Mikor merjünk elmenni együtt szabadságra?

A nyár bekösztöntével biztos sok, kezdeti vagy már kicsit előrehaladottabb állapotban lévő kapcsolatban felmerül, hogy együtt kéne nyaralni menni. Persze régen hosszabbak voltak a nyaralások, akár 3-4 hétre is ki lehetett venni szabadságot, ma már nem nagyon ismerek olyanokat, akik egy, legfeljebb két hétnél hosszabb időre eltűnhetnek a munkahelyükről, vagyis a "menjünk el nyaralni" ötlet nem annyira veszélyes. De meggondolatlanul azért semmiképp ne vágjunk bele!

Érdemes fokozatosan haladni. Először csak egy hétvégére elutazni, aztán 3-4 napra - már ezen alkalmakkor eléggé kiismerhetjük egymás szokásait. Ha addig csak legjobb formánkban mutatkoztunk egymás előtt, akkor most megismerhetjük egymást sokkal közelebbről is. Tehát alaposan ismerjük meg egymást szokásait, mániáit, heppjeit még azelőtt, hogy több napos együttlétet vállalnák: nem baj, ha az első közös elutazásra a kapcsolat kezdetétől számított egy év után kerül csak sor... (Igaz, egyszer kaptam egy olyan megdöbbentő ajánlatot, hogy első randi helyett már azonnal utazzam is el a pasival egy hosszú hétvégére, de ezen akkor alaposan meg is döbbentem - persze nagyon ritka esetben akár még jól is elsülhet.)

Mielőtt még eljutnánk a nyaralásig, első lépésként meg kell beszélnünk, hogy hová megyünk, mivel, hogyan finanszírozzuk, ki felelős a tervezésért, a szállásfoglalásért, mennyire spontán, illetve mennyire előre meghatározott módon menjenek a dolgok. Már ebben a fázisban sok minden kiderülhet. Itt például abszolút megmutatkozik, hogy ki akar irányítani, és ki akarja átpasszolni a felelősséget a másikra. Vagy esetleg ki az, aki irányítani szeretne, de nem képes / nem akar megszervezni semmit, utólag viszont szívesen kritizál. 

A cél kiválasztása is okozhat konfliktusokat, bár az is előfordul, hogy az egyik fél inkább ráhagyja a másikra a választást, mert neki úgymond mindegy, aztán vagy jól érzi magát, vagy nem... (Ha nagyon szerelmes, akkor minden bizonnyal jól fogja érezni magát, már csak attól, hogy együtt lehet a kedvesével.) De vannak olyan célpontok, amelyek a másikat esetleg egyáltalán nem érdeklik (mondjuk egy motoros találkozó, amire évek óta jár a férfi, nem biztos, hogy szerencsés választás, ha a nő nem rajong a műfajért.)

Hasonló anyagi helyzet esetén nem nagy gond a célpontnak és a szállás típusának kiválasztása, de ha az anyagiak nagyon különbözőek, akkor probléma lehet, hogy melyikük pénztárcájához igazítsák az utazási terveket, illetve ne egyikük fizesse-e az egészet. Minél régebbi a kapcsolat, és minél hagyományosabb a felállás, annál valószínűbb, hogy a férfi fogja finanszírozni a nyaralást, legalábbis annak nagy részét, főleg, ha ezzel még imponálni is akar a barátnője előtt. De vannak lányok, akik inkább a saját zsebükből fizetik a rájuk eső részt. Kinek-kinek a pénzügyekhez való hozzáállása ekkorra már valószínűleg kiderült, de lehet, hogy az első közös utazás lesz az első, nagyobb összeg, és a finanszírozás megbeszélése ilyenkor nagyon fontos. 

Annyi biztos, hogy az első közös utazás során rengeteg olyan jellemvonás fog megmutatkozni, ami addig rejtve maradt. Épp ezért nagyon fontos is, hogy ilyen helyzetben megtapasztalják egymást a partnerek. Ki mennyire kompromisszumkész, ki mennyire háklis, türelmetlen, vagy éppen türelmes és stressztűrő. Ki mennyire ismeri ki magát idegen helyen, ki mennyire blokkol le attól, ha eltéved - humorral kezeli, vagy annyira dühös lesz magára, hogy hozzá se lehet szólni egy ideig? Ha napokig együtt vagyunk, akkor megmutatkozik az igazi arcunk, csak a legnagyobb színészek képesek még ilyenkor is megjátszani magukat. 

Ha már egyszer együtt nyaraltunk, azért ne várjuk el egymástól, hogy az összes nyári szabadságunkat együtt töltsük. A kapcsolat egészsége érdekében fontos, hogy a barátok se szenvedjenek hátrányt: ha eddig megszokott dolog volt, hogy a férfi leruccan valahová a haverjaival, a lány a barátnőivel, vagy éppenséggel családi nyaralásban vesznek részt, ezekről ne kelljen lemondani, ne akarja egyik fél se kisajátítani a másik összes idejét. Ahogy a nyaralás alatt is lehetnek külön programok, nem kell sülve-főve együtt lenni csak azért, mert együtt utaztunk el. Ilyenkor is jót tesz, ha egyedül maradunk egy pár órára és olyan programot szervezhetünk magunknak, amilyenre vágyunk, vagy éppenséggel nem szervezünk semmit, csak punnyadunk a strandon vagy a hotelszobában. 

Nincs idegesítőbb, mint ha a nyaraláson kényszerítjük rá a másikra a saját ritmusunkat és kedvteléseinket - az nem lesz kellemes élmény, ha egy lusta embert végighajszolnak három világvároson, vagy egy művészeti érzékkel nem rendelkező illetőt mindenáron meg akarunk tanítani a reneszánsz itáliai festészet élvezetére. Az igazán jó partner egyrészt nem erőszakos, másrészt nem olyan függő, hogy egyedül még a sátorból vagy a hotelszobából se tud kimenni. 

Érdemes tehát jó alaposan meggondolni, hogy mennyire hasonlít a stílusunk, próbautazást rendezni, és ha valami nagyon nem tetszik, azt megbeszélni.

Ami a csoportos első nyaralást illeti: elég kockázatos úgy elmenni először együtt, hogy közben még másokkal is össze vagyunk zárva napi 24 órában. Főleg, ha csak az egyikünk barátairól van szó. Később, ha már alaposan ismerjük egymást kettesben, és egymás barátaihoz is hozzászoktunk, ez is jó ötlet lehet, de elsőre inkább külön kéne megpróbálnunk. Arról nem is beszélve, hogy ha nem kettesben utazunk el, sokkal kisebb lesz az esély a felszabadult szexre - mert ne feledjük, az első közös nyaralásnak azért ez is fontos része kellene, hogy legyen.