Miért becsülik túl a férfiak a nők erotikus érdeklődését?

Észak-amerikai felmérések egyre másra azt tanúsítják, hogy a férfiak úgy hiszik, a nők intenzívebben érdeklődnek irántuk (már erotikus értelemben), mint ahogy az a valóságban történik. Miközben a nők folyton azt feltételezik, hogy a férfiak kevésbé érdeklődnek irántuk, mint amennyire tényleg érdeklődnek.

A legegyszerűbb magyarázat talán, hogy mindenki magából indul ki: ha én nagyon vonzódom valakihez, akkor azt remélem, sőt, arról győzöm meg magam, hogy ez viszonzott (főleg, ha nem vagyok különösebben jó a testbeszéd értelmezésében), ha viszont nem érdekel valaki, akkor nem is nagyon gondolkodom rajta, hogy őt én érdeklem-e. De van/lehet más oka is a dolognak: a férfiaknak több vesztenivalójuk van, ha nem veszik észre, ha egy számukra csinos nő vonzódik hozzájuk, mint ha azt feltételezik, hogy rástartolhatnak valakire, pedig nincs is fogadókészség...

Még a szexuális zaklatás, erőszak egyes eseteit is próbálják ezzel a jelenséggel magyarázni: a férfi feltételezi, hogy a nő csak úgy tesz, mintha nem érdekelné a dolog, pedig a valóságban arra vár, hogy kikezdjenek vele. Aki ezt el is hiszi, annak elég alacsony az IQ-ja, de ha elégszer hangoztatja, akkor lehet, hogy mások elhiszik neki, hogy ő tényleg úgy gondolja, hogy a nők a durva és erőszakos pasasokat kedvelik, és ő csak azért durva és erőszakos, mert a kedvükben akar járni.

Miért ennyire nehéz értelmezni a másik nem jelzéseit? (Már, ha egyáltalán érdekelnek a jelzései...) A nőket szinte minden kultúrában úgy nevelik, hogy rejtőzködve, kódolt üzenetek használatával jelezzék, ha tetszik neki egy férfi. (Ha egyáltalán megengedett számukra, hogy ezt bármilyen módon jelezzék.) Vagyis még a modern, egyenrangúságot hirdető társadalmakban sem igazán elfogadott, hogy a nők nyíltan, nyomulósan fejezzék ki a vonzalmukat: riszálhatják magukat, öltözhetnek szexi ruhákba, birizgálhatják a hajukat, felfedhetik a nyakukat, és így tovább. A baj ezzel csak az, hogy hiába szól a nő szándéka szerint az egész műsor csak egy pasinak (vagy többnek, de az mind a szerinte vonzó kategóriába esik), ha ott van az összes többi is, aki veszi az adást.

Ha nagyon feltűnően adja elő magát egy nő, nagyon sok bőrfelületet mutat, kihívóan mozog, nevetgél és így tovább, akkor nem csak az általa kiszemeltek figyelmét hívja fel magára, hanem azokét is, akik nem tartoznak a célcsoportba. Persze bőven vannak olyanok is, akiknek minden kihívásnak számít, és akik szemében a nő puszta léte és a tény, hogy nekik tetszik, már elegendő jelzés ahhoz, hogy bepróbálkozzanak. Ebben nyilván az is ott van, hogy nagyon sok esélyük nincs, mert normális nő nem áll velük szóba, de a nagy számok törvénye szerint egyszer-kétszer lesz találatuk, és már megérte...

Még egy alapvető félreértés létezik a férfiak körében, amit valószínűleg soha nem fognak tudni meghaladni: minél vonzóbb a szemükben egy nő, annál inkább feltételezik róla, hogy érdekli a szex. Úgy általában... Vagyis minél csinosabbnak látnak valakit, annál szexcentrikusabbnak képzelik, noha a nők megjelenése és az erotika iránti érdeklődése egymástól teljesen független. Persze sokszor maguk a nők viselkednek megtévesztően, mert úgy öltöznek és sminkelnek, hogy a férfiak azt hiszik, azzal a szex iránti érdeklődésüket akarják jelezni, noha a lányok esetleg csak élvezik a figyelmet, versengenek a többi nővel, hogy ki néz ki jobban, akár még jóképű és hosszú távú partnert is szívesen fognának maguknak, de mindemellett elképzelhető, hogy a szex egyáltalán nem prioritás a számukra.

Illetve: ha valaki nagyon vonzó, akkor annál kevésbé fog a legtöbb férfival kapcsolatban erotikus álmokat dédelgetni, hiszen meggyőződése, hogy neki valaki különleges dukál. (Hogy az a férfi milyen szempontból legyen különleges, az már más kérdés.)

Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nők között kevés olyan van, akit érdekel a szex, vagy aki bizonyos, kiválasztott férfiakhoz erősen vonzódna, dehogyisnem, bőven léteznek ilyen nők. De a női szexualitás egyik sajátossága, hogy rengeteg esetben pont a leglátványosabban öltöző fiatal lányok érdeklődnek legkevésbé a valódi erotika iránt: meg kell érni ahhoz, hogy egy nő tudatában legyen saját vonzerejének, saját igényeinek és vágyainak. Tehát sokkal valószínűbb, hogy harminc, negyven fölött a férfiak és nők közötti kommunikációs zavarok csökkennek: az értelmesebb férfiak addigra megtanulják dekódolni a nők jelzéseit, a nők nyíltabban kezdenek kommunikálni, és tudatosabban állnak hozzá a szexhez...

Főleg akkor mennek a dolgok gördülékenyebben, ha már az első (pár) tartós kapcsolaton, házasságon túl vannak és ismét ismerkedni kezdenek: nagyobb eséllyel tapasztalhatják meg ilyenkor a férfiak, hogy már nem becsülik túl a nők irántuk tanúsított érdeklődését, és a nők, hogy tisztában vannak a férfiak vágyaival. De ez csak olyanokra vonatkozik, akik hajlandóak tanulni, kilépni a saját komfortzónájukból, és tisztelik egymást.