Nem hittem, hogy valakinek így is kellenék...

Én egyből beledobtam a mély vízbe, mivel azt írta, hogy nem szereti az olyan randikat, ahol nem saját magát adja az ember. Tudja, mit keres egy kapcsolatban, mivel ő is volt házas. Hát akkor mi legyen.... közös játszóházi program. És nem riasztotta el semmi. Nagyon jól érezte magát velünk, mi is vele. Alig váltunk el a nap végén, már jött az üzenet, hogy még jobban szeretne megismerni minket.

Így kezdődött... minden másnap lejött, mikor nem volt ott, sokat beszélgettünk telefonon, sok közös programot csináltunk a hétvégéken. Azt mondta, hogy mi voltunk a legjobb szülinapi ajándéka.

Aztán a nyár végén már a közös babán gondolkodtunk. Mivel még mindig nős volt, de január óta külön éltek, és a volt felesége is megismerkedett valakivel, így a feltételem az volt, hogy most már jó lenne, ha elválnának, ne húzzák tovább az időt. Szeptemberben sikerült házat venni, és össze is költöztünk. November 1-jén megkérte a kezem, utána mentünk az anyakönyvvezetőhöz időpontot kérni. És jött a csoda... november 27-én kiderült, hogy úton van a közös baba. 2018. március 13-án összeházasodtunk. Júniusban megszületett a lányunk, és most várjuk, hogy végre május 11-e legyen, mikoris Isten színe előtt örök hűséget fogadunk egymásnak.

Köszönöm a férjemet!

Szabina