Mit vállal az a nő, aki HTB akar lenni?

Valamelyik nap egy furcsa videó került a szemem elé: fiatal amerikai nő dokumentálta, hogyan telnek a napjai Stay at Home Girlfriend minőségében. Úgy tűnik, új trendről van szó: bizonyos fiatal (vagy nem is olyan fiatal) nők inkább választják az otthon „ülést”, azaz a háztartásbeli (régi betűszóval htb) létet, minthogy munkahelyük lenne vagy akár otthonról folytatnának pénzkereső tevékenységet.

A dologban gyakorlatilag nincs semmi új, sőt, nagyon is hagyományos beidegződések reneszánszáról van szó, a világ számos részén a nőknek nincs is más választásuk, mint férfi rokonaiktól való függésben élni, épp ezért különös számomra, hogy aki megtehetné, hogy önálló lényként alakítsa a sorsát, mégis inkább a függést és a szabadságmegvonást választja.

Noha látszólag a htb barátnő és a htb feleség között nincs nagy különbség, mégsem gondolom, hogy a kettő ugyanaz lenne, bár lehet, hogy a htb barátnők azzal a tervvel lépnek egy ilyen kapcsolatba, hogy előbb-utóbb feleséggé avanzsálnak és talán még a gyerekvállalás is ott van a pakliban, sok esetben a htb barátnő és pasija idillje valószínűleg még azelőtt ér véget, hogy sor kerülne házasságra és családalapításra.

Miért olyan kockázatos htb barátnőként élni? A szépítkezési rituálé és a masszázsszalon, edzőterem látogatás gyakorisága alapján azt tippelem, hogy az otthon maradó barátnő elsősorban a csinos biodíszlet szerepét tölti be a férfi életében. Fő feladata, hogy jól nézzen ki és minden tekintetben kiszolgálja az eltartóját, álljon folyamatosan rendelkezésre és sose mondjon nemet, ha ura és parancsolója kíván valamit.
  
  

A hölgynek nincs saját élete, nincsenek saját ambíciói, mivel nem vágyik semmire (?), ami a házon kívül található, beszélgetni se nagyon lehet vele miről… A pasijával folytatott kapcsolata nem egyenrangú, hiszen az egyiküknek van házon kívüli élete, a másiknak nincs, az egyik birtokolja az összes anyagi eszközt, a másik semmit (kivéve talán az értékesebb ajándékokat). Bár maga az együtt lakás ténye bizonyos országokban meghatározott hónap elteltével tulajdonjogot biztosít a pasi ingatlanja felett – de ezekben az országokban a pasik nagyon oda is figyelnek, hogy senki nem húzza be őket ebbe a csőbe.

Mindenesetre egy olyan kapcsolat, amelyben kevés a külső impulzus, és a nő egyfajta háztartási alkalmazott és háremhölgy szerepet tölt be, aligha lesz hosszú távon kielégítő – a pasi egyszer csak úgy érezheti majd, hogy van fiatalabb, szemrevalóbb, engedelmesebb jelentkező is (őt ugyanis érik külső ingerek, hiszen ha megengedheti magának, hogy eltartsa a barátnőjét, van mit a tejbe aprítania, tehát jó parti), és ilyenkor az addig otthon ülő barátnő nem csak a lakóhelyét, hanem a bevételi forrását is elveszíti, vagyis teljesen kiszolgáltatott módon kerülhet az utcára.

Jó esetben visszaköltözhet a szüleihez, de ha nincsenek szülei vagy nincs velük olyan viszonyban, hogy vissza akarna menni, akkor mihez kezd? Vajon felkészül-e a htb barátnői időszakában arra, hogy ha mégis szakításra kerül sor, hogyan tovább? Hirtelen szereznie kell egy őt eltartani kívánó új férfit? Biztos, hogy az olyan könnyen megy majd?

Az együttlakással, mint fentebb említettem, lehet jogokat szerezni, de messze nem minden országban. Ha valaki htb feleség, akkor már jobb esélyekkel indul, de idehaza azért nem ritka, hogy egy férj ugyan el tud tartani két embert vagy akár egy családot, ha kenyértörésre kerülne a sor, akkor már a meglévő ingatlan és bevételi forrás nem lenne elegendő arra, hogy szétköltözhessenek.

Minél több évet tölt valaki otthon és minél inkább hozzászokott, hogy egy másik ember felel érte, keresi meg számára a betevőt, annál kiszolgáltatottabbá válik. De a férfi is kiszolgáltatott lehet attól, hogy eltart egy nőt, hiszen ha szakítani akar vele, nem küldheti a híd alá: nem egy férfit ismerek, aki amiatt nem válik el, mert úgy gondolja, hogy a neje nem lenne képes gondoskodni magáról és egyszerűen nincs szíve elhagyni, noha már rég nem működik a kapcsolatuk.

  
  

A htb lét, vagyis az, hogy az egyik fél teljesen ráhagyatkozik a másikra, ami az anyagiakat illeti, valójában mindkettejüket csapdába ejti. Bármennyire is működésképtelen a kapcsolatuk, egy bizonyos idő után szinte képtelenség kilépni belőle. Ráadásul a munkamegosztás szélsőségessége felmentést ad bizonyos feladatok elvégzése alól: míg a nő elszokik attól, hogy pénzkereső munkát végezzen, a férfi egy csomó olyan dolgot nem tanul meg, ami az önálló felnőtt élethez szükséges.

Még ha nem is akarnak elválni, amennyiben bármi történik az egyikükkel, a másik borzasztó bajban lesz, mert nem rendelkezik egy rakás kompetenciával, amivel rendelkeznie kéne.

A htb lét biztos nem fenékig tejfel, bármennyire is vonzó dolognak tűnik egy fiatal lány számára, mert úgy érzi, egyfajta védőburkot képez körülötte és így felmentést kaphat a külvilág napi küzdelmei alól. És minél inkább érvényesülnek egy párkapcsolatban a hagyományos szerepek, annál valószínűbb, hogy a felek nem egy irányba fejlődnek és érzelmileg eltávolodnak egymástól. Ami aztán kölcsönös szemrehányásokhoz és elhidegüléshez vezethet.

Mielőtt valaki úgy döntene, hogy teljesen a htb szerepre koncentrál, érdemes átgondolni a ennek a lehetséges következményeit. Nyilván léteznek olyan nők, akik számára ez működőképes, de nagyon nagy mértékben függ attól, hogy mennyire rendes pasit fognak ki.

Az megint más, ha valaki a gyerekei kiskora idejére választja az otthonmaradást, de az egész életünket erre építeni meglehetősen kockázatos. És valószínűleg unalmas is.