hogy túlzottan favorizálnák őket a másik nem tagjai. Vagy gondoljunk a „informatikus kockákra”, akik magas értelmi képességekkel rendelkeznek, de képtelenek kapcsolatot teremteni a nőkkel.

Úgyhogy az intelligencia közvetlenül nem befolyásolja társkeresési sikereinket.

Az ezt követő tipp már közelebb járt az igazsághoz. Mindannyian tudjuk, hogy egy vidámabb, jobb kedélyű ember mellett könnyebb az élet. A hangsúly a miérten van. Én ezen tűnődtem el.

A jelenséget két pszichológiai megközelítés összekapcsolásával fogom magyarázni és bizonyítani.

Egy klasszikus (James-Lange) elmélet szerint az érzelemkeltő helyzetek bizonyos testi válaszokat váltanak ki, és ezeknek a válaszoknak a bennünk kialakuló tudatossága az érzelem érzése.

Magyarul... Nem azért futok, mert félek, hanem azért félek, mert futok. Vagyis... Nem azért nevetek, mert jó kedvem van, hanem azért van jó kedvem, mert nevetek.

Részekre bontva, ez onnan indul, hogy első lépésként megértem a helyzet, vagy a „beszólás” komikumát, majd elnevetem magam, ebből pedig azt tudatosítom, hogy örülök, aminek hatására valóban fokozódni fog ennek az érzésnek az intenzitása.

A pozitív érzelmek alapvetően megközelítő motivációt váltanak ki, ez megint csak triviális. Ha nő létünkre (mondom én), randizunk egy kissé pszichopata pasassal és „meglepő módon” félünk, valahol érthető, hogy nem akarunk következő találkozót.

Mivel érdekel a pozitív pszichológia is, hát beleástam magam. Ott egyértelműen kimutatták, hogy a negatív érzelmek rövid távon, a pozitívak viszont hosszú távon adaptívak.

Tehát, nem azért értékes párkeresési szempontból a vicces pasi, mert intelligens, nem is amiatt, mert mellette megfeledkezhetünk az élet nagy gondjairól, hanem, mert a környezetében pozitív érzelmeket élhetünk át, amik evolúciós szempontból hosszú távon sokkal előnyösebbek, mint a negatívak.

Ez valahol nálunk férfiaknál is így van, csupán a különbség az, hogy a prioritások mifelénk kicsit mások. Például mi mind közeli, mind távoli idői perspektívában szemlélve az eseményeket, előnytelennek tartjuk a kevésbé szép külsőt (ez is bizonyított tény). Ebből következik az is, hogy statisztikailag nagyobb százalékban utasítunk vissza egy „nem túl csinos” nőt, mint egy „nem túl vicceset”. A hölgyeknél ez nem feltétlenül van így.

Velem milliószor megesett már, hogy bevásárlóközpontokban mászkálva, egyszer csak szembejött velem egy angyal (így hívom az attraktív nőket), mellette pedig kéz a kézben, ott lépkedett Shrek (így hívom a kevésbé jóképű férfiakat). Azt azonban ritkán látom, hogy egy kiegyensúlyozott, magabiztos férfi oldalán egy kimondottan rossz külsejű hölgyemény bandukol, nyúzott arccal. Sorry, attól még, hogy nem mondom ki, létezik a jelenség. Ebből egyértelműen kikövetkeztethető az, hogy a társválasztási preferenciáink nemek szerint különböznek.

Úgyhogy azt kell mondanom kedves Shrek (elnézést, kevésbé jóképű férfit akartam írni), hogy nem vagy elveszve. A humor igényel egyfajta szellemi összhangot, ami elsősorban az értelmi képességekből és a közös érdeklődési körből fakad, de hiedelemrendszeredben egy óriási pozitív változást jelenthet az, hogy bárhol is tartasz és bármilyen is vagy, lehet esélyed hozzájutni a számodra a vonzó nőkhöz is.

Ugyanis viccesnek meg lehet tanulni lenni. Hogy hogyan, az már nem ennek a cikknek a témája.

Forrás:

www.randidoctor.hu

Írta: Lázár Gergely